Hamar eltelt a hétvége, az ikrek nagyon jó hatással voltak a nagypapára, ezen a hétvégén be is tudta fejezni Ádám a novelláját. Jókedvű volt a kis család, talán Piroska is mosolygott, és keresztbe tett lábait lóbálta az egyik felhő csücskén üldögélve, és amikor Ádám felnézett, intett neki, a férfi mosolyogva vette tudomásul "felesége" jeleit. A fia most összeszedve a kis családját, riadót fújt, hogy indulásra készen állnak. Az ikrek köszöntek el legelőször a papától.
- Szia nagyapa, jó volt itt veled, csak nagyon hiányzott a mama. Ugye, mire legközelebb jövünk ő is itt lesz, nem marad sokáig vendégségben a testvérénél Budapesten. (Ezt a kegyes hazugságot találták ki a szülők a gyermekek megnyugtatására, akiknek tényleg nagyon hiányzott a mama, ők Violát fogadták el mamájuknak, hiszen Őt ismerték.)
- Igen, kicsim, igérem, mire legközelebb jöttök, már ő is itthon lesz, mert nagyon szeret benneteket kincseim. - mondta Ádám egy könnycseppet letörölve arcáról.
- Nagypapa, Te már megint sírsz és az eget bámulod! Mintha mondtam volna neked, hogy mit üzent a meteorológia, nem lesz eső, ne aggódj, sütni fog a Napocska - mondta a kislány kedvesen - megigérte...megpuszilta nagypapa könnyes arcát, apró kezével egy kis "barackot" nyomott Ádám fejére és kacagott. Ugyanaz a kacaj, mint a Piroskáé, ugyanaz a mimika, mely Ádámot most felvidította.
Érzékeny búcsút vettek egymástól, a férfi sokáig nézett az egyre jobban távolodó autó után. Majd visszament a lugas alá, elpakolta a lemezjátszót, helyére tette a régi bakelit lemezt, bepakolta az írógépét a táskába és felnézett az égre. Mosolygott, boldog volt, örömkönnyek hulltak a szeméből és hallani vélte Piroska hangját:
- "Na te vén bolond, most nagyon gyorsan szedd össze a cókmókodat, ülj fel az első vonatra amely Budapestre indul és hozd vissza Őt. Hozd vissza, mert nem állok jót magamért! És ha nem ezt teszed, soha többé nem állok Veled szóba. Megértetted?" - és gyöngyöző kacaj kiséretében eltűnt a felhők között.
Ádám elgondolkodott. Igaza van Piroskának, el kell Őt engednem, Ő már oda tartozik, gondolatban, képzeletem szárnyán bármikor kommunikálhatok vele, hiszen itt van a szívemben, a lelkemben, és örökre itt is marad, amíg csak élek. Amíg így gondolkodott, észre sem vette, hogy a vonaton ül, és a Déli pályaudvar következik.
Leszállva a vonatról, elindult a taxi-állomás felé és hirtelen földbe gyökerezett a lába. Ott állt az egyik taxi mellett Viola, kedvesen mosolygott, várta a férfit, hogy végre karjaiba zárhassa, és ugyanazzal a vággyal - mely az esküvőjükön a hatalmába kerítette - közeledjen férjéhez. Ádám ugyanezt érezte, egymást átölelve, könnyek között - de ezek már örömkönnyek voltak -, álltak az utca forgatagában. Felnéztek az égboltra mindketten, Piroskát látták egy pillanatra, amint kis bevásárló kosarával a karján igyekezett a mennybéli boltba megvenni az aznapi ebédjéhez a hozzávalókat. Hallani vélték a hangját: "Induljatok gyorsan hazafelé kedveseim, nem lesztek készen az ebéddel, éhen fogtok halni, a szerelemmel nem lehet jóllakni, na indulás!" És ismét a gyöngyöző kacaj...Még mindig egymást átkarolva álltak, amikor a taxi-sofőr hangjára lettek figyelmesek:
- Hölgyem, Uram, szükségük van az autóra, vagy mehetek tovább? - kérdezte kedvesen a férfi. Ekkor kaptak észbe, hogy vár rájuk a kocsi, ami egyelőre Viola lakására száguldott velük Budára. Majd egy hét múlva vissza az ő kis vidéki "paradicsomukba". És ismét felhangzott a gyönyörű zene...
farkas viola - február 18 2015 19:45:41
Kedves Évi!
Felvidítottál ezzel a résszel. Jó volt olvasni.
Szeretettel: Viola
gyongyszem555 - február 19 2015 01:35:49
Kedves Viola!
Köszönöm szépen, hogy megtekintetted a befejező részt is - szeretem ha valaki ilyen következetes, mint Te -, örülök, hogy felvidítottalak. Mindig szeretettel várlak, ha elnyerik a tetszésedet a kis szösszeneteim.
Szeretettel: Évi
Radmila - február 25 2015 09:58:10
Vidám hangulatot árasztó írásoddal napsugarat hoztál a szobámba.
Ölellek és puszillak: Mara
gyongyszem555 - február 25 2015 15:25:33
Köszönöm szépen drága Mara, hogy olvastál.
