|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A helyi önkormányzat - valahol, hazánk akármelyik megyéjében a tizenkilenc közül, legyen mondjuk Hajdu-Bihar megyében - takarítónői állást hirdet.
Kis település, a lélekszám talán ötszáz fő körüli, de ki tudja azt pontosan.
Barna bácsit kéri meg a polgármester, hogy beszélgessen el az állásinterjúra jelentkező emberekkel - , ő a hivatal portása.
A takarítónői állás a Polgármesteri Hivatalban lenne.
A település eléggé elmaradott, munkalehetőség már régen nincs a megyeszékhelyen sem. Az ötszáz fő körüli lakosság túlnyomó része munkanélküli állampolgár.
A hírt, - hogy takarítónőt keresnek -, Julcsi viszi.
- Hé, Bözse! Nem míssz' megnézni a takarítónői állást, jelentkezhetníl!- hívja fel figyelmét Bözsének Julcsi a település "hírnöke".
- Húh, dehogynem, úgyis kevés a píz', hogyne mennék.- feleli Bözse.
Kiszagosítja magát - mert ő már csak így mondja, ünneplőbe öltözik, és elindul a hivatal felé.
Barna bácsi már várja.
- Jó napot kívánok, ide kell gyünni? Itt kell takarítani?- kérdezi Bözse illedelmesen.
- Igen, kezit csókolom, foglaljon helyet és beszílgessünk.- mondja kedvesen Barnabá'.
(Beszílgessen veled a fene, hisz olyan rusnya vagy, hát mit beszílgessek én veled, mondjad, hol a munka és már itt sem vagyok!)
- Na szóval! Kírem az önéletrajzot, az iskolai vígzettségről a dokumentumot, és a minimum alapfokú angol nyelvvizsga okmányát.- olvassa Barnabá' a jegyzeteiből.
- Önéletrajz a'meg mi? (A fene essen beléd, arról nem volt szó, hogy rajzolni is tudni kell, na nem, hát rajzolni azt nem tudok, de látnád csak milyen szípen tudok festeni. Elámulnál ám rusnya barátom, ha meglátnád milyen szíp lilára festettem a konyhaszekrínyt, elállna a lélegzeted.)
- Iskolai bizonyítvány? Hát van egy papírom, - ha az emberem el nem tüzelte a tílen - nígy elemi osztályról. Azt is nehezen vígeztem, mert az Ödön - nyugodjík szegény békében- pikkelt rám, állandóan körmösöket adott, mert soha nem tanultam meg a leckít. No szóval nígy osztályról a papír, ha nem égett el.- mondja Bözse komolyan elgondolkodva.
- Angol nyelvről papír? (A rossz törjön ki, hát mit képzelsz te rólam, hát hisz' magyarul is alig tudok, nemhogy angolul, no jó, de hát önbizalmam határtalan, majd csak lesz valahogy)- gondolta Bözse.
- Ja és majdnem elfelejtettem, a számítógéphez is kellene valamit konyítani, legalább felhasználói szinten - olvassa Barna bá' a jegyzeteiből.
- Na lássa, az menni fog, mert a kis unokámnak aki Debrecenben lakik, annak van, csak én először azt hittem, hogy az televízió, és mondtam is a gyerekiknek, hogy elromlott, mert nincs hangja. De aztán az unokám elmesélte, hogy annak akkor van hangja, amikor ő akarja.
Na, az menni fog. Abban biztos vagyok.- mondta határozottan Bözse néni.
- No akkor meg is volnánk, holnapra kírem ezeket az okmányokat és az önéletrajzról sem elfeledkezni!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon Barnabá.
( A fene essen beléd, mán' megint azzal a hülye rajzoddal gyüssz')
Elköszönt Bözse nénitől, alig várta, hogy Bözse kívül legyen az iroda ajtaján.
Gondolkodik Barnabá'.
Ez az asszony holnap visszajön - vagy nem! -, nekem addigra tisztában kell lenni itt a fogalmakkal. Felhívja telefonon a polgármestert.
