|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Húgom – kilenc évvel fiatalabb nálam – anyám második házasságából született. A háború utáni ínséges években anyám falura járt élelmet szerezni. A szomszéd asszony és anyám kora reggel gyalog útnak eredt és csak késő délután érkeztek haza, fáradtan, de hoztak lisztet, tojást, húst.
Én nevelgettem testvérkémet nagy szeretettel. Kötöttem neki maradék fonalakból kabátkát, meséltem neki, és megtanítottam segíteni a házi munkákban. Kevés játékunk volt, de nem vesztünk össze azon, melyikük foglalkozzon vele. Én mosdattam, fésültem vékonyka szöszi haját is.
A köztünk levő korkülönbség miatt az iskolai tanulmányokban segítettem , amíg tudtam, de távoli városban jártam egyetemre, és ritkán jártam haza.
Húgom nem szeretett tanulni, sokat mulasztott az iskolában, és emiatt bizonyítványt sem kapott. Szüleim nem tudtak erről, mert az iskolából küldött felszólításokat az én testvérkém elsikkasztotta. Anyám és nevelőapám sokat szomorkodtak emiatt, de még jóvá lehetett volna tenni a helyzetet. Ekkorra visszatértem az egyetemről és magammal vittem az iskolába, ahol tanítani kezdtem. A matematika nem ment a fejébe, de kézügyessége katasztrofálisan gyenge volt, így nem akart különbözeti vizsgát tenni szabás-varrásból, inkább ismét kimaradt a gimnáziumból és csak a gyors- és gépírást sajátította el. Kapott adminisztrációs állást, és fiatalon férjhez ment egy műveletlen fiúhoz, akit nem is szeretett. A házasság – bár két fiú született rövid idő alatt – válással végződött. Húgom szégyellte férjét, bár az szinte imádta őt. A válás csúnyán zajlott, mindent elosztottak, a két fiút is elszakították egymástól. Az idősebbik – aki versenysportoló volt – az apjánál maradt, a fiatalabb húgomnál. Apánk halála után eladták a családi házat és anyánk a húgomhoz költözött. Egy ideig jól ment minden, de a volt férje nem tudott belenyugodni húgom elvesztésébe, zaklatta, féltékenykedett, rákapott az ivásra, munkáját elveszítette, és korán meghalt. Halála okát nem egyértelműen gázmérgezés okozhatta –szándékosan vagy véletlenül – nem derült ki. A nála élő fiú megnősült, de a sportolást abbahagyta és bár két kislánya született, elhagyta családját és adósságokat halmozott fel, nem fizetett gyerektartást és bujkált valahol, alkalmi munkákból élt. Néha meglátogatta anyját, de gyerekeivel nem tartott kapcsolatot. Testvére – akit anyja és a nagymama nevelt fel – érettségizett, jó munkát talált és házassága is boldog kapcsolattá lett, két okos fiút neveltek. A testvérek között nem maradt kapcsolat. Ebben nagyszerepet játszott szomorú neveltetésük és anyjuk nagyravágyása.
Húgom diplomás férjre vágyott, ezért sokat próbálkozott idős, akár éppen nős férfiakat is meghódítani, de csak szeretőket, később élettársat talált.
Bár mindent ő örökölt, ami szüleinktől maradt, gyorsan elfogyott a pénze, mert a kevés bére mellett nagyvonalúan próbált élni. Folyamatosan kölcsönöket vett fel és pazarolt vendégségre, ajándékokra. Egyre ritkábban találkoztunk, telefonok is elmaradtak. Ha mégis beszélgettünk, rögtön pénzhiányára panaszkodott és öngyilkossággal fenyegetőzött. Hiába győzködtük férjemmel, hogy ne vegyen fel új kölcsönt, élettársa is könyörgött, hogy ne tegye, nem hallgatott senkire. Munkahelyén leépítés történt, de az irodai munka helyett takarítónői állást ajánlottak neki, elfogadta. Később idős betegek ápolásával egészítette ki kevéske nyugdíját.
Velem a kapcsolata megszakadt. Egy végsőnek tekinthető beszélgetés során kiderült számomra, hogy irigy és sohasem szeretett engem. Ez a beszélgetés úgy ért, mint az arculcsapás.
