|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
- Mondd, Tündi, hol csámborogtál egész éjjel? A frászt hozod rám most már csakugyan! Aggódtam, tövig rágtam a körmöm, hogy vajon mibe keveredtél már megint? - így korholom a másik "felemet", az ihletemet, de Ő csak mosolyog a képembe. Leszédül a kanapéra, kéri a kávéját, mentholost most nem kap, csak majd azután, ha elmondta, hogy hol járt. Belenyugszik, kénytelen, mert látja rajtam, hogy most nem viccelek.
- Képzeld el kedvesem, sorra jártam a régi klubokat ahol ketten együtt megfordultunk, publikáltunk is egy keveset és elmondom a jelenlegi állapotokat. Látom a verseket, prózákat, vannak közöttük nagyon jók, de nagyon rosszak is. - mondja majd nagyot kortyol a kávéjából.
- Az a legnagyobb problémám, hogy iszonyúan fel vagyok háborodva! Ugyanis vannak olyan egyének, akik csak "felköpik" a verseiket és továbbállnak, nem kommentálnak senkit sem. Ők maguk pedig várják a csodát.
- Tündi, mondtam már Neked, hogy ez a téma tabu, nem kell ezzel foglalkoznunk, nyugodj meg, az emberek nem egyformák. Nem tudod, hogy mi zajlik a lelkükben, miért nem kommentálják a többiek versét.- mondom neki megsimítva durcás pofiját.
Úgy látszik megnyugszik, rájön, hogy igazam van - egy kicsit -, de azért megkér, hogy olvassam el az éjszakai túrája után írt versét. A véleményem nem érdekli, kivánszorog a fürdőszobába, elénekli az egyik kedvenc dalát és egyből jó hangulatba kerül. Kilibben frissen, illatosan - már a cigaretta sem érdekli - és bebújik az ágyunkba, de egy halk "jó éjszakát"-tal kezembe nyomja a papirost, melyen a verse van.
Félálomban még annyit szól nekem:
- Ha elolvastad kedvesem, tépd szét és etesd meg a kis piros kukánkkal. - és már átadta magát az álommanónak.
Megígérem neki, hogy azt fogom tenni, ha elolvastam.
Miért nem?
Nem vesszük a fáradtságot,
hogy kommentet írjunk,
de azt viszont titkon várjuk,
olvassák, mit írunk.
Önzők vagyunk, nem érdekel
másnak mi a kínja,
csak minket olvassanak
könnyek között, sírva!
Pedig csak egy fél pillanat,
hogy üzenetet hagyjunk,
nem gondolunk arra soha,
rajtunk múlik, rajtunk.
Egy pár kedves pici szócska
másoknak is öröm
viszonzásul amit tettünk,
töröm fejem, töröm.
Önzés ez, vagy irigy vagyok,
ugyan, ki vagy nekem?
poétáknak kicsi gyöngye
m'ért nem örülsz velem?
Úgy ahogy én Veled szoktam,
értelmezem versed,
fáradtságot nem kímélve
elküldöm a lelkem.
Mondd, Te kedves, m'ért nem teszed,
lesajnálod fejem,
ezzel aztán úgy elveszed
örökre a kedvem.
Vagy talán ha én sem írnék,
akkor sem ha tetszik,
de akkor én olyan lennék
mint Te, önző, s nem lelkis.
Éppen ezért, nincs más dolgom,
tudomásul veszem,
minden ember különböző,
s nem töröm a fejem.
|
|
|
- február 21 2014 17:52:34
Kedves Évi! Gratulálok lényegre törő írásodhoz,ami sajnos nagyon életszerű a verses mindennapokban. Én nekem nem tisztem vizsgálni,hogy ki mit tesz és mit nem tesz,s hogy dolgoknak mi az oka,mivel nem látom. Én is meglepődtem már sokszor dolgokon és akkor foglalkozom a biztos és nagyon biztos drága körömmel. Szeretettel olvastalak! K.f.a.d! |
- február 21 2014 23:46:50
Köszönöm szépen Csabi, hogy olvastál. Nekem sem tisztem véleményt mondani arról, hogy ki, hogyan cselekszik, én egyébként az illemtudás híve vagyok adott esetben. Az tény, hogy nagyon rosszul esik az, ha én véleményezek és meg sem köszönik.