- Jó napot kívánok polgármester úr, meg lesz mentve a hívatal, nem járunk térgyig a ganéjba a télen, jelentkezett egy asszony a takarítónői állásra.Szerintem a követelményeknek meg fog felelni, hogy értelmes volt- e, hát hogyne, bár lehet, hogy az angol nyelvtudással lesznek némi gondok, de majd beiskolázzuk. Mire nyugdíjazzuk cirka tizenöt év múlva, biztos végez vele. - mondja Barnabá' de mielőtt még letenné a telefont, elgondolkodik és így szól.:
- Ja, bocsánat, polgármester úr, árulja mán' el níkem, hogy mi a csuda az az önéletrajz és hogyan néz az ki?- kérdezi Barnabá' a település első emberétől, mert ez az asszony hónap visszagyűn, mert nagyon kíne neki a munka...
Még mindig ez a fránya önéletrajz, ott egye meg a fene azt is, aki kitalálta...
Takaros kis szolid irodaépület Budapesten akármelyik kerületben, teljesen mindegy, mondanivalómat illetően.
Barátságos irodákban, még barátságosabb kolléganők teszik a dolgukat a nap nyolc órájában.
Gizike a titkárnők üdvöskéje, szépreményű gyöngyszem elhatározta, hogy munkahelyet változtat. Miért, teheti, szép is, okos is, csinos is, csak egy pici baj van vele és ez most derült ki a kolleginák előtt.Földbe gyökerezett a lábuk amikor tudomásukra jutott.
Gizi aznap reggel odasomfordált Terihez az irodavezetőhöz és megkérte szépen:
- Terikém, segíts légy szíves, állásinterjúra megyek és vinnem kell a kézzel írott önéletrajzomat. Én írtam ide egy pár sort, megnéznéd, hogy jó-e, s ha nem jó segítenél?- kérlelte középkorú kolléganőjét Gizella a szuper titkárnő.
- Persze, hogyne, add csak ide átnézem gyorsan, de hát ez csak jó lehet, hiszen titkárnőképzőt végeztél, középfokú végzettséged is van, sőt két idegennyelvet is beszélsz, fogalmazni tudsz, szerintem nem lehet probléma.- mondta mosolyogva az irodavezető és elvette az összehajtogatott papírlapot, forgatta balról jobbra, jobbról balra, már mind két szemüvegét feltette, gondolta, hogy rosszul lát amit lát, de nem, nem látott rosszul, de a rosszullét kerülgette attól, amit látott.
"Önélletrajz
Irta Kovács Gizike, aki ott lakik, hát ott valahol, hát ott a Balázsék meleti házban a kilencedikk kerben. Nem a nyócker, vigyázat, félre ne érccsed! Iskolai végzetsége: 8.ált.+ gimi +titkárnőképző. Munkahelyei: ez az első, hát persze, hogy ez, hiszen még csak 21 éves vagyok, de pasim az már sokk volt. Volt, vagy amper a fene se tudja, volt és úgy hítták, hogy Antel, nem Antel, Antal. Jó fejj volt, szeretet engem, sokat petingeltünk. Ez volt az utolsó pasim, most járok egy frankóval, de nem árulom el a nevét, mert még lenyújják tőlem.
No és aztán itt dolgózók ebben a pattinnás irodaépületben a kerületben, hát itt ha mondom, vagy írom, a kilencedikben, különben is nem mindegy nektek, hogy én hun lakom, nekem kell oda haza ballagnom minden nap, nem nektek.
Külömben is, több kérdésre nem vagyok hajjlando válaszolni, ott egye meg a fene az önéletrajzot, hát mit képzeltek, majd minden tittkomat felfeddem előtetek, hát hogyne!
Külömben is megadom az ímél-címemet, megmutatom a kukacot is, ja azt nem tudom, én barrom, szóval kukac nélküli az ímélcímem és punktum!
Budapest, hogy mikor írom majd meg, azt még nem tudom, ugyanis ehez kel a Teri koleganőm segíccsége, mert ő tud mindent."
