|
 Vendég: 56
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
1.fejezet folyt.
A fekete szandál után lekerül rólam a fekete ruha is. Tavaly vettem, mikor azt olvastam egy női magazinban, hogy egy valamire való nő ruhatárából nem hiányozhat a fekete kisruha. Igazuk volt. Alapdarab lett. Néha, mikor olyan nőcis kedvem van, leakasztok az újságos polcról egy-egy ilyen magazint és átmosom vele az agyamat. Meglepő, de hasznos tippeket is találok bennük. Nem is olyan régen arról olvastam, hogy a nők több mint száz jelet is küldenek egy férfi felé, amikor tetszik nekik, de a pasik nonverbális kommunikációja ennél jóval csökevényesebb. Talán, ha tízet számoltak belőle. Megmosolyogtatott, hogy a zoknijuk birizgálása is ezek közé tartozik.
És itt lép be a képbe Bonca. Nem Barátom Bonca Varga Katitól, hanem barátom Bonca a férjem ismerősi köréből. Két hete fent voltam nála, gondoltuk VB meccset nézünk együtt, dumálgatunk kicsit, eszünk egy jó pizzát. Pont így is történt, egészen addig a pontig, amíg el nem kezdtem figyelmesebben szemlélni őt. Megértő kedvességgel mosolygott- pipa. Megjegyezte, hogy jó illatom van – pipa. Nyalogatta a szája szélét- pipa. De amikor a kis titokzokniját kezdte birizgálni, azzal a kérdéssel, hogy egyébként nekem ez hogy tetszik, hangosan felröhögtem, mint az a ló, amelyik már látja a kockacukrot a zsebben. Értetlenül nézte a reakciómat. Elmagyaráztam neki, milyen hasznos ismeretet szereztem egy női lapból.
- Most nyugodtan megcáfolhatod- nevettem felé.
De Bonca nem cáfolt, elvörösödött és akkor jöttem rá, hogy Bonca nem a Barátom Bonca Varga Katitól és nem is a barátom Bonca a férjem társaságából, hanem Bonca a Pasi. Hirtelen már én sem a meccsezős, dumálós, pizzát majszoló laza csajszi voltam, hanem Emese a Nő.
A szekrényben kotorászom, vajon mit is vehetnék fel. Dagadt disznóvá nyilvánításom óta eltelt majd egy év, lement rólam 14 kg, de a többi 14 kg még mindig nehezítette önbizalmamat.
-Le kéne még fogyni egy kicsit- morfondírozom miközben behúzott hassal, fehérneműben bírálgatom testemet a tükör előtt. Igen jó szöveg, hogy fogadd el magadat olyannak amilyen vagy, szeresd a testedet és más is szeretni fogja blabla blabla…ezzel csak annyi a probléma, hogy nem igaz. Ne álltassuk magunkat, az ember a szépet keresi…és ha nem találja, akkor legfeljebb megelégszik a kevésbé széppel, de ez csak alku, nem szeretet.
A fekete rózsás hosszú ruhámat választom, ápol, eltakar, mégis nőies. Timi barátnőm vár bent Pesten, sürgősen fürdőruhát kell vásárolnia, mert holnap lemegyünk egyet fürdeni a Velencei-tóra.
Ma már nyugodt léptekkel sétálok végig az utcán, de egy fél éve még ki sem akartam tenni a lábamat a kertből. Különös hírek keringtek rólam, amit a férjem osztott úton-útfélen. A zöldségestől értesültem arról, hogy nekem szülés utáni depresszióm van, ezért nem csinálok semmit, csak tespedek egész nap, elviselhetetlen vagyok, morgós, veszekedős és még szegény Csabit is ok nélkül kidobtam a házából. Persze, ha nagyon szeretném és sokat- nagyon sokat- könyörgök, talán megbocsát és visszajön. Döbbenet volt számomra, hogy azok az emberek, akik itt laknak, ismernek, sőt kedvelnek, szóról szóra elhittek rólam mindent. Vajon milyen ember vagyok én mások szemében? És vajon számít ez nekem egyáltalán? Rövidre zártam magamban a kérdést, mert túlélésre játszottam és az lett a válaszom, hogy nem érdekel, nem számít.