De mivel a mai internetes világban változott az értékrend, a szabály, meggyőzni ugyan nem tudtak, de tudomásul vettem. Ezek a gondolatok csak úgy "kiszaladtak" a tekervények közül.
Köszönöm Csabi, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi-A |
- február 23 2014 08:04:48
Évikém!
Nagy igazság, hogy nem mindig és mindenki viszonozza a "látogatást" a kommenteket sem köszönik meg. Ennek sok oka lehet. Időhiány, érdektelenség, nem tetszik neki az írás, Ő magasabb szintről néz, talán nem tartják fontosak, vagy nem ismerik a "helyi szokásokat"stb. Lehet számtalan ok.
Az őszinteségedet pedig provokációnak is vélhetik egyesek.
Én mostanában a prózákat nem nagyon olvasom bárki is írja, mert kevés időm van.
Nekem mindig tetszenek az őszinte emberek!
Írásodhoz gratulálok!
Baráti ölelésem: Maria |
- február 23 2014 08:19:03
Marikám, nagyon szépen köszönöm mindig őszinte véleményedet. Ezért (is) szeretlek. Aki esetleg provokációnak venné, attól elnézést kérek, mert egyáltalán nem annak szántam, csak elgondolkodtam kicsit. De meggyőztél, hogy tényleg számos oka lehet annak, hogy nem kommentálják az egyes verseket, vagy prózákat. Ezt tökéletesen megértem, hiszen a vélemény nyilvánítás szubjektív.
Volt egy kedves barátom - még két évvel ezelőtt - neki tettem fel először azt a kérdést, hogy miért nem köszöni meg - legalább egy mosoly-jellel, ha többre nincs ideje, megértem - ha hozzászólnak a verseihez? Azt felelte, hogy "CSAK". Ettől többet nem tudtam belőle kihúzni, hiába "okoskodtam", hoztam fel érveimet. Ez a barátság "köddé vált", mert ezt követően több mindenben nem értettünk egyet, és vitatkozni pedig nem láttam értelmét, meg nem is szeretek.
Nagyon szépen köszönöm, hogy a kevés időd ellenére szántál rám néhány percet.
Szeretettel ölellek: Évi |
- február 23 2014 13:27:52
az írás egy boldogságállapot, még akkor is, ha szomorú dolgokról írunk...és ha valaki érzi és érti,a sorainkat az még boldogabbá tesz bennünket...sajnos nem mindig van idő írni, olvasgatni...ez velem is így van és megvallom, hogy ha valamelyik írás kevésbé tetszik, nem kommentelem, mert nem bántanám meg senki lelkét...nagyon jól megírtad, őszinte, nyílt sorok... |
- február 23 2014 15:07:27
Emese kedves, köszönöm szépen, hogy olvastál, örülök, hogy így gondolod...
Szeretettel: Évi |
- február 24 2014 12:29:22
Kedves Gyöngyszem!
Egyetértéssel olvastam írásod, nagyon igazad van. Ezt mindenkinek el kellene olvasni!
Szeretettel: Viola |
- február 24 2014 12:43:15
Kedves Viola!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, én úgy gondolom, hogy többen is elolvassák, csak esetleg nem írnak véleményt bármilyen okból kifolyólag. Eredetileg a vers-oldalra szántam ezt a verset, aztán meggondoltam, hogy beleszövöm egy kis prózás szösszenetbe.
Nem akarok én senkit ezzel megsérteni, ez maximálisan távol áll tőlem, csak leírtam a tapasztalataimat.