Ennyi az önéletrajz, Terikének vörösödik a feje a dühtől, szörnyülködik, gondolja magában, ez nonszensz, ilyen a mesében van csak, de sajnos ez nem mese.
Gizi figyel, figyeli Teri reakcióját és megpróbálja kitalálni, hogy mi a pálya.
- Gizike! Ez valami köpedelem! Ne haragudj, de nem tudok rá jobb szót, mert nincs, nincs és kész!- mondja Teri dühösen.
- De most miért vagy rám dühös Terike? Nem jó az önéletrajzom? Pedig mindent belevettem rövid kis életemből kifolyólag, a legfontosabb részeket is, sőt még titkaimat is kibeszéltem, pedig én roppant titoktartó vagyok, akkor mi a baj?
- Gizikém megpróbálom elmondani neked pontról pontra, hogy mi a baj, de ne sértődj meg!
Helyesírási hibák tömkelege, baromság az egész, a formát most hagyjuk, nincs jelentősége ezután, mondd, hogyan végezted te el az iskoláidat, hogyha - alapvető dolog - nem tudsz helyesen írni? Ezt így nem viheted magaddal, körbe röhögnek és elhajtanak a fenébe. - mondta Terike most már higgadtan.
- Tudod mit, Terikém, köszönöm a segítségedet, csalódtam benned de nagyon nagyot - és zokogva borult Teri vállára.. a szépreményű titkárnők gyöngye.
Terike megsajnálta, pontokba szedte az önéletrajzát, legépelte, kinyomtatta és az orra alá dugta Gizinek, hogy másolja le egy tiszta fehér papírra szó szerint ahogy Teri írta.
Gizi boldog volt, végre megszületett a kézzel írott önéletrajz, sőt, olyannyira, hogy az irodából kifelé menet megállt Barbara kolléganője előtt és nagyképűen fölé hajolt, rábökött az egyik iratra.
- Barbara, figyelj oda, a múlt idő jele a két t, érted, ha azt írod, hogy havazot, az nem jó, no de sietnem kell, mert én is be vagyok havazva, rengeteg munka vár rám az új helyemen, hiszen a Béci - a leendő fönököm - igaz, hogy apám korabeli, de tökmindegy, alkalmaz és kész! Ez az önéletrajzos nyavaja csak formalitás, Bécit nem érdekli, hogy tudok-e helyesen írni -, nem azért megyek oda, és kajánul beleröhög Barbi értelmes tekintetébe.
|
|
|
- február 20 2014 09:39:50
Kedves Évike!
Mintha már olvastam volna ezt a két történetet az "önéletrajzról", de lehet, hogy csak rosszul emlékszem?! Vagy már olvastam Tőled ehhez hasonlót. De mindegy is, hiszen nagyon jól tudsz fogalmazni, és annyira humorosan, hogy nekem minden történet, amit eddig Tőled olvastam, nagyon tetszett. És ezt őszintén, komolyan mondom!
Most akkor válaszoljunk rá így, gondolatban: Jobban megfelel-e takarítónőnek a szerencsétlen, olvasni, írni tudó asszonyság, mint a "titkárnőképzőt" végzett fiatal leány a titkárnői teendők ellátására!?
Én szakmát tanultam, 20 év múlva leérettségiztem (de addig is igen sokat tanultam másoktól), alap- és középfokú bankszakmai tanfolyamon próbálták a fejünket tágítani, kisebb-nagyobb sikerrel. De minek is, hiszen nem lettem sem tőzsdei szakember, sem pénzügyminiszter! Számítógépkezelői tanfolyamon még nem is voltam, s máris tudni kellett legalább leveleket írni és boritékokat címezni! Majd saját pénzemből továbbképeztem magamat word és excel-tanfolyamon, de még a nyugdíjba vonulásom előtt is minden adminisztrátornak, még a tanulmányi csoportvezetőnek is számítógépes okításon kellett résztvennünk, és abból Pécsett vizsgáznunk is kellett. Ekkor már elkezdődött az Egyetemeken, Főiskolákon az "Önértékelés" elkészítése, pontokba szedve táblázatos és szöveges formában kellett saját magunk munkáját számszerűleg és időbeni megadással is elkészíteni. Még arra is kíváncsiak voltak, hogy betartjuk-e az ebédidőt, hányszor hagyjuk el a munkahelyünket "egyéb" célokra, esetleg cigarettázásra. Már nem csodálkozom azon, hogy most megint a szegény Pedagógusokat, tanárokat, újabb feladatok elé állítják. Mit akarnak ezzel vajon elérni?
