|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Annak már lassan hét éve, hogy Ádám felesége Piroska eltávozott a mennyek birodalmába, magára hagyva Ádámot. A férfira ugyan rátalált egy új szerelem, melynek következménye házasság lett Violával. Ott maradtak a nyári lakban vidéken, eleinte nem volt semmi probléma, hitték mindketten, hogy megtalálták életük új párját. De ez közel sem volt így. Violának hiányzott a fővárosi élet, hiányoztak a barátok, a szomszédok, a régi társaság. Ádámnak hiányzott Piroska, megpróbálta megtalálni új asszonyában az elveszett feleségét, de egy idő után nem ment. Írta a regényeit, novelláit folyamatosan, éjszakákon keresztül, de egyszer csak cserben hagyta a Múzsa, mely az ihletet adta. Egy ilyen nyári éjszakán kiköltözött a lugas alá, kivitte az ezeréves lemezjátszót és vele együtt a kedvenc lemezét az "Orchideákat". Bekapcsolta és ábrándos szemekkel nézett fel a mennybe. Hallani vélte Piroska hangját, látni vélte aranyos, kedves mosolyát, és rettenetesen hiányzott neki az asszony.
Viola magára vette nyári köntösét, egy pohár martinivel a kezében, kisétált a lugas alá és leült Ádám mellé.
- Mi a baj, kedvesem? Nem tudsz aludni, nem tudsz írni, csak bámulod a fellegeket, s hallgatod ezt a gyönyörű dalt. Felszaggatod a sebeidet, nem tudsz szabadulni az emlékétől, igaz? - mondta a nő egyet kortyolva italából és meg akarta simogatni Ádám arcát, de ő most megfogta a nő kezét, és így szólt csendesen:
- Hagyd most ezt kérlek, és hagyj magamra. Egy kis időt kérek tőled, úgy érzem, hogy minden megváltozott körülöttem, amit most mondani fogok, nagyon fog fájni neked, nekem is, de ki kell mondanom. Elmúlt a varázs, nem te tehetsz róla, hanem egyedül én. Az én bolond szívem, az én meggyörtört lelkem nem tudja feledni a feleségemet. Érted te ezt, megérted? - mondta Ádám keserűen és könnyeivel küszködve átkarolta gyengéden a nőt.
- Megérteni talán meg tudom, de mivel nem éltem át, csak az empátiámra tudok hagyatkozni, ami nem ugyanaz, mintha velem történtek volna az események. Természetesen hagyok neked időt olyannyira, hogy holnap visszaköltözöm egy időre a budapesti lakásomba - ameddig nem hívsz -, magadra hagylak. Érzem én ezt rajtad már egy ideje, de nem tudtam, hogy mit akarsz. - mondta a nő zokogva.
Ádámnak is eleredtek a könnyei, és mintha Piroska zokogását is hallani vélte volna. Hát jó, akkor sírjunk - gondolta - mind a hárman, sírni azt nagyon jól tudunk. Valahogyan eltelt ez az éjszaka, Viola másnap visszaköltözött a fővárosba. Ádám nem volt nagyon szomorú, mely igazából meg is lepte őt, de különösebben nem foglalkozott vele. A következő éjszakát szintén a lugas alatt töltötte, írógépe felé hajolva és írt. Tudott írni, néha fel-felpillantott az égre, Piroska kacaját hallotta a messze távolból. Azt a gyöngyöző kacajt, melyet az unokái is produkáltak, amikor meglátogatták Őt, igen, az egypetéjű ikrek Rachel és Rebeka.
Teltek a hetek, Ádám egyre jobban magára talált, "megbeszélte" Piroskával az írásai tartalmát, kikérte a véleményét és nem tudott szabadulni az emlékektől. Ezen a hétvégén meglátogatták a gyermekei, az ikreknek a szülei az ikrekkel. Finom ebédet készített nekik és alig várta a "csicsergő" kis madárkáit, az unokáit.
