|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Barbara talpra áll...
Gábor már tudott Rózsika "haditervéről" és behívta az irodájába másnap korán reggel az asszonyt. Végtelen nagy szociális érzékkel rendelkező vezető volt, szívén viselte minden beosztottjának a sorsát. Barbarát különösen szerette, nemcsak azért, mert kiváló munkaerő volt, hanem lányával egyidős volt, aki sajnos két évvel azelőtt közlekedési balesetet szenvedett. Frontálisan ütközött egy részeg autóssal, aki túlélte, de a lánya belehalt sérüléseibe.
- Nem mehetsz oda, megtiltom, mást fogunk kitalálni. Hívd fel légy szíves Barbit, és mondd meg neki, hogy várjon ránk - miután a férje már úgyis elment dolgozni - ne vigye a gyermekeit sehová, csomagolja össze a legfontosabb ruhaneműket a gyerekeinek és magának. Megyünk érte autóval. - mondta Gábor ellentmondást nem tűrő hangon Rózsinak. Miután Rózsi megejtette a telefont, elindultak a gépkocsival Barbi lakására. Az asszony lázasan csomagolt, szerette a főnökét, a munkahelyét, megbízott mindkettőjükben.
Mosolyt erőltetve magára, nyitott ajtót.
- Kezét csókolom Barbara, úgy látom már menetkészen állnak, indulhatunk, útközben elmondom a tervemet. - mondta egy barackot nyomva a kisebbik gyermek buksijára. Szófogadó gyerekek voltak, tisztelettudóak, az anyjuk így nevelte őket.
- Van egy vendégháza a vállalatunknak, amely jelenleg üresen áll, be van rendezve, összkomfortos, azt bocsátom a rendelkezésükre, amíg férjével megoldódik - vagy alakul valamerre -, ez az áldatlan állapot. A mai napra szabit írok Önnek "korommal a kéménybe", hogy el ne felejtsük - mondta Gábor mosolyogva a nőre és a két gyermekre.Rendezkedjenek be, érezzék "otthon" magukat, reggel találkozunk a munkahelyen.
Rózsika és Gábor elindultak az iroda felé.
- Gábor, ebből baj lesz. Nincs jogod elvenni a férjtől a családját, mi lesz, ha feljelent az az állat? - és kissé rémülten nézett Gábor szemeibe.
- Én nem vettem el, "ők hagyták ott a szemetet", én csak mint közvetlen munkahelyi vezető, a tények ismeretében felajánlottam nekik ezt a lehetőséget, amit. Jogilag nem igazán támadhat, hiszen az asszony döntése volt - és kacsintott egyet Rózsira.
Gyorsan eltelt a nap, Barbara és a gyerekek jól érezték magukat, sokat játszottak, beszélgettek felszabadultan, könnyedén. Leszállt az este, fürdés, vacsora, a nő ott aludt a gyermekszobában gyermekeivel. Két hosszú mese után mindhárman lehunyták szempilláikat és nyugodt volt az álmuk.
A férj, miután szokásos esti szórakozása után haza érkezett, meglepődött azon, hogy nem várja a felesége a vacsorával. No majd adok én neki, gondolta magában, mi az, hogy nem vár rám, hiszen egy "utolsó menet" még belefér az éjszakába. Félig részegen, pacsulitól, sörtől bűzösen bebotorkált a hálószobába, felkapcsolta az éjjeli lámpát és akkor döbbent meg igazán. Talán ki is józanodott, tovább ment a gyerekek szobájába, ott sem talált senkit. Mi a fene történik itt? Hirtelen kijózanodott. Főzött magának egy jó erős kávét, többször egymás után rótta a szobákat, nyitogatta a szekrény ajtókat, és megdöbbenve látta, hogy sem a gyerekek, sem a felesége ruhái nincsenek a szekrényben. Vajon, hol lehetnek, töprengett, hiszen Barbinak meghaltak a szülei, nincs senkije, barátnőről sem tud, talán egy barát? Nem, az lehetetlen, Barbi nem olyan lány...vagy mégis? Ezt a gondolatot gyorsan elhessegette magától. Volt még a fridzsiderben két sör, kétszer kivette, de vissza is tette, nem, nem issza meg, inkább lezuhanyozik jéghideg vízzel, hogy teljesen kijózanodjon.
Hajnalodott, ismételten lezuhanyozott, rendbe szedte magát és elhatározta, hogy reggel bemegy a nő munkahelyére, valahogyan rá kell találnia az asszonyra.
Gábor figyelte az ablakból a férfit, és letelefonált a portásnak, hogy kisérje fel hozzá az irodájába.
