|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A jég tüskéi finoman belepték körös-körül. Oly sok, hogy az, mit elfedett már egyáltalán nem, vagy csak az olyan szakavatott szemek által volt látható, melyek a piramis csúcsán is árnyékot vetnének maguk előtt. Olyan takaró volt ez, mely kivételesen nem melegített, sőt mi több; az idő teltével épp, hogy hűlt viselője alatt az élet. Ilyen kiszolgáltatott időkben márpedig vastagon takarózik, aki csak teheti. Talán ezért lehetett, hogy az itt-ott felbukkanó jégvirágot logikusan értelmezte sorsát kigúnyoló absztrakt cselnek, a karcokat pedig; melyek kissé mállasztani igyekeztek takarója szövetét – és amelyhez jól láthatóan egyre jobban kezdett ragaszkodni – közönséges macskakaparásnak. Ő maga oly mélyre süllyedt, ahová a fény anyagának érintése már nem ér el, csupán az árnyék jutott számára osztályrészül. Ilyenkor többször is hirtelen elfogta egy, a semmiből jövő és mindennél rosszabb érzés; a magány érzése. Bár ez nem meglepő, gondolta; „Egy embernek mindösszesen egy szíve van!” |
|
|
- április 06 2015 20:08:22
Költői módon megírtad. Szeretettel gratulálok!
esprit |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