A héven nincs levegő nyáron. Ez egy kínzóeszköz azon emberek számára, akik annyira eszementek vagy pénztelenek, hogy a légkondicionált autó helyett a tömegközlekedést választják. Én az utóbbiak közé tartozom, három gyerek és egy 100.000 forintos gyed mellett. Gyerektartás érkezik, amikor kedve van. Mármint nem a pénznek, hanem Csabinak. A tikkasztó, ruhalecsorgató vagonban Rejtőt olvasok. Mikor nagyon nem vagyok rendben, mindig Rejtő könnyed humorára vágyom, mely elszakít a zord valóságtól. Most is felfelé kanyarítják sorai a szám szélét. Valamiért a lapok között feltűnik Bonca is.
Egy hónappal ezelőtt felhívott Csabi, hogy a sok szingli barátnőm közül ajánljak már valakit Boncának. Régi haverja, sokat fociztak együtt, még én is emlékeztem rá. Miért is ne? Remek kerítőnő vagyok, most is lelkesen keresgéltem a megfelelő jelöltet. Bonca: 45 éves, elvált, kicsit kopaszodó, gyermektelen, nem túl jóképű, de azért „van benne valami” típusú férfi. Szőke Edinát szemeltem ki neki, hasonló paraméterekben. Természetesen nem a kopaszság volt a közös pont…
A randi nem sikerült túl jól, nem pattant ki a szikra az elfojtott tűz alól, egyik részről sem.
-Szegény Bonca! Megiszom veled egy sört a Római fürdőn- ajánlkoztam vigasztalásul.
-Oké, miért ne- válaszolta- Este érted megyek.
Nagyon régóta nem beszélgettem ilyen hosszan, mélyen senkivel sem. Jóleső volt és feltétel nélküli.
-Kis kopasz cukiság- gondoltam, mikor haza hozott.
- Szabadság, édes szabadság, a nyárban illatozol!
*
Fürdőruha elintézve, hév átvészelve, onnan negyven perc haza séta- gyerekeknek csak 25 perc, hogy csinálják? - és most a jól megérdemelt zuhany. Finom, hűsítő, simogató, mint egy lágy tenyér…
- Anya mikor jössz már ki?- türelmetlenkedik Zénó a fürdőszoba ajtaja előtt.
- Sietek- nyugtatgatom, bár ő is tudja, hogy a fele sem igaz.
Morcos, mikor kinyitom az ajtót, ezért megborzolom a haját. Utálja, de elmosolyodik. Fél éve még komolyan összevitáztunk volna egy ilyen apró dolgon is. Nehéz időszak volt és nekem nem volt szabad mélyre kerülni. Ha néha mégis zuhantam, a gyerekeim dobtak rám kemény szavakból mentőkötelet. Pedig nekik volt a nehezebb. Zénó halasztott az egyetemen, hogy pénzt szerezzen, amivel beszáll a kasszába és a saját költségeit fedezi. Blanka híd lett, mely összeköti apát és anyát, alig tudott leérettségizni a nagy teher alatt. Zétény meg az ingázó boldogságunk, csakhogy mindketten kilophassuk belőle magunknak a szeretetet. Lehetőségeket kerestem, melyekkel kisúlyozom az életünket. Eladtam minden aranyamat-nem volt sok- még a karikagyűrűmet is, és Zénót elküldtem agykontroll tanfolyamra, Blankát jobb agyféltekés rajzra. Bevált. Én üres zsebbel elmentem az ELTE által meghirdetett ingyenes meditációra, amit egy indiai jógi tartott. Bevált. Apró kapaszkodók voltak, de kapaszkodók. Lassan, nagyon lassan, de leszűrődött valami fénysugár a gödörbe.
Szabadság, édes szabadság, néha miért vagy sötét verem?
*
- De jó, hogy ilyen olcsó a vonat a Velencei-tóra- mondja Timi barátnőm, aki szintén pedagógus- Olcsóbb, mint a strand.
A piros kis légkondicionált zónázó vonaton ülünk, négyen, ablakon kívül rekesztve a kánikulát. A pályaudvaron összefutottam még két ismerős lánnyal, akik becsatlakoztak hozzánk. Aniták és pedagógusok.
- Sárgadinnyét kértek?- kínálom körbe az édes gyümölcsöt. Mától fogyókúra.
Mindenki kér, nem túl örömteli hír ez nekem, de ha már ilyen jószívű vagyok…
A vonat negyven perc alatt lent van Velence Fürdőn, s mi szinte már a peronról rögvest
becsobbanunk a tóba. Hétvége van, tömeg, meleg, nyár. Szeretem.
