|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A reggelenkénti hányingerérzés, és a rémület Anyám arcán, már sejtetni engedte, hogy valami nincs rendben körülöttem…
Uram látva a változást, kérdőre vont;
- Mi lelt mostanában? Talán új játékra vágyom?
Alig mertem elmondani levertségem okát. Támaszra, megértésre vágytam, de ő szitkozódva hátat fordított. Hiába bíztam benne, ezen túl, már nem voltam szívesen látott vendég odafent. Ahogy telt, múlt az idő, csak a kétségbeesés maradt állandó társam.
Jó ideig saját egészségi állapotommal voltam elfoglalva.
Fiatal voltam és erős, de az utolsó időben nehezen tudtam mozogni, dolgozni. Egy napon pedig az asszonyok segítségével, megszültem gyermekem. A kislányka „Égimosoly” nevet kapott. Azután magunkra maradtunk minden bajjal, már senki sem vett rólunk tudomást, csak a felügyelő fenyegetett.
- Ha nem dolgozok keményen, ahogy elváratik, a gazda elad, és a gyereket se látom többet!
A félelem és a döbbenet kerített hatalmába, amikor híre járt, hogy feleséget vettek neki; megfelelő családból, állatokkal, rabszolgákkal.
Hiába erősködött Anyám, hogy semmit nem tehetünk, égbekiáltó igazságtalanságnak éreztem, hogy az úr meg sem nézte a gyermeket, és többé nem ismert engem…
Milyen igazságtalan az élet! Sokat sírtam, szomorkodtam, csak a gyerek mosolygása tudott belőle kimozdítani. A palota tele volt a készülődéssel. Bennem meg egyre csak, forrott az indulat. Egy napon kibújtam és átmásztam, felmentem oda, ahová nekünk tilos volt.
- Mit keresel itt? – ijedt meg az idegen
- Minek jöttél ide? – kiáltottam, - az úr engem szeret, tőle van a gyerekem!
Eltorzult arccal bámult rám; miközben a másik oldalról már csattant a hátamon a korbács. Megfogtak és kalodába zártak.
Másnap összegyülekeztek a népek… Kihirdették, hogy milyen árulásra vetemedett egy rabszolga; ahelyett, hogy urának hálás lenne, megpróbálta bemocskolni, szeme láttára fojtsák vízbe fattyúgyermekét, ez legyen a büntetése!
A gaz rágalmazó pedig élete végéig maradjon vasban; mindig emlékezve rá, hogy a rabszolgának hol adatott hely…
Megláttam a medencét, s amikor megragadták a visító gyermeket, elájultam.
Egy vékony pengéjű tőr okozta ájulásom és halálomat, egy arra suhanó árnyék kezében. Égimosollyal együtt kísértek az Angyalok a Fény felé.
|
|
|
- július 05 2014 05:14:22
Kedves Irénke!
Döbbenettel olvastam írásod. Nem is tudom, hogy kerültél ilyen téma közelébe?
Szeretettel: Viola  |
- július 05 2014 13:43:20
Kedves Viola! Köszönöm, hogy elolvastad.
Az arra suhanó árnyékot kezében a tőrrel, a gondviselés küldte,
vagy akiben még maradt parányi szikrája az emberi érzésnek...
szeretettel Irénke |
- július 20 2014 11:40:12
nagyon tetszett...megrázó történet... |
- július 22 2014 08:32:29
Mse köszönöm szépen! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
