|
 Vendég: 82
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Döntöttem. Egyetlen igaz barátnőmet kirángatom a depressziójából. Teszem ezt azért, mert már az idegeimre megy az örökös siránkozásaival, belepusztul a magányba. Ezt azért csak nem hagyhatom, hiszen szeretem Őt. Egyik délután, amikor feljött hozzám és újból ecsetelni kezdte a Petivel való kapcsolatát, amely széjjel szakadt - persze a Peti elhagyta Őt, egy fiatalabb csajért, a franc a pofáját neki is, no mindegy - belé fojtottam a szót.
- Ide figyelj Etuskám! Most fejezd be a siránkozást, vagy véget vetek a barátságunknak! - mondtam tettetett szigorral a hangomban, (persze a fene sem gondolta ezt komolyan, de muszáj volt ehhez a módszerhez folyamodnom, hogy észhez térjen kicsit) nonszensz amit csinálsz, hagyd már a fészkes fenébe azt a Petit, hadd menjen, remélem segítettél neki csomagolni!
- De hát, hogy mondhatsz ilyet, Te a legjobb barátnőm, hát nem sajnálsz? - kérdezte pityergősre véve a figurát.
- Döntöttem! Elviszlek egy nosztalgia-estre a tiszti klubba, nem fogod itt állandóan temetni magad, nincs pénzem virágra, megértetted? Bejelentettelek a fodrászhoz - itt van a lépcsőházunk alagsorában, belöveted a séródat frankón, utána sminkellek, és este nyolctól miénk a "világ".
A férjem tudta, hogy mi a szándékom Etussal, mondtam neki, hogy ma este nélkülöznie kell a társaságomat, mert megmutatom Etusnak a csodát, és bebizonyítom, hogy a Petije nélkül sem áll meg az élet. A férjem csak mosolygott, tudta, hogy amit én egyszer a fejembe veszek, száz rendőr száz puskával sem veri ki onnan.
Én is készülődtem, hajfestés, frizura - mindig magamnak csináltam fiatal lánykorom óta - smink, no persze szolid, hiszen már közeledek a hatvanadik életévemhez. Alkalomhoz illő kisestélyi ruha, világoskék színű .- mert az a kedvenc színem -meg a szőkéknek, kék szeműeknek az jól áll. (Ezt a férjem mondta, meg még sokan mások...régebben...)
Visszaérkezett Etus a fodrásztól, kisminkeltem, szuper jól nézett ki, konstatáltam a helyzetet, ahhoz képest, hogy ő is hatvan éves...szóval elindultunk a buliba.
Ismerősként üdvözöltek a tiszti klub vendégei - férjemmel gyakran megfordultunk ott az utóbbi időben, amióta már csak ketten maradtunk anyukám halála után - és helyet foglaltunk a kijelölt törzsasztalunknál. Jött a Józsi pincér, szeretem Őt, olyan fiam-lányom korabeli, tisztelettudó fiú, szimpatikus, ha negyven évvel fiatalabb lennék...talán...megérne egy hetes ajtócsapkodást. No persze, csak gondolatban...
- Mit hozhatok a szép hölgyeknek? - kérdezte kedves mosollyal.
- Én egy üdítőt kérek - mondja a barátnőm.
- Egy nagy frászt, Etusom, meg fogsz inni velem egy tojáslikőrt, vagy kettőt, mellettem nem fogsz itt szomorkodni, semmi bajod nem lesz tőle, csak egy kicsit jobb lesz a hangulatod. - mondom neki ellentmondást nem tűrő hangon, és intek Józsinak, hogy egyelőre ennyi.
- Na, de ne hülyéskedj már, tudod, hogy én soha nem iszom, hogy néz az ki, hogy hatvanévesen vedelem a piát, no most én mondom neked, hogy mindjárt vége a barátságunknak..
