|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fordul a kocka!
Az 197o-es években játszódik ez a történet, fikcióként írtam meg, de lehet akár valós is, a fene tudja. Rég volt...
Erika elvégezte a titkárnőképzőt - közben levelező tagozaton munka mellett elkezdte középiskolai tanulmányait - tizenhét éves volt ekkor, elhelyezkedett egy közepes szintű vállalatnál. Szép volt, kedves,intelligens csak még rettenetesen naiv. De hát milyen legyen egy fiatal lány, az élet rögös útján még csak most indult el.
Szeretettel köszöntötték kolléganői, mind idősebbek voltak nála, tapasztaltabbak, ők már félúton jártak életük útján.
- Szervusz Erika, én Amália vagyok, üdvözöllek, érezd jól magad közöttünk.- mondta a rangidős kolléganő.
- Szervusz Amália, remélem, hogy jól fogom érezni magam, hiszen látom, hogy milyen szeretettel fogadtál Te is és a többiek is.
A diri "szólította" újdonsült titkárnőjét Erikát, hogy menjen a gyorsíró füzetével és ceruzájával, mert diktálni szeretne.
Erika leült a dirivel szemben és várt türelmesen, figyelmesen.
Az igazgató - Ákos - szemügyre vette a fiatal lányt, s közben felállt az asztala mögül és sétált az irodájában diktálás közben. Nem volt hosszú a levél, talán egyoldalnyi, amit utána le kellett gépelnie a lánynak.. Már indult volna kifelé az ő irodájába, amikor megszólalt Ákos.
- Ne menj el, - csak így simán "csendőrpertuban" letegezte a lányt (ez már Erikának nem tetszett, mert nagyon ismerte az illemszabályokat és tudta, hogy nem illik letegeznie őt akárhány éves is, és akármilyen beosztásban is legyen a főnöke) itt is van írógép, ülj csak le nyugodtan és írd meg itt a levelet.- mondta Ákos mosolyogva a lányra.
Most aztán végképp nem értette Erika, hogy mi a francnak kellett gyorsírásba írnia, amikor egyből diktálhatta volna. No mindegy, gondolta, gépelni kezdett. Hamar végzett az egy oldallal, hiszen vakon gépelt, de közben leült mellé Ákos. (Most meg mi a fenének ül ilyen szorosan mellettem, és feszélyezve érezte magát.) Arrébb tolta székét, de ekkor a diri is közelebb húzódott. Kezébe vette az irományt, hogy elolvassa, de közben tekintetével Erika combjait pásztázta. Kezét néha-néha ráhelyezte a lány vállára és megpróbálta magához húzni.. Erika eltolta magától a férfit, felpattant a székéről és rettenetes düh kerítette hatalmába.
- Mit képzel főnök, és tulajdonképpen mit akar?-vonta kérdőre a lány a főnökét.
De választ nem kapott, érezte, hogy Ákos egyre közelebb húzódik hozzá és meg akarja csókolni, amely már majdnem sikerült, de Erika beleharapott a férfi szája szélébe - mely rögtön vérezni kezdett - és ellökte magától a férfit.
Közben belépett az irodába Amália - mert sejtette, hogy ez be fog következni, mert a főnök ilyen volt, Erika már a negyedik titkárnője volt.A lány sírva borult Amália vállára.
- Gyere drága, beszéljük meg a dolgokat.- mondta neki kedves mosollyal.
Ákos döntött! Ez a lány nem maradhat itt tovább, kirúgom. Tajtékzott a dühtől és rettenetesen fájt a szája széle.
- Elmegyek innen, ez nem normális állapot, hiszen én ilyet még eddig nem tapasztaltam.- mondta sírva Erika.
- Tudod drága, sajnos vannak ilyen emberek akiknek az a véleményük, hogy a titkárnő jelvénye szerint érvényesülhet csak.- mondja Amália.
- De hát milyen jelvény, ezt végképp nem értem.- mondja Erika.
- Kedvesem, persze, hogy nem érted, mert még nagyon fiatal vagy, nem hallottad még, hogy mi terjedt el a köztudatban? A titkárnők jelvényére két dolog van ráfestve, az ágy és a galamb, mely azt jelenti, hogy vagy fekszel, vagy repülsz!
Ákos a mosdó helyiségben törölgette a vércseppeket a szája széléről. Nem volt már dühös, belenézett a tükörbe és nem örült annak, amit látott.