- Üdvözlöm, foglaljon helyet, miben segíthetek? - kérdezte Gábor a férfit, akin meglátszottak az éjszaka keserves, ébren töltött nyomai. Szeme kialvatlan volt, arca gyűrött, és a tekintetéből a világ összes fájdalma sugárzott.
- Elhagyott a feleségem, a gyermekeinket is magával vitte, rettenetesen rosszul érzem magam, engedném levágni a fél kezemet, mellyel pofon ütöttem, csak még egyszer otthon lenne velem.- mondta a férfi minden bevezetés nélkül és a távolba merengő szeméből záporoztak a könnyek.
Isten bizony, megsajnálta Gábor a férfit, de hagyta, hadd szenvedjen még egy kicsit. Megérdemli. Aki nem tud uralkodni az érzelmein, cselekedetein - a részegség nem enyhítő körülmény -, csak gyötrődjön még egy kicsit.
Ekkor kopogtattak Gábor ajtaján és belépett Barbara. A férfi felpattant, felesége elé térdelt, két karjával átölelte az asszony térdét és könyörgött, a szó szoros értelmében könyörgött, nem érdekelte, hogy Gábor is hallja, látja az eseményeket.
- Kedvesem, bocsáss meg nekem, megváltozom, rádöbbentem az éjjel, hogy nélkületek semmit nem érek, egy semmi ember vagyok, egy senki. Bocsáss meg nekem, ugye még nem késő, nem iszom egyetlen kortyot sem többé, csak ne hagyj el! Nélküled nem élhetek, nem tudok - és záporoztak a férfi könnyei az asszony térdére.
Barbara felemelte férje fejét, mélyen a szemébe nézett, könnyek szöktek a szemébe.
- Rendben van, legyen még egy esély a további közös életünk reményében, úgy mint szerelmünk kezdetén.- mondta enyhe mosollyal a szája szegletében.
A férfi boldog volt, madarat lehetett volna vele fogatni, mint annak idején, amikor feleségül kérte a lányt. Átbeszélték a napot, az éjszakát, együtt készítették a vacsorát a gyermekeiknek, együtt mondták a mesét...együtt, mindent együtt...
A szeretkezésük is olyan volt, mint régen, szerelmük kezdetén, együtt zuhanyoztak, majd a férfi még elszívott egy cigit és a hűtőszekrényhez indult. Kivette a két doboz sört -Barbara megdöbbenve figyelte férjét -, aki mosolyogva, vágyakozó szemekkel nézett kedvesére, és beledobta a kukába a teli dobozokat.
|
|
|
- március 23 2014 15:11:00
Drága Anya! Nagyon tetszett,eme írásod és azt kívánnám egyesek felé,hogy így múlják felül önmagukat és így legyen minden rendbe és ne csak ideig-óráig! Nagy szeretettel olvastalak! Puszi! Kisfiad! |
- március 23 2014 15:59:31
Drága Gyöngyszem!
Csak hogy jó lett a vége, bár én még egy darabig szenvedni hagytam volna. Ki tudja, betartja-e az ígéretét? Reménykedjünk.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- március 23 2014 17:06:22
Drága pici Fiam!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, no ezzel a végkifejlettel nem igazán vagyok megelégedve, mármint magával az írással. Azt hiszem egy kicsit elkapkodtam, túlságosan röviden a lényegre fókuszáltam. Nem vagyok megelégedve vele, de most legalább önkritikát gyakoroltam.
Igen, jó lenne, ha a valóságban is ilyen egyszerűen megoldódnának sok helyen az efféle szituációk.
Köszi, hogy olvastál, puszi: Anyu. |
- március 23 2014 17:13:45
Drága Violám, neked is csak azt tudom mondani, mint a Pici Fiamnak, hogy elkapkodtam egy kicsit - nagyon - ezt az írásomat, nem hagytam kibontakozni a cselekményt rendesen. Mert az viszont biztos, hogy ilyen egy könnyen nem válik "vízzé a bor", vagy mégis? A fene tudja. Persze az alkohol, mint befolyásoló tényező, ha jelen van, kivetkőzteti az embert emberi mivoltából olyannyira, hogy állattá is változhat akár, mint a főszereplőm párja.
De ugyanakkor érezve a társ hiányát józanul, lehet, hogy a psziché képes hirtelen ilyen változásra. Lehet, hogy tovább folytatom, mert befejezetlennek érzem, és túl gyorsnak a végkifejletet. No aztán most jól elbeszélgetek itt magamban, magammal, ebből legalább nem lesz vita. Legkedvesebb szeretett barátom írta nekem egyszer üzenetváltásaink során, hogy " úgy teszel, mintha magadban beszélnél, mert felteszed nekem a kérdést és azon nyomban meg is válaszolod", és igaza volt.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