- Miért több a te nyugdíjad, mint az enyém? – tette fel a kérdést.
- Én húsz évig ültem mint diák az iskolapadban, míg te melléje jártál.
- Téged mindenki szeretett, nekem csak a példakép jutott, te!
- Nem érzed, mennyire igazságtalan vagy, hiszen te örököltél.
Így folytatódott, míg megelégeltem és nem hívtam többé. Ő nem közeledett, telefonon sem hívott, nem érdekli, élek-e még. Ennek már több éve, mindketten megöregedtünk és bár a születés – és névnapján telefonon megköszöntöttem, semmi nem változott. Így karácsony közeledtével sokat gondolok rá, de nem érzem , hogy bűnös lennék, csak végtelenül szomorú. |
|
|
- december 13 2014 00:53:52
Kedves Mamuszka!
Bizony nagyon szomorú ez a történet.Sajnos ilyesmi előfordul édes testvérek között is. A szeretet hiányára gondolok.
Nálunk sok mindent én örököltem, de a szüleinkkel is én törődtem, Ettől függetlenül mindig felköszöntöm az öcsém egész családját, és úgy tűnik olvadozik a jég. Köztünk is 9 év korkülönbség van, de mindketten öregszünk, talán bölcsebbek is leszünk.
Anyánk halála után évekig nem beszéltünk és nem találkoztunk.
Örülök, hogy a lányom szerint "megalázkodtam" és évente egyszer-kétszer megsütöm a kedvenc süteményét, és bizony elmentem hozzájuk látogatóba is. Sokkal jobban érzem magam emiatt . Remélem karácsonykor találkozom is velük!
Megértem a szomorúságodat, mert hasonló cipőben jártam és azt hittem soha nem rendeződnek a dolgok.
Szeretettel :esprit |
- december 18 2014 09:32:00
Kedves esprit!
Itt a prózát nem kedvelik, kevesen olvassák. Hálás vagyok, hogy te válaszoltál és kiegészítetted a saját történeteddel.
Tegnap karácsonyi lapot kaptam húgomtól - "felejtsük el a sok rosszat" - írja.
Örültem és válaszoltam neki. Nem tehet róla, milyen génekkel született és a körülmények sem voltak számára kedvezők /szegénység, idős szülők.. nem túl éles ész/ - Közölte, hogy már teljesen megsüketült.
Azt válaszoltam: elég, ha szívünk meghallja a szeretet hangját.
Nem hívtam, mert én is nagyon rossz állapotban vagyok, szinte megszámláltattak már napjaim és a találkozás felzaklatna.
Ki kell bírnom a karácsonyt, jönnek távol élő unokáim és családjaik, nem szeretném elrontani nekik az ünnepet.
Szeretettel kívánok neked áldott  ünnepeket.
Sarolta-mamuszka |
- december 20 2014 00:07:19
Kedves Sarolta-mamuszka!
Sajnos korán egészítettem ki a történetemmel az írásodat, mert kiderült , hogy az öcsém gyerekeinek "macska-allergia"-ja van. Nálunk két macska lakik, családtagként.
Eddig ez nem volt probléma A zserbót már megsütöttem, játékokat megvettem...
Remélem, nem leszel beteg és szomorú és örülsz az unokáidnak és a családnak,
Kegyelem teljes karácsonyt kívánok szeretettel, és minél tovább írjál szép prózákat!
esprit |
- december 27 2014 07:32:51
Kedves Mamuszka!
Megértéssel, beleéléssel olvastam történetedet. Bizony, sokan járnak hasonló cipőben, csak nem kerül napfényre. Ilyenkor rögtön a magam bánatára gondolok, amire nincs orvosság. Az egyetlen fiammal mindig rossz volt a kapcsolatom, ezáltal az ő tönkrement házasságaival, unokákkal sincs kapcsolat, mert mindenki gyűlöli a másikat. Fiamat minden nő kifosztotta és nem engedik találkozni a gyerekeket az apjukkal, pedig fizeti a gyerektartásokat, bár már a tönk szélén áll. Én meg egyedül, mindig egyedül várom a megváltást.
Jó egészséget és boldogabb újévet kívánok szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