Szeretettel: Évi |
- március 29 2014 17:04:37
Kedves Évi!
Már 2008 óta vagyok napkorongos, és ezeket az érzéseket én is átéltem.
Volt idő mikor (mint a fiatalok jelentős része) függő lettem.
Még a munkahelyemen is belopóztam a korira.
Írtam sok vershez, és volt úgy, hogy 20 feletti hozzászólás sem volt ritka verseim alatt. (nem beleszámítva a köszönőválaszokat)
Dühös voltam ha (egyébként remek versfaragó) valaki nem ír nem köszön, csak beküld.
Az élet azonban produkál egészen fura nehéz helyzeteket.
Én is ezt nyögöm, de erről nem beszélek mert nem is lehet.
Verseimet csak azért küldöm ide, hogy maradjon egy helyen az a nyom rólam amit talán sokan szeretnek és értékelnek.
Nehezen jutok gépközelbe és ezért sokszor a köszönést is egyben tudom le pedig igen szeretek fecsegni.
Összegezve: azt gondolom, ne törjünk pálcát azok felett akik valamilyen okból csak küldenek. Mert lehet az ok ilyen is olyan is.
Szeretettel: Attila (szisz) |
- március 29 2014 18:20:32
Kedves Attila!
Természetesen, nem török pálcát senki felett, és azt hiszem, hogy én is olyan ember vagyok, aki mindenre az életben mentségeket keres. Minden ember negatív cselekedetére. És addig kutatok az elmémben, amíg találok is. Az a helyzet, hogy senkiről nem feltételezem azt, hogy csak "felpöccenti" a versét, vagy prózáját és simán tovább áll lesajnálva az olvasók, vagy véleményezők fejét.
Tényleg milliónyi oka lehet annak - mint ahogy azt írod is -, hogy még csak meg sem köszöni valaki. Oké, ezt értem. De...én elég sok időt itt töltök, itt esz a fene szinte éjjel-nappal és konstatálom az eseményeket. Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy többször is be-benéz az illető és nem csak egy pillanatra, hogy fél pillanata nincs, a mondjuk tizedszeri belépésénél egy nap, hogy egy mosolyjelet tegyen, ha még nem is ír.Nekem ez a furcsa, és ennek van olyan színezete, amit a versemben írtam.
Kedves Attila!
Én minden versedet olvasom, a hozzád írt kommenteket is, a Te válaszaidat is, ugyanakkor a többiek versét is és az azokhoz írt kommenteket is, a Tieidet is. Világossá vált előttem, hogy Te most egy olyan kaotikus, szomorú élethelyzetben vagy, hogy az önmagában véve is gyötrődés.Ha még ehhez az állapothoz társul a gép-,vagy időhiány, akkor teljes mértékben érthető, hogy keveset vagy itt. De, Te minden esetben "visszanézel" ha felteszel egy verset és ha nem is aznap, de másnap reflektálsz, ha nem is külön-külön, hanem egyben, az mindegy.
Konstatáltam az eseményeket - 2o11 február óta vagyok a korong tagja -, olvastam a verseidet, a fórumbejegyzéseidet a szerelem-topik játékot (Jolikával) képbe vagyok Veled kapcsolatban, szeretem a verseidet, és úgy összességében.
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és azt hiszem, hogy kellőképpen megmagyaráztam a "pálcatörést" én sem vagyok annak a híve. Sőt megtanultam a 6o évemben, hogy semmi olyan témában nem foglalok állást, illetve nem mondok véleményt - mert nem lenne korrekt - amit én magam nem éltem át, mert nem tudhatom, hogy én mit tennék adott helyzetben, illetve hogyan dolgoznék fel bármit is, amit a másik ember már átélt.
Szeretettel: Évi |
- március 29 2014 19:18:39
Egy hullámhosszon vagyunk!
szeretettel: szisz |
- március 29 2014 19:45:04
Köszönöm szépen, hogy "visszanéztél", örülök Neked!
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