- Etus, ne csináld már a búrádat, ki mondta, hogy vedelni fogsz? Annyi pénzünk nincs erre az estére, de két feles gyenge tojás likőr...ugyan már, nincs apelláta, inkább figyelj, ott a bal kettes asztaltól nagyon stíröl az az őszes halántékú úriember. Nekem tetszik, de nem nekem kell pasi, hanem Neked, és különben is téged néz. Boritékolom, hogy fel fog kérni táncolni, szinglinek látszik.
- Hát én el nem megyek vele, hogyan képzeled te ezt Évi? Olyannak ismersz te engem, hogy pillanatok alatt a karjaiba omlok? - kérdezi tágra nyílt szemekkel.
- Te tiszta hülye vagy, vagy csak játszod? Ki a franc mondta, hogy omolj a karjaiba. Nem is lennél a barátnőm, ha ezt művelnéd. Táncolsz vele, beszélgettek és ha szimpi, megadod a telcsi számodat. Egyelőre erre az estére ennyi elég. Ha pedig több lesz belőle, akkor sem fog összedőlni a világ...felnőtt ember vagy, ne hülyülj, emlékeztesselek a korodra?
Közben megérkezett Józsi a két tojáslikőrrel, kettővel az egyben, ugyanis martinis pohárban szervírozta az én kérésemre.
- Egészségünkre, barátnőm, fenékig! -mondta neki, és én ledöntöttem a deci tojáslikört, pedig én bátor voltam, a bátorság pedig neki kellett. De én viszont még jobban akartam érezni magam, ugyanis roppant kíváncsi voltam a fejleményekre.
A barátnőm nyavalygott még egy kicsit, hogy neki sok ez a pia, nem bírja meginni, lerészegedik, égni fog a pofája, de nem hagytam, hogy egy csepp is maradjon a pohár alján. Ugyan már ennyitől a teljes absztinens embernek sem lesz semmi baja.
És a zenekar elkezdte játszani a gyönyörű melódiát, Zerkovitz Béla Füredi Annabálját...
A balkettes pasi fészkelődni kezdett - konstatáltam, hogy a szemkontaktust már megtalálták, felvették egymással -, Etusom mosolygott. Isten bizony olyan jó volt látni annyi keserves, szomorú nap után, hogy végre mosolyog.
- Te, ez a fickó ide fog jönni, felkér táncolni, nem akarsz inkább elmenni vele te, barátnőm, most segíts, a lábam is remeg, a kezem is, a szívem, itt halok szörnyet! - mondja Etusom, mint egy tizethatéves nyeretlen kiscsikó.
- Szedd össze magad, Te vén hülye barátnőm, komolyan mondom nem értelek! Én nem mehetek el vele táncolni - különben is fáj a lábam -, nem én tetszem neki, hanem Te, fejezd be a remegést, mert képen töröllek! - mondom neki fogaim között sziszegve és közben mosolyogva...
A pasi odaért végre, és táncba hívta Etust. Én pedig rendeltem a Józsitól még egy kört, hiszen úgy itéltem meg, hogy még jobban lássam a fejleményeket, kell még nekem egy adag, aztán leállok, mert elveszítem a szemem világát, az meg már hogy fog kinézni. Mit szól a férjem, világtalanul megyek haza? Többet nem enged el!
Nézem a táncoló párokat, közben vágyakozom, mi a francért nem hívtam a férjemet is, úgy kell nekem egyen a fene most már akkor engem itt a piámmal együtt. No de nem keseregtem sokáig, mert felkeltette a figyelmemet az "ifjú pár". Etusom hangos kacajára lettem figyelmes, amint a pasi nagy vehemenciával szórakoztatja, isteni lehet a humorérzéke, ha Etusom ilyen önfeledten kacag. Nem, ez már nem a tojáslikörnek volt köszönhető, az tisztán látszott, mert egyre jobban simultak egymáshoz, vagy csak én láttam már rosszul, a fene tudja...Eldöntöttem, nem iszom többet most már tényleg, mert nem látom az est végkifejletét, azt pedig roppant sajnálnám.