- Szia nagypapa, megérkeztünk végre, képzeld el, ez a hülye autónk beadta a kulcsot az M7-esen, autómentővel beszállították a szerelő műhelybe, kölcsön autóval jöttünk. Apa mérges is volt cefet módon, jól összevesztek anyuval, de aztán mire ide értünk kibékültek. - mondja Rebeka óriási puszit nyomva a nagypapa arcára. Közben beszaladt a házba, hogy üdvözölje a nagymamát is, de Őt már nem találta.
- Nagyapa, hol van a mama? Eddig mindig itt várt bennünket az ajtóban, most meg hová dugtad? - nézett rá a gyermek értelmes szemeivel, melyből sugárzott a szeretet.
Ádám gondolkodóba esett, mit is mondjon Ő egy közel hétéves gyereknek, hogy meg is értse, hogy miről beszél. Hirtelen felnézett az égboltra, mintha Piroskától várná a választ, még motyogott is valamit...de a gyerek figyel, mindent észrevesz, amit a felnőttek nem is gondolnának.
- Nagypapa, Te megint a Napocskával beszélgetsz? Ma sem fog esni az eső, hidd el nekem, mert hallgattuk a meteorológiai intézet jelentését mielőtt ide indultunk, és tutira jó időt mondott. - mondta Rebeka sokat sejtető hangsúllyal a papának.
Közben megérkeztek a többiek a szülők Rachellel és ők is konstatálták Viola hiányát. Ádám fia észrevette apja szemében a könnycseppet, a szomorúságot, de ugyanakkor némi vidámságot is felfedezni vélt. Tágra nyílt szemekkel, némán várta apja magyarázatát. Ádám érezte, hogy a fiának mondania kell valamit, ő már nem gyerek. Odaült a fia mellé, kezébe vette a kéziratot, melyen jelenleg dolgozott, a fiú várt, és várt, türelmesen, amíg apja összeszedi lelki erejét és beszélni kezd:
- Tudod, fiam, Viola visszaköltözött Budapestre, én akartam így - de lehet, hogy ő is erre gondolt -, időt kértem tőle a további együttélésünkre vonatkozóan. - közölte a tényeket a férfi.
- Igen apa, sejtettem, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű, hiszen a lélek, a szív az nem felejt, évtizedeket éltetek együtt anyával - és ő is felnézett az égre, látni vélte anyja most végtelen szomorú tekintetét -, nem lesz könnyű elfelejtened őt...
Folyt.köv...
|
|
|
- február 17 2015 07:16:45
Kedves Évi!
Hát itt vagyok és olvaslak. Egyben csodállak: hogy tudsz ennyit írni?
Lehet, hogy Te vagy Ádám? Bizony, komplikált az élet, ki tudja, mi lesz még ebből?
Szeretettel: Viola  |
- február 17 2015 07:56:56
Drága Violám!
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet és örülök Neked. Azt, hogy hogyan tudok ennyit írni, csak sejtem az okát. Nem hiszek ugyan benne - de Te ezt tudod - de sokszor arra gondolok, amikor tódulnak az agytekervényeim között a gondolatok és nem tudok határt szabni nekik, hogy lehet, hogy előző életemben én voltam Ádám. Vagy majd az elkövetkezendő évben leszek? Végül is mindegy nekem, az a lényeg, hogy a Múzsám ne hagyjon el. De úgy veszem észre, hogy eszébe sincs ezt a merényletet elkövetni ellenem - na egyébként addig élne -addig pedig kénytelen vagyok klaviaturát ragadni, amíg diktál.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi |
- február 25 2015 10:04:47
Drága Évikém!
Most így egyszerre elolvasva írásodat, nagy elismerésem neked.
Szeretettel olvastalak.
Puszillak és ölellek: Mara |
- február 25 2015 15:39:43
Nagyon szépen köszönöm elismerő szavaidat drága Marám, nagyon jól esnek, már csak azért is mert mérvadó számomra a véleményed, és végtelenül respektállak. Te engem már négy éve varázsolsz a tudásoddal és a szerénységeddel, kedves, mosolygós lényeddel.
Szeretettel ölellek és puszi: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