Szánalmas alak vagy Ákos - így korholta magát -, mit tettél megint. Nem tudsz uralkodni a vágyaidon, kezeltetned kellene magad. Ezt már mondták neki a kolleganői is, a kollegák is, sőt a vezérigazgató is. Legutóbb, amikor a negyedik titkárnő is sírva távozott, a vezér kiállította neki az "Útilaput", de még nem írta alá, kapott egy utolsó esélyt. Ideges lett, amikor erre gondolt. Most mit tegyen? Ha a lány panaszt emel ellene, ezt a tényt bizonyítandóan ha Amália is "beárulja", akkor neki vége. No de Amál nem tehet ilyet, hiszen tizenöt éve a szeretője, roppant szerelmes a férfiba, nem, Ő nem tehet ilyet, hiszen a lábai előtt hever a nő. Tudott eddigi "kilengéseiről" is, ami az előző titkárnőket illeti. Beszélnie kell vele. Kilépett a mosdóból, Amáliát pillantotta meg a folyosón és "beintette" magához, mint egy király az alattvalóját.
- Ülj le Amálkám, beszélnem kell Veled!
A nő helyet foglalt, úgy tett, mintha neheztelne Ákosra, de mindketten tudták, hogy ez nem így van. Ákos kulcsra zárta az irodája ajtaját és óvatosan - ahogy szokta - , ledöntötte a nőt a díványra. Amálnak ez volt az első és egyetlen szexuális kapcsolata, és roppant élvezte Ákos minden mozdulatát. A férfi tudta ezt, kezdte a fogával egyenként kigombolni Amál vékony fehér selyem blúzát, közben nyelvével játszadozni kezdett a nő mellein... Ez olyan szexuális előjáték-féle volt náluk, volt amikor igazából nem is szeretkeztek, mert már az előjáték vége felé elérték a csúcsot mindketten. Ez a játék folytatódott egészen addig, amíg anyaszült meztelenek voltak mindketten, és a gyönyör legfelső fokára érkeztek. Apró sikolyok jelezték a nő kielégülését. Nem volt ez több idő, mint egy ebédszünet. Éppen befejezték, amikor halkan kopogtak az ajtón.
Beszédfoszlányokat hallottak, köztük Erika hangját és a másik kolleganőjét.
- Biztos ebédel a főnök, hagyd a csudába, menj haza kislány, majd holnap beadod a főnöknek a felmondásodat. - mondta a kolléganő.
Senki nem sejtett semmit, mert nagyon diszkréten intézték ők ketten a szerelmi ügyüket. Természetesen megegyeztek, hogy titokként kezelik, ami a titkárnővel történt. Ákosnak családja volt, már régen elhidegült a feleségétől, úgymond társas magányban éltek ők ketten. Volt egy gyermekük ugyan, de már ő a felnőtt életét élte.
Másnap reggel megérkezett Erika, kezében a felmondása, de még mielőtt bement volna a főnökhöz, Amália magához hívta, átkarolta a vállát és megkérdezte:
- Mi ez a kezedben kedves, csak nem akarsz felmondani?
- De igen, egy percet sem maradok ennek az erőszakos fráternak a titkárnője.- mondta a lány könnyeivel köszködve.
- Ne tedd, kitalálunk valamit. Szükséged van a pénzre, azt mondtad, hogy szegények vagytok, én segítek Neked. Beszélek a Közgazdasági osztály vezetőjével, vegyenek oda gépírónak, egyébként is közgáz.-ba jársz, nem? Hátha idővel még a könyvelésbe is be tudsz majd segíteni. A dirivel nem is fogsz találkozni, mert ez az osztály az épület másik szárnyában van. Erika megnyugodott, elvállalta a munkakört, beilleszkedett a kollektívába, jó munkaerőnek bizonyult. Szorgalmasan tanult, kamatoztatni tudta a könyvviteli ismereteit is.
Teltek a hónapok, nem futott össze egyelőre a dirivel.
Eltelt egy fél év, minden év végén megrendezték a vállalat évzáró buliját, ahol minden kollégának "kötelező" volt a részvétel. És találkozott a tekintetük. Pezsgővel koccintottak a kollégák, majd egy búcsútánc következett. A diri elhatározásra jutott, ugyanis időközben megromlott kissé a kapcsolata Amáliával. Pontosan abból kifolyólag, hogy Ákos szerelmes lett.Attól a perctől kezdve, amióta "beleharapott" a lány, kivánta Őt. De nem csak testi vágy volt, hanem érezte, hogy halálos szerelem. Éjszakákat nem aludt, gyötrődött, de nem mert közeledni a lányhoz. De most itt volt a kezdvező alkalom, a nagy "király" összeszedte minden bátorságát és táncra kérte Erikát. A lány beleegyezett, hiszen eltelt egy fél év, talán már kissé feledésbe is merült az inzultus.