Véget ért vagy három-négy zeneszám - mit tudom én már, hogy mennyi, a szalonspicc dolgozott az ereimben és az agytekervényeim között - és a pasi is oda ült hozzánk amikor a helyére kisérte a barátnőmet.. Húha, gondoltam, most már viselkednem kell, hiszen én sem vagyok már tini. Egyből ki is józanodtam..
Beszélgettünk, nagyon jó beszélgető partnernek bizonyult Ádám - szép neve van, szeretem ezt a férfinevet, no meg a Csabát - amikor kis szünet után újabb zeneszám következett, ők elmentek ismét táncolni, én pedig megláttam Őt a bejáratnál, akkor érkezett...igen, igen a Peti, egy fiatal lánnyal, saccperkábé az unokája lehetne, úgy itéltem meg. Észrevette az arcomon az enyhe megvetést, bólintottunk eymásnak köszönésképpen, de én nem bájologtam vele tovább. Kissé nehezményeztem, hogy így elbánt a barátnőmmel, de felnőtt ember ő is, azt tesz, amit jónak lát.
Kértem a Józsitól egy ásványvizet, a harmadik körömet már nem mertem megkockáztatni, hiszen hogy néz ki egy nő, ha hatvanévesen részeg...bár nem lettem volna még az, de jobb félni, mint megijedni.
Kis idő múlva felállt az asztaluktól Peti és elindult felém.
Mi a francot akar ez tőlem, csak nem fel akar kérni táncolni, itt vágom nyakon rögtön, határoztam el.
- Szia Évi, leülhetek? De tudod, hogy legszívesebben táncolnék veled, de tudom, hogy fáj a lábad a tánchoz, vagy már nem? - kérdezi tőlem gyönyörű kék szemeivel rám pillantva - szerettem ezt a tekintetet mindig, amikor találkoztunk hármasban szerelmük kezdetén...
- Amit látsz, az totális félreértés, a lány az unokám, csak Etus előtt eltitkoltam a házasságomat, mely szemétség volt tudom, de Te pedig azt tudod, hogy én beléd voltam szerelmes és nem az Etusba, de te nem voltál hajlandó semmire...így maradt az Etus.
Tudtam, persze, hogy tudtam, sőt éreztem, hogy én kellenék neki, talán ha nem lennék férjnél, de csak talán...
- Na kedvesem, ezt most fejezd be, mert rád borítom az asztalt, a tojáslikörtől pedig ragadni fogsz, és mit mondasz az unokádnak?
Vége volt a zeneszámnak és amikor Etus konstatálta, hogy Peti van a képben az asztalunknál, úgy dönött, hogy Ádám asztalához ül. Ledöntött még egy dupla tojás likőrt Ádámmal, én viszont kezdtem aggódni. Ez már lehet, hogy megárt neki, inteni akartam a szememmel, hogy elég lesz, menjünk haza, de már nem hatott rá a tekintetem. Nem jött haza velem, nekem pedig felajánlotta Peti, hogy haza visz.
- Még mielőtt nemet mondasz, és hívsz egy taxit, kérlek, ne tedd, nem kell tőlem félned, én tisztellek téged annyira, hogy nem fog történni semmi, amit Te nem akarsz, már csak azért sem, mert jön velünk az unokám is...-mondta csodálatosan kék szemét, melyben intelligencia sugárzott - ábrándosan a tekintetembe fúrva.
Haza érkeztünk, a férjem már várt, sejtette, hogy Peti belém van zúgva, talán azt is, hogy én is kissé, de csak mosolygott, soha nem tette szóvá. Pár percig beszélgettünk, majd ők eltávoztak.
- Etusod jól van, kedvesem? Talált magának pasit? - kérdezte a férjem egy tojáslikőrt öntve a martinis poharamba.
