|
 Vendég: 68
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Látogatás a Kőbányai Helytörténeti Múzeumban
2014. június 17-én, a Halom u.37/B. szám alatt
Kellemes idő volt, izgalommal készültem az újra-látogatásra.
Régebben többször voltunk ott, - mármint a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete - családias hangulatban, közönséggel együtt, verseinkkel, írásainkkal bemutatkozva. Akkor még a nagy tudású Dr. Bihari József úr vezette a múzeumot, aki az összes Antológiánknak is a lektora volt.
Vajon mi változott? Töprengtem magamban. Közben odaértem. Nem csalatkoztunk.
Verbai Lajos igazgató úr sok újdonsággal, nagy lexikális tudásával, véget nem érő filmvetítésével, előadásával, de a régi szeretetével és barátságával fogadta egyesületünket, az egybegyűlteket.
Miért is régi ismerősünk Verbai igazgató úr? Mert amikor Kőbánya Polgármestere volt, minden írói megmozdulásunkat nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte jelenlétével. Innen a régi jó barátságunk.
Tartalmas előadása után levonultunk a Múzeumba.
Mindjárt a bejáratnál lecövekeltem a nagytükörnél, amin már csak a szúette keret volt ép, a szürke-feketére lekopott foncsorral, homályosan láttam magamat. Jól megnéztem, ez lennék én?
Különben körbe van berendezve a sok látnivaló – konyhai eszközök, étkészletek – sör és tartozékai, középen kis szigettel. Egy darabig álltam elvarázsolva a régmúlt, elhasznált bútorai, munkaeszközei, portékái között. Majd megindultam elbambulva, ráismerve mindenre, hisz pont ilyen volt nekünk is, a gyerekkoromban. Minden megelevenedett előttem és hangtalanul köszöntöttek. Viszonoztam egy láthatatlan szemhomályosító könnycseppel.
A rádió, a Tv, a mosóteknő a régi szappannal. Már látom is anyámat, amint sietősen mos a teknőben, maga mellé szólítva engem is, a kicsi lányt, mert meg kell mindent tanulni időben. A szappant is ő maga főzte, nemrég előkerült egy dobozzal, és mint ereklye használom időnként, körülbelül 75 év távlatából.
Jé, a fiókos hokedli! Benne a cipőkrém és kefe, pont úgy, mint nálunk régen. De még meg is van a régi házban, a holmik között. Mérlegek súlyokkal, réztányérjaikkal. Ezek szidolozása az én feladataim közé tartoztak, a kilincsekkel együtt. Ugyanis, rövid ideig anyánknak kis fűszerüzlete volt, szegény vásárlókkal, mert mindent hitelbe vittek el. Anyánknak ez a tevékenység nagy boldogságot jelentett, csak én nem szerettem.
Teljesen letaglózott a sok látnivaló a sok múltbéli emlék: mozsár, amelyben borsot törtem, varrógép?
Ilyen gépen tanított anyám varrni, nem sok sikerrel, mert nem akartam, tiltakoztam ellene. Bezzeg az évek múlásával egyre jobban eszembe jutottak anyám szavai, míg nem, közel a 40-hez, vettem egy árammal működő varrógépet, gondoltam: jó lesz lepedőt beszegni.
Csodák-csodája! Szegény anyám tanító szavai, türelme, nevelése, - ami akkor „falra hányt borsó”-nak tűnt, megelevenedett, a mélységből felszínre törekedett és a további években mindent megvarrtam, divatos ruhákat, kosztümöket, még kabátokat is.
Ki ne hagyjam a régi vasalót, amin körben lyukak voltak és egy gyerek kezének igen nehéz volt. Anyám égő parazsat rakott bele a sparheltből, kezembe adta, hogy lóbáljam teljes erőből előre-hátra, így még jobban izzott és gondolom, ettől lett még melegebb az a nehéz vas. Sokszor a nehéz vasaló engem is majdnem magával repített. Bizony, a mai gyerekek el sem tudják képzelni, milyen komplikált volt az akkori vasalás, a balesetveszélyekről nem is beszélve.
Elfáradtam! Már a lábam is jelzett! Telítődtem a múlt emlékeivel. Még megcsodáltam a középen lévő ház-maketteket, régi malmot, cimbalmot. Felvillant bennem, hogy közel hozzánk volt a Rákos-pataknál a Malom, oda jártam bámészkodni, és kíváncsian néztem a mozgó, morgó gépeket, ahogy hull a zsákokba a liszt. Felejthetetlen emlékek, kész történelem.
Köszönjük Verbai Lajos igazgató úrnak a szívélyes fogadtatást és bemutatást. Kívánunk további örömteli munkálkodást és jó egészséget hozzá.
Budapest, 2014. augusztus 15.
|
|
|
- szeptember 07 2014 08:54:07
KÖSZÖNÖM SZÉPEN KEDVES ICA!
Jó nézelődést kívánok és szép napokat szeretettel: Viola   |
- szeptember 19 2014 09:05:26
Örömmel olvastam írásod. Én Kőbányán születtem, ott éltem közel harminc évig. Nagyapám volt az első fiákeres Kőbányán.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
