|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radmila Markovity: A kutyáimról
Több Portálon is olvasok állatokról, főleg macskák és kutyák a téma. Elolvasom, és van egy személy, akinek az írása humoros, és tetszik ahogy küzd a macskájával. Nem egy esetben megmosolyogtam, hogy is van idege ennyit kínlódni egy macskával.
Mivel én falun élek, nálam sem a kutyának, sem a macskának nincs helye a szobámban, mert a menyem és a fiú unokám allergikusak a szőrre. Ennek én azért titokban örülök, nem annak, hogy allergiásak, hanem van jó ok kint tartani őket.
Operáció után a lányom és a legidősebb unokám hozzám költöztek, s elhozták az akkor még gombócka kiskutyájukat is. Amint sétálhattam, én etettem a kis Mikit, és négy hónap után is nálam maradt. Mivel magasugró, először csak ráugrott a széles kerítésre, majd rájött, hogy ha fel tud ugrani, akkor le is ugorhat.
Most kezdődött a baj. A szomszédomnak öt kisgyereke van, az én Mikim meg csak engem látott hónapokon keresztül, mindenki mást ellenségnek könyvelt el. Nem volt lelkemnek hova lenni, elmentem, és vettem két méter magas vasrácsot. A fiam a barátjával felszerelte kora hajnalban, mert mentek dolgozni. Vidáman betettem mindkét kutyámat, az öreget, meg a fiatalt, és mit látok, pár perc múlva nyugodtan sétálnak a kertben, és szaglásznak. Hirtelen rózsaszínben láttam a világot., az örömhullámról ne is beszéljek.
Elmentem a fatelepre, vettem drótot, a barátnőm férje, az unokám kedvesével felszerelték a drótot, és megnyugodtunk.
Igen ám, amint nyílt a kapu, az én Mikim nekirontott a drótnak, és erős fogával úgy szaggatta, mintha oroszlán lenne. Mi lett a vége? Akkora lyukat szaggatott ki, hogy még egy kicsi, és kiugrik.
Vettem megint drótot, mos már én erősítettem oda, nem hívhatok minden percben segítséget, Az előző drótot is megerősítettem. Na, most már két dróttal nem bír el az én Mikim, gondoltam én, de nem úgy Miki. Pillanatok alatt, megint tátongott a lyuk.
Megállj betyár, nem jársz Te túl az eszemen, odaszereltünk erős vasszerkentyűt a lányommal, és a jó nagy területen elkerített kapun megszűnt a veszély. Igen ám, de a kerítésnek ugyebár oldala is van, nem csak kapuja, Miki megtanította a másik kutyámat is, hogyan kell kiutat találni. Az idős, amelyik kis növésű suttyomban alul készítette el a kijáratot, a fiatal magasabban, és mit ad Isten, ott vagyok, ahonnan elindultam. Jött a foltozgatás, hát ha nadrág lett volna a kerítés, mondhattam volna folt hátán folt, mégis lyukas volt.
Ekkor nem bírtam tovább idegekkel, vettem három méter hosszú kutyaláncot, és Mikit megkötöttem.
Most az állatbarátok biztos felhorkannak, de én emberbarát is vagyok.
Úgy megsértődött rám, hogy kapart magának a földbe egy lyukat, és fejjel befelé bele bújt. Enni sem akart , inni sem akart. Az öreg kutya szaladt hozzá, szaladt előre, hívott engem. Bepréseltem magam a kapujukon, és odamentem Mikihez. Hiába szólítgattam, meg se moccant, akkor kihúztam a gödörből, megszeretgettem, odavezettem az ételhez, pár szemet a kezembe vettem, és nyújtottam neki. Elfordította a fejét. Ez biz a, haragszik még rám. Akkor egyenként tettem a szájába, evett ivott, és indult a fejét a földbe dugni. Elébe állam, és beszélgettem vele, megmagyaráztam mért kapott láncot, és hogy mit gondolt magában, azt nem tudom, de többé nem dugta a fejét a földbe. Lassan kezdett enni, inni, de az ugatást abbahagyta, amit azért sajnáltam, mert a harmadik fülem nélkül is tudtam jön valaki, ha ő rázendített.
Megbékélt velem az én Mikim, most ismét meg kell szeretgetni evés előtt, és ugat is, csak a kerítés marad épségben, mert megerősítettem úgy, hogy képtelen lyukat fúrni, elengedtem a láncról, és szaladgálhat kedvére, meg haragosan ugat arra, aki be akar jönni.
|
|
|
- március 14 2015 10:58:43
Drága Marám!
Élvezettel olvastam írásodat, igen, a kutyának lelke van! Alázatos, alázatos, de ha a gazdija vérig sérti, magába tud zuhanni olyannyira, hogy nem képes táplálkozni "kommunikálni" szabályosan bele betegszik.
Szeretettel gratulálok és mindig szívesen olvaslak!
Puszi, ölellek sok szeretettel:
Évi |
- március 24 2015 21:45:26
Gratulálok! Nagyon bájos írás a szeretet árad belőle.
szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
