|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,209
|
|
/részlet/
Valamikor réges-régen a Szíriusz csillagot Tündérfõnek hívták, a Tejutat Tündérútnak és a Kis Göncölt Tündérasszony palotájának. Az Útrabocsájtó Hatalom kiválasztottjai a tündérek lettek, hogy vigyázzanak a Föld Anyára, a növényekre és az állatokra. Munkájukhoz segítõket is kaptak, az óriásokat.
Tündérek népesítették be a Székelyföldet, aztán az egész Földet, s mindaddig jól végezték dolgukat, amíg a Hatalom a Földre nem ûzte bukott angyalát, a Sátánt, hátha a tündérek között megjavul. De a Sátán itt sem lett jobb, sõt, mind több tündér vált általa halandóvá, azaz emberré. Elveszítették az átváltozás és a hatodik érzékelés képességét, egyre messzebb kerülve az Úrtól, hogy mind nagyobb sötétség borítsa el a Földet. Az óriások is lassan kihaltak vagy gonosszá váltak.
Egyre kisebb lett a tündérek birodalma. Visszahúzódtak Székelyföldre, már csak Kolozsvártól Kovásznáig tartotta magát néhány tündérvár. Északról a kolozsvári dombok és a Maros folyó határolta országukat, délrõl pedig a Bodzafordulói-hegyek és az Olt folyó védte területüket.
Már-már úgy volt, hogy minden elveszett, ám a tündérek erõre kapva, mind több emberben élesztették fel az õsi tüzet, a régi vallást. Egyre többen kerültek újra közelebb a Hatalomhoz, az Örök Élethez és az Örök Ifjúsághoz.
Úgy tûnt, hogy Duromon végre megnyugszik a Pokolsárban, Tündér Ilona vára mellett. Igen Duromon, mert hogy a tündérek az állandó morgása, dörmögése és szitkozódása miatt csak így hívták a Sátánt. A földi élet sajnos nem ennyire egyszerû. Amikor azt gondoljuk, végre minden rendbe jön, mindig történik valami, ami alapjaiban rengeti meg a Földet.
A Tündérek királynéja, Rapsóné miután macskává és kakassá változtatott táltosokkal felépíttette várát a Kápolnásmezõ felett, megunva az egyszeri égi utat, melyen Tordára látogatott, földi úton kívánt hintójával utazgatni. Duromonnal, az ördögök fejedelmével egyezséget kötött, hogyha megépíti az utat, ad neki két hegy aranyat és egy völgy ezüstpénzt. Az út nagyon hamar elkészült, mely a Kápolnásmezõtõl, a Deszkásvár alatt, a Tekeres Juhod mellett, Répáson, Súgon, Tekenyõsön át a Görgényi-havasok bércire, onnan Tordáig vezetett. Duromon hamarosan jelentkezett a megígért kincsekért, de a tündérasszony kegyetlenül becsapta. Két mellére tett egy-egy aranypénzt, a melle közé meg egy ezüstöt, mondva:
- Tessék, itt a két hegy arany és az egy völgy ezüst.
Duromon szörnyû haragra gerjedt, hatalmasat káromkodott, mire a sziklák morajlani, dübörögni kezdtek, majd egy újabb rettentõ káromkodásra nagy robajjal leomlottak, eltemetve, tönkretéve Rapsóné útját.
- Forduljon ki a Föld a négy sarkából, hogy azt kénes pokolkõvel borítsam be - ordította magánkívül Duromó. - Elpusztítom az egész Földet minden élõvel! Kárhozott legyen minden élõ és holt!
Duromon tajtékzott, szitkozódott, lába alatt rengett a föld. Átbucskázott a lába között és bosszút esküdve eltûnt.
Hej, de nagy volt a tündérkirályné gondja, bánta már csalfaságát. Összehívta tündéreit, hogy segítsenek megállítani Duromont. Ám, a tündérek varázsereje kevésnek bizonyult. Az ördögfejedelem csak rengette a földet, görgette a sziklákat, kénkövet fújt hatalmasra tágult orrlikain. Tündér Ilona hiába vigyázta a Földet a Pokolsár felett, Duromon mocsara egyre csak fortyogott, szikrázott kísérteties üvöltések közepette.
- Ki tudná megállítani az ördögök fejedelmét? - sóhajtott fel Rapsóné. - Megközelíteni sem lehet bûzös mocsarában. Ráadásul az gaz óriás, Cenk õrzi a határát, aki minden arra járót megérez hatalmas orrával és kegyetlenül megöli, nem beszélve arról a kegyetlen kapuõrrõl, Kerpenyrõl.
- Drága néném - karolta át nyakát unokahuga, a kis Ramocsa tündér -, a régi monda szerint Dariusz kincsei közt, a Kodárosban van elásva a rubin, mely a kapuõrt megvakítja.
- Ugyan már! - legyintett Dála. - Eddig még senki sem tudta megkaparintani, pedig már sokan próbálkoztak vele, mind odavesztek. Ráadásul Hiripéné fiai mindenkit megtámadnak.
- De az aranykard is segít! Ha megszerezzük, vagy valaki megszerzi, azzal már lehet küzdeni bárkivel - kiáltott fel Irma, Rapsóné lánya.
- Szerinted Tartód oda is fogja adni? - kérdezte Dála.
- Hát, nem. - ismerte be a tündérleány.
- Különben is - akadékoskodott tovább Dála -, ki vállalna ilyen utat?
- Egy tündérember - szólalt meg Rapsóné kék hollója, aki eddig békésen üldögélt gazdája vállán.
- Ki? - kérdezte egyszerre a két tündérlány.
- Egy tündérember, aki most kezd eszmélni tündéri múltjára, aki most ízlelgeti az õsi hitet.
- Ó, te vén varjú! - suhintott felé nevetve Firtos.
- Mit fecsegsz itt össze?
- Igen, igen egy tündérember r- folytatta
zavartalanul a Kék Holló. - Láttam, amikor berepültem a jövõbe. Egy tündérszármazású, tudjátok, aki magán viseli a jelet, azt a különös kis anyajegyet. Na, szóval hamarosan eljön közénk, hogy a segítségünkre legyen. Benne van annyi erõ és kitartás, hogy keresztül menjen a sóvirágok erdején, az Ördög-árkon, ellopja Tartód várából az aranykardot, megküzdjön a sárkányokkal és Hiripiné fiaival, túljárjon az óriások eszén s ami a legfontosabb, megállítsa Duromont.
- Mond csak holló, nem túlzás ez? - kérdezte szelíden Tarkõ.
Ám a holló nem válaszolt. Felröppent Rapsóné vállára, szemét becsukta, s némaságba burkolózott.
- Munkára tündérek! - tapsolt Rapsóné. - Ramocsa drágám, te fogadod az idegent. Tarkõ édesem, szólj leányaidnak, hogy segítsék a jövevény útját. Kedves Dála, menj és segíts Ilonának, hogy Duromo mocsara, a Pokolsár ne növekedjék tovább. Te pedig édes lányom, Irma, itt maradsz velem, hogy együtt védelmezzük várunkat.
A tündérek körtáncot lejtve királynéjuk körül elillantak, halk nevetgéléssel tüntek el.
Rapsóné kezébe vette öreg hollóját, s megcsókolta.
- Segíts az útját Te is! - azzal feldobta az égbe. A holló néhányat körözött felette, aztán eltûnt a távolban.
Vajon ki fogja megmenteni a Földet? Talán Te? Te vagy a kiválasztott, Kedves Olvasó?
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. október 10. csütörtök,
Gedeon napja van.
Holnap Brigitta, Gitta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