Árnyékba húzódva beszélgetünk csajos dolgokról. Különös, hogy egyikőnk sem él boldog párkapcsolatban. Hahó világ, mi történik itt? Miért borulnak fel a szerepek? Miért rohanunk el a másik mellett? Miért hazudozunk? Miért nem vagyunk boldogok? Miért nem megy együtt? Erről eszembe jut, két héttel ezelőtti élményem az Everness fesztiválról, amit rögvest megosztok velük.
Egyedül mentem, mert már egyedül is neki merek vágni az életnek, hisz önálló, felnőtt nő vagyok, de ott összetalálkoztam Zsófival, aki mellém szegődött. Ismeretlenből ismerős lett. Abban biztos vagyok, hogy nincsenek véletlen találkozások.
- Én csak az asztrológus miatt jöttem le- csacsogta, s víztiszta szemeivel elnézett mellettem.
Néhány évvel volt csak fiatalabb nálam, de azok közé a szerencsés nők közé tartozott, akik minimum tíz évet is letagadhattak a korukból.
- Asztrológus? Miért is ne?- mindig is érdekelt, de sohasem annyira, hogy lépést is tegyek felé.
Anna az asztrológus kedves, fiatal barna hajú, barna szemű nő volt. Meglepően vagy inkább megdöbbentően jó jellemzést kaptam tőle önmagamról és a rám váró életfeladatokról. Egyértelmű tényként közölte velem a jövőben bekövetkező válást és költözést. Költözés? Abba kicsit még belehalok. Imádom a házam, a kertem, a fűzfám. De az élet változás. Hát fogadd el!
Meditációs zenét hallgattam a parton, néztem a napfényt miként játszott a Balaton vizén, mikor Bonca rám csipogott Viberen:
- Szia Emeske, lementél?
- Le- szolid mosifej. Mérleghintázott bennem a nő és a haver, hiszen az előző este volt a meccsezős, zoknibirizgálós este.
- Nem fogadtam volna rá- mosifej ott is.
- Kis kopasz cukiság- gondoltam, de ezt azért nem írtam le. Bár, ez a hajtalanság valahogy olyan jól áll neki.
Nem volt túl sok időm beszélgetni, mert Soul Motion-Táncra mentem Zsófival. Ő választotta ezt a programot. Fogalmunk sem volt róla mi vár ránk. A majd negyven fokos melegben húsz idegen nővel összezárva egy sátorban megtanultunk befelé, önmagunkra figyelve táncolni, majd kifelé egymással és végül a mindenséggel kapcsolatot teremteni. Felemelő, belsőséges élmény volt. A vége egy közös kis felszabadult nevetgéléssel zárult. Valaki bedobott egy kék párnát és azt adogattuk tovább egymásnak. A foglalkozásvezető elkiáltotta magát:
- Aki most elkapja a párnát, az szerencsés lesz!
- Hújjj!- visítás, kapkodás.
- Aki most kapja el a párnát, az egész életében boldog lesz!
- Hújjj!- visítás, kapkodás.
- Aki most kapja el a párnát, az megy férjhez legközelebb!
Néma csend, csak egy kéz nyúlt a párnáért, a többieké szorosan hátracsapódott, reflexszerűen. Voltak fiatalok, középkorúak, idősebbek, de csak egy valaki akarta azt a párnát.
Hahó világ, mi történik itt? Miért borulnak fel a szerepek? Miért rohanunk el a másik mellett? Miért hazudozunk? Miért nem vagyunk boldogok? Miért nem megy együtt?
Szabadság, édes szabadság, magányt költesz ki!
|
|
|
- július 21 2014 14:15:32
Kedves Mse!
Már vártam írásod, melyet nagy érdeklődéssel és élvezettel olvastam.
Kitűnő írónő vagy, tudod-e? Humor, őszinteség, írás-készség, minden együtt! Öröm olvasni az ilyet. Várom a következő részt, elismerő GRATULÁCIÓMMAL.
Szeretettel: Viola   |
- július 21 2014 23:38:05
köszönöm |
- július 23 2014 15:31:36
Kedves mse!
...olvaslak, mert egy élmény a stílusod...a tartalma pedig, inkább hallgatok és elképedve figyelem a lélek-sinusgörbéjének hullámzását...
szeretettel
szí |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
