|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kedves Barátom, kedves Gyöngyszem55!
Örömöm semmivel sem volt kisebb a Tiednél, amikor olvastam hosszú, szemüveges hozzászólásodat, amit semmi képen nem akartam köszönet nélkül hagyni! Ez annyi-ra kerek volt, hogy féltem, már nincs szándékodban visszatérni oda! Ezért össze-kotyvasztottam ezt a levélféleséget, további „felhasználásra”, melyben magyarázatot kerestem arra, miért nem jött el az én időm? Ezt a részt ajánlom a ráérőknek okulásul elolvasni
Bár szándékomban állt szösszeneteim további küldésére, ez azonban, több okból nem folytatódott 2012-től:
Féltem, hogy kikopok a sorból, rám unnak, hisz 120 írással leterheltem már a Ko-rongot, (azt hiszem, evvel sokáig vezetni fogok). Sok írásomhoz már nem volt hozzá-szólás
.Elkezdtem jobb írásaimat egy III. könyvbe összegyűjteni.
Sokszor elállták az utamat könyörtelen jelszavak, még itt a korongban is!
Ja, meg egy kicsit nagyon lusta vagyok!
I.
Mikor bajba kerülünk, (betegség, családi viszálykodás stb.) a legtöbb embernek utol-só kétségbeesésében eszébe jut a Teremtő. Gondoltatok már arra, hogy a világban percről-percre hány ember fohászkodik segítségkérően a Jóistenhez? Emberiség Nagyfőnöke híveinek egy csoportját megbízta, hogy képességeik szerint segíthesse-nek az elesetteken. Ezek között voltak világhírességek, mint II. János Pál, Teréz anya, de akadtak köztük egész egyszerű emberek is, mint - alig merem kimondani- jómagam. Ennek igazolására szolgáljon néhány kiragadott példa az életemből:
Jeges úton megcsúszott autómat sikerült baj nélkül megfékezni.
8m magasságban levő darupálya-sínben megbotlottam, de utolsó pillanatban sikerült elkapni a pályát övező védőkorlátot.
Kétszer éltem túl műtétet, és folytathatnám még sokáig a sort, de nem akarom elun-tatni a kedves olvasót.
Minden eset után megállapítottam: Na, ezt is megúsztam, „Még nem jött el az én időm”. De miért nem? – tettem föl magamnak a kérdést. Megvizsgálva a kísérő eseményeket, minden ilyen figyelmeztetés után, valami családi probléma megoldá-sában, (betegség, anyagi gondok stb.) kellett tevékenyen részt vennem, azaz a fen-tiek figyelembe vételével, valami féle küldetés lett továbbiakban az osztályrészem.
Az utolsó „életben maradásom” története a magyar ipar gyártotta forgószékkel kap-csolatos. Ez a szék, bár csak 2 éves volt, 10 évesnek tűnt, karfája kopott, a légrugója nem mindig működött, és időnként csavarok potyogtak ki belőle. Épen az íróaszta-lomnál ülve, befejeztem a munkámat, és elégedetten hátradőltem, amikor a háttámla hátracsúszott, és én hanyatt estem székestől együtt. Olyan gyorsan történt az egész, hogy nem tudtam megnézni az ilyenkor szokásos filmet, életem lepergését. Sebaj! Majd legközelebb! Gyorsan leltárt csináltam, mindenem működött, a fejem búbja ki-csit sajgott, mert azt az erkélyajtó állította meg. Örömmel tapasztaltam, hogy az ajtó-nak semmi baja nem lett! Ahogy ott feküdtem, arccal az égnek nézve, egy kérdés szaladt ki a számon: Meddig Uram? Meddig még? Hirtelen zengő, érces hangot véltem hallani:
Amíg meg nem csinálod készre, a harmadik könyvedet! Ezen kicsit elgondolkoztam. Lehet, hogy örökéletű leszek?
Nagyon sok szeretettel Andy |
|
|
- február 15 2015 14:37:35
Kedves Barátom!
Meg kell, hogy mondjam, hogy most rettenetesen megleptél. Én megmondom az "őszintét", mint annak idején abban a bizony SÓ-ban! Amikor megláttam ma a nevedet az üzenőfalon roppant dühbe gurultam, legalább annyira, mint ahogy a Te forgószéked kigurult alólad. Melyet egyébként nagyon sajnálok, de Téged sokkal jobban, mert baleset ért. Szóval azért jöttem dühbe, mert napok óta észre sem vettél, hogy én is itt leledzem az első irodalmi bázison. Jó, egy kicsit megnyugodtam, amikor az elmúlt három napban kétszer is "láttalak". Na de most, hogy olvasom e leveledet, én kérek bocsánatot, hogy ilyet feltételeztem rólad, hogy nem veszel észre, vagy ne talán tán nem jössz ide többé az írásaiddal. Hiszen már van frankó jelszó, be
tudsz lépni, nem kell a kulcslyukon vizsgálódnod.
Most elmondom neked most már maximálisan megnyugodva, hogy mit is gondolok Rólad, meg erről a leveledről. Először is, gratulálok a harmadik könyvedhez. De mivel még nincs teljesen kész - azt írod - itt kell, hogy maradj, mert igen, "örökéletű" leszel. Látod, hiába fohászkodsz, nem hallgat Rád, ugyanis annyi viszontagság után - betegség, műtétek, balesetek - Neked küldetésed van drága Barátom! És ezt nagyon komolyan kell venni. Isten látja a Te tehetségedet, kitartásodat, nem őrült meg, hogy magához szólítson! Rád itt van szükség, Ő ezt tudja nagyon jól, és még azután is, ha készen leszel a harmadik könyveddel. Nehogy azt hidd, hogy "felenged" Téged oda! De én még úgyis beszélek vele és szólok egy-két szót az érdekedben, mert én oda nem megyek utánad kommentet írni, azt sejted. Neked itt kell maradnod! Már csak azért is, mert megkaptad a behívóparancsodat - IGENED most bontja ki a levelet - hiszen részt kell venned a következő hadgyakorlatban. Ez pedig parancs, és mint katona Neked ezt tudnod kell, hogy ebből a "vonatból" nincs kiszállás. Különben is, én is megkaptam a parancsot és a következő állománygyűlésen meg kell vitatnunk a haditervet. Te leszel a parancsnokom megint, de jól ki fogunk jönni egymással ismételten én úgy gondolom.
Úgyhogy Te most drága Barátom nyugodj meg, Isten nem szeret téged annyira, hogy a közelébe tudjon téged, én pedig nem is engedném.
Kedves András!
Nagyon örülök Neked, és várom a következő írásodat. Ugyanúgy, ugyanolyan lelkesedéssel, mint a barátságunk kezdetén. Köszönöm a leveledet, és szeretettel várlak. Annyit megígérhetek, hogy nem lesz olyan hosszú a kommentem az írásaidhoz, mert én pedig most jöttem a gondolatelvonó pszichiátertől. Úgyhogy egyre kevesebbet fogok tudni írni. De olvasni tudok!
Szeretettel ölellek és várlak! Addig kifényesítem a rendfokozatokat, csilli-villi lesz az egyenruhád!
Sok-sok szeretettel ölellek: Évi. |
- február 18 2015 20:05:26
Kedves Andy Jazz!
Tetszett az írásod és hálát adhatsz a Teremtőnek, hogy vigyázott Reád. Olvastam Évi hozzászólását is, tehát egy baráti kapcsolatba láttam bele.
A legjobbakat kívánom Mindkettőtöknek és gratulálok a harmadik könyvedhez.
Szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
