|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kedves Nyúl elvtárs!
Kérjük, ezt a levélkét ne vegye gúnyolódásnak, hanem tiszteletteljes és jóindulatú segítségnek.
Nyúl elvtárs
Maróti László
-Halló, Nyúl vagyok!
Így válaszolt, ha telefonon keresték. Valahogyan már eszébe sem jutott, hogy ez viccesen hangzik ott a drót túlsó végén. Amikor a hivatalhoz helyezték (nem akarom elárulni, hogy mi volt a Hivatal neve) gyakran elõfordult, hogy sokan csak azért hívták fel, hogy hallják a bejelentkezését, s ilyenkor mondtak neki valami bosszantót. Eleinte. Azután jobban megismerték. Ma már leleplezõbbek a telefonok, de közben elmúlt több mint harminc év.
Nehéz lehetett ilyen névvel élni, de Nyúl már kisfiúként megtanulta, hogy a gúnyolódást el kell viselnie. Mire felnõtt, már nem is reagált a gúnyolódásra. Kovácsként, Takácsként senki nem piszkálta volna. Ezen a munkahelyen meg úgysem tehettek ellene semmit. Õ volt a párttitkár. Még érthetõbben: a hivatal alapszervi titkára. Kisnövésû ember lévén sokaknak eszébe juttatta Napóleont, Lenint, Sztálint, s arra gondoltak, hogy Nyúl is hatalmával akarja megtoldani alacsony termetét.
Nem tudom, emlékszik-e az Olvasó azokra a régi idõkre, amikor a munkahelyeken mások voltak az emberek közötti erõ- és szimpátiaviszonyok. Azóta maguk az emberek nem sokat változtak, de már nincs alapszervi titkár, vagy rövidebben párttitkár és a személyzeti fõnökök is egy kicsit más alapokról nézik a felvételre jelentkezõk alkalmasságát.
Az ember azt hinné, hogy az alapszervi titkár és a személyzeti osztály vezetõje azonos politikát képviselve-támogatva mindenben egyetértettek egymással. Fenét! Úgy balanszíroztak egymással szemben, mint egyfajta politikai és munkaügyi kötéltáncosok. Ez a hivatal országos jelentõségû adatokkal foglalkozott, így tehát nem lehetett bárkit alkalmazásba venni csak azért, hogy a létszám teljes legyen...ennél többet nem árulok el.
A személyzetis történetesen nõ volt, de nem ezért volt gonosz, hanem mert imádta a hatalmat. Ezzel szemben Nyúlnak adott volt az elõnyösebb helyzet, mégsem piszkált senkit, így azután még a rosszabb nyelvek sem emlegették elmarasztalóan.
Az elsõ egy-két év után az alkalmazottak már nem akarták hallani a telefonban, hogy halló, nyúl vagyok, sõt az is elterjedt, hogy ha valaki elázott a személyzetis elõtt, akkor, ha nem volt nagy a bûne, Nyúl kisegítette. Legalábbis ez a hír járta az íróasztalok között.
Soha nem fogjuk megtudni milyen ember volt Nyúl elvtárs. Egyszer sem látták mosolyogni. Pedig tizenhét évet töltött azon a felelõsségteljes poszton. Tizenhét évet. Ebben a tizenhetedik évben történt, hogy kis levelet kapott Nyúl elvtárs. Az alapszerv tagjai írták. Minden szó után más folytatta az írást, hogy fel ne lehessen fedezni, kinek a keze munkája. Ez állt a levélben:
Kedves Nyúl elvtárs!
Kérjük, ezt a levélkét ne vegye gúnyolódásnak, hanem tiszteletteljes és jóindulatú segítségnek. Arról van szó, hogy a kifejezés, trikolór, eredetileg a francia zászló három színére utal, így ajánlatosnak tartanánk ha ünnepi beszédei végén ezt inkább nem használná.
Üdvözlettel:
egy jóakarója
Ki gondolta volna, hogy Nyúl éppen akkoriban töltötte be hatvanadik évét, így a soronkövetkezõ ünnepi beszédet már nem õ, hanem utódja, Kovács elvtárs olvasta fel. Nagy lelkesedéssel készült erre a bemutatkozásra. Akik jelen voltak a hivatal április 4.-ére hirdetett ünnepségén, állva tapsoltak, amikor az új alapszervi titkár befejezte a beszédet, ugyanakkor meglepetten és cinkos mosollyal néztek egymásra, hiszen ráismertek Nyúl jól ismert, kedvenc utolsó sorára:
Éljen a Párt és lobogjon a vörös trikolór!
Göteborg, 2007
|
|
|
- május 07 2008 10:03:53
Már nem is tudom, igaz volt-e mindez egyáltalán.
Elvégre nem ma jöttünk le a falvédõrõl. |
- május 07 2008 16:35:56
Ez egészen igaz volt. Akirõl "A zenekar" c. versemben megemlékeztem, akkoriban az alkalmazottak között dolgozott... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