Gondolom, lesz hozzászólni valód!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 20 2014 10:37:27
Igen, kedves Zsuzsikám, jól emlékszel, legelőször itt a NAPKORONGON publikáltam, két különböző címmel. De mivel most az önéletrajz "fontosságára" - vagy nem - fókuszáltam, így a két történetből "összehoztam. Ugyanakkor a hajdúsági tájszólást is szerettem volna tükrözni.
A bürokrácia magasiskolája ez, az írni-olvasni alig tudó takarítónőtől kérik még talán az angol nyelvvizsgát igazoló okmányt is, a számítógépes gyakorlatot felhasználói szinten. Lehet, hogy ez egy kicsit túlzás, de nonszensz.
A titkárnők pedig tudod egyenesen a kedvenc témám, írtam régebben a "jelvényünkről", a galambról és az ágyról.
Ha fegyverrel a hátam mögött álltak volna, akkor sem tudtak volna rákényszeríteni, hogy tűzzem fel és aszerint cselekedjek, inkább dögöljek meg És tudom, hogy ezzel Te is így vagy, és még nagyon sokan.
Ma más a helyzet. A csinos, fiatal, szexis, de a munkakörének betöltésére alkalmatlan - szakmailag - Gizikével más a helyzet. Ő anyagi érdekből megveti az ágyát Bécinél - lehet, hogy az anyagiassága révén apakomplexusa is van -, hiszen gátlástalanul halad előre a "ranglétrán" bármi áron.
Igen, nekünk nehezebb volt a számítógépre való áttérés, mint a mai fiataloknak, ők már bele születtek. Tény, hogy könnyebb vele dolgozni minden szinten, de a gyerekek lassan elfelejtik a kézzel való írást, a helyesírásról nem is beszélve. Egy pedagógus ismerősöm ecsetelte, hogy nagyon kiakadt egy magyar órán. Fogalmazást kellett írni a gyerekeknek és az egyik gyerek számítógépes rövidítésekkel teletűzdelt dolgozatot adott be. Természetesen a helyesírása is csapnivaló volt.
Amikor a tanár rákérdezett, azt felelte "minek nekem a helyesírást tudni, hiszen a program aláhúzza pirossal a hibás szavakat. No az más kérdés, hogy ha abszolút nem tud helyesen írni, akkor hiába a javítóprogram.
Nem irigylem a pedagógusokat a mai világban, összességében.
De nincsenek könnyű helyzetben a szülők sem és a diákok sem.
Hofi Gézának egy kabaré jelenete jutott az eszembe - talán húsz-huszonöt évvel ezelőttről, amikor a kisiskolások hátukon a rohadt nehéz, nagy táskával baktattak az iskolába - szegények majd meg szakadtak -, "lehet, hogy okosabbak nem lesznek ezek a gyerekek, mint mi voltunk, de, hogy erősebbek, az biztos."- mondta Hofi.
Nagyon szépen köszönöm mindenre kiterjedő hozzászólásodat, mely nagy értéket képvisel számomra.
Szeretettel: Évi |
- február 21 2014 18:07:01
Kedves Évi! Nagyon tetszett,eme megmosolyogtató írásod és igen elgondolkodtató a mai világra nézve! Szeretettel olvastam! K.f.a.d! |
- február 21 2014 23:40:33
Köszönöm szépen Csabi, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi-A. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