- Ó, te jó ég, az Etus, most eszméltem, hogy vajon mi lehet vele. Felhívom, gondoltam, de a férjem lebeszélt, hogy majd felhívom reggel, biztos, hogy nincs semmi baja, hiszen a férjem régi kollégájával randevúzott, ő pedig tűzbe tenné érte a kezét...
Megnyugodtam, lezuhanyoztam és támadott az álommanó...
- Aludj csak kedvesem, rádfér...hallottam a férjem hangját a szobám ajtaján...
Másnap reggel kicsattanó örömmel jött fel a barátnőm, elmesélte, hogy egész éjjel beszélgettek Ádámmal, aki nagyon jó fej, és csak azért ugrott fel hozzánk, hogy megköszönje, hogy "összehoztuk" őt ezzel a remek fickóval...és boldogan eltávozott.
- No, most zúdíts a képembe kedvesem, még egy tojáslikört, úgy kétszer két decit többször...ezt meg kell ünnepelnünk, jó munkát végeztünk, vagyis én...Persze a férjem "szervírozta" Ádámot...
|
|
|
- február 28 2014 10:02:18
Kedves ÉVI!
Elgondolkodtam ennek a jószándékú 'kerítő-párnak' a furfangos
cselekedetén, - és örültem, hogy mind a négy szereplő jól jött ki a sztoriból. Nagyon sok nő küzd a magánnyal, társtalansággal!
Sok-sok ilyen odaadó figyelmes baráti házaspár kellene, akik időt és pénzt nem kímélve törődnek barátaik lelkével.
Jó hangulatú, a mai kifejezéseket bátran használó írásodat érdeklődéssel és örömmel olvastam!- 
Szép hétvégét kívánva, szeretetteli üdvözlettel: bé/67 |
- március 02 2014 12:56:16
Gratulálok!Szintén éberen tartod a figyelmet.Az előttem szólóval ellentétben
a séró meg búra azért már nem annyira mai kifejezések, szerintem.Vajon hol is van ez a tiszti klub?:-)Avagy csak fikció?
km. |
- március 05 2014 14:04:36
Kedves Évike!
Nagyon szépen köszönöm kedves, értékes véleményedet. Egész életemben a segítőkészségről és az empátiáról szólt a barátság.
Szeretettel üdvözöllek: Évi |
- március 05 2014 14:11:01
Kedves km!
Általában minden megyeszékhelyen - abban az "átkosban" - működött ez a tiszti klub, hogy ma a demokráciában hogyan nevezik, vagy mi a szerepe, jelentősége, azt már nem tudom. De én amondó vagyok, hogy az igaz barátságokat nem tudja szétszakítani a "történelem", a rendszerek. A séró, a bura, valóban nem a mai szóhasználat, talán inkább a "dögös" vagy ettől is szebb kifejezéseknek lehetünk tanúi, minél szabadosabban.
Köszi, hogy olvastál.
Ui.: Ha rátalálok az ominózus tiszti klubra, küldök Neked egy meghívót a következő ismerkedési estre.
Szeretettel: Évi |
- március 05 2014 18:00:25
Kedves Évi!
Csupán arra lettem volna kíváncsi esetleg az egykori Néphadsereg Művház
tiszti klubjáról volt e szó.Ott jártam anno még a Vörös grófnő című film
forgatásán mint statiszta.Egyébként mint untauglich aki még fizette a honvédelmi
hozzájárulást elég kényelmetlenül érezném magam ilyen helyeken.:-)
km. |
- március 06 2014 06:18:17
Igen, igen, egyről beszélünk kedves km! Természetesen írásom fikció, nem tudom, hogy "működött"-e ilyen "társkereső", de minden elképzelhető. Attól, hogy untauglich voltál nem igazán kellett volna kényelmetlenül érezned magad, persze ez csak az én véleményem.
Köszönöm, hogy visszanéztél.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