Ákos gyengéden átölelte, szerelmes szavakat suttogott a fülébe, melyek őszintének tűntek.. Erikát gondolkodóba ejtette, tulajdonképpen miért is ne fogadhatná ezeket a szerelmes szavakat, pillantásokat, becézgetéseket. Tetszett neki a férfi, most már határozottan vágyott rá. Soha nem gondolta volna, hogy ez be fog következni, de annyira elbűvölte a férfi, az átváltozása, hogy hitt neki. Még két-három pohár pezsgő "lecsúszott" és elindultak Ákos irodája felé, óvatosan, hogy senki meg ne lássa őket.
A férfi ráfordította a kulcsot a zárban, és megkezdődött az előjáték ugyanúgy, ahogy az Amáliával nagyon sokszor megtörtént. A csúcsra emelték egymást - Ákos nagyon jó szerető volt, tudta, hogyan kell maximális élvezeteket nyújtani a nőnek - és apró sikolyok kiséretében letörölték a kéjtől mámoros könnyeiket.
Erika az íróasztalhoz ült, rajzolt fekete filctollal egy "jelvényt" melyben volt egy galamb és egy ágy. Kivágta papírvágó ollóval és a férfi inggallérjára tűzte egy tűzőgép kapoccsal. Majd kedvesen rámosolygott Ákosra, aki előtte térdelt és csókjaival halmozta el a lány comjait.
- Kedvesem, íme a jelvényed, mától én diktálok, vagy fekszel, vagy repülsz!
Ezen mindketten jót nevettek. Tudták, hogy egymáshoz tartoznak, Ákos teljes mértékben megváltozott, elvált a feleségétől, mely nem esett nehezére.
Három hónap múlva összeházasodtak, Amália beadta a felmondását, gratulált az ifjú párnak, nem volt harag a szívében.
Búcsúzóul azért annyit súgott Erika fülébe:
- Kislány, vissza ne vedd a jelvényedet, az örökre maradjon a dirié.- és apró puszit lehelt mindkettőjük orcájára és eltávozott.
Két év múlva megszületett első gyermekük, és Amáliát kérték meg, hogy legyen a keresztanyja a gyermeknek. Legnagyobb meglepetésükre a nő bemutatta nekik a keresztapát is, aki a közgazdasági osztály vezetője volt.
|
|
|
- február 23 2014 12:42:53
Mit lehet erre reagálni?Örök érvényű, ha régimódi történet is.:-)Jön a tavasz!
Szépen a figyelmet állandón fenn tartva írtad.Gratulálok!
km. |
- február 23 2014 14:09:08
Kedves km!
Köszönöm szépen, hogy olvastál. Én úgy gondolom, hogy ma már nem csak a titkárnőknek van "jelvénye", hanem szinte minden szinten működik. Főleg ebben a szabados világban, talán meg sem botránkoznak ma már, ha egy "főnök" ilyenformán visszaél a hatalmával. No de van akinek ez nem jelent problémát, hiszen ha csak körülnézünk a Médiában, változott az értékrend. Hiszen aki pillanatok alatt - már aki - le tudja dobni magáról a ruhát az erkölcsi érzékével együtt, a szemérmét sem kímélve, gátlástalanul pózol, annak "könnyű" az élete.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Üdv.: Évi |
- február 23 2014 19:21:02
Kedves Évi! Mosolyogva olvastam írásod,ami az irodai történelem tipikus esete. De ettől,csak egy írás lenne,ha nem színezted volna mókás elemekkel. " Csendőrpertu" meg szájon harapta és a legvégére a keresztapa is osztály vezető.  Ha észnél van egy titkárnő,milyen sokra viheti... Galamb meg az ágy! Nagyon jót írtál! Örültem és tetszett írásod! Nagy Gratulációm Neked!! Üdvözlettel! Jessie./-K.f.a.d! |
- február 23 2014 22:28:48
No igen, Csabikám, ha "észnél van", de azért sokan megélnek "belőle", meg meg is éltek annak idején. Ma is sokan megfordulnak a "szereposztó díványokon" és nem is kevés pénzekért, gondolom én, aztán lehet, hogy nincs igazam!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: É-A. |
- február 25 2014 15:55:32
nagyon jó írás, élvezettel olvastamlehet valós??? |
- február 25 2014 16:18:19
Emese kedves, én fikcióként írtam, de az életben minden lehet valós. Én nem ismertem ilyen valós szituációt, de ez nem jelent semmit. Viszont sok olyan titkárnővel találkoztam, akinek házasságon kívüli kapcsolata volt a "dirivel".
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- március 01 2014 18:56:51
Hogy egy nagyon jókimagyar fejezést használjak, Évike, ez jól meg van írva! Ahogyan Jessie is megjegyezte: szépen alakítottad, színezted írásmûvé a történetet. Gratulálok!
PiaNista |
- március 05 2014 14:13:42
Köszönöm szépen kedves PiaNista, hogy olvastál, örülök a véleményednek.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
