|
 Vendég: 48
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radmila Markovity: Nevelőapám halála
Életem legborzalmasabb éjjele akkor volt, amikor megölték a nevelőapámat. Onnan kezdeném, hogy mi az ifjúsági otthonnal szemben laktunk. A nevelőapámat bízták meg azzal, hogy ügyeljen fel a rendre amikor nyitva van az otthon. Éjszaka volt, mi már régen lefeküdtünk, én aludtam mint a tej, de az anyámék felébredtek a nagy kiabálásra, ablaküveg csörömpölésére. Nevelő apám magára kapott valamit, és kiment megnézni mi történt. A szemtanúk szerint, amikor odaért, az első fiatalembernek azt mondta, hogy gyerekek , ha részegek vagytok menjetek haza, mert a kárt amit most tesztek, azt holnap valakinek meg kell térítenie. Ezzel hátat fordított a fiatalembernek, és jött volna haza, de az hátulról ráugrott, és a kétélű tőrt belevágta a nyakába. Ő , kihúzta a tőrt a nyakából, átjött az úttesten, bekopogott az ablakon, és csak annyit bírt mondani az anyámnak „Doktort.” Az anyám hat hónapos terhesen kiugrott az ablakon, és vezetni kezdte a tőlünk nem messzire lakó doktor felé. A gyilkos, még ekkor is hősködött, szaladt utánuk, és azt üvöltötte, hogy állj, vagy lövök. Az anyámat maga elé tolta a nevelőapám, és így mentek még egy darabig. Minden lépésnél ömlött a szájából a vér. Az iskola előtt összeesett. Az anyám elszaladt az orvosért, de mire az megjött, a nevelőapám már halott volt. Az anyám halálra rémülten, rohant haza, hogy mi van velem. Engem bántott-e valaki.
Felrázott, és azt mondta –Gyere gyorsan, megyünk a Tóth nagymamához. Mikor ránéztem, az anyám hálóruhája, keze, arca tiszta vér volt. Ijedten kérdeztem, hogy mi történt vele. Azt felelte, hogy ő jól van, menjek már. Kerestem a nevelőapámat, de az anyám sírástól fulladozva annyit mondott, hogy ő nem jön velünk. Valami szörnyűséget éreztem. Rohantunk az éjj leple alatt Tóth nagymamámhoz. Még most is látom magas termetét, ahogyan meggörnyedve járkál le- fel a szobában. Az arca fehér volt, mint a fal, és mormolt valamit, de én nem értettem, hogy mit. Egy pillanatra megállt. Akkorra már felfogtam, hogy nekem nincs se apám, se nevelőapám többé. Féltem attól, hogy nagymamám is csak egy marad. Síró hangon megkérdeztem Tóth nagymamámat - Nagymama, mi azért eljöhetünk ide. Átölelt, és azt felelte, hogy ti továbbra is az enyémek maradtok, persze hogy eljöhetsz ugyanúgy, mint eddig.
Leírhatatlan az a fájdalom, ami akkor betöltötte a szobát, amikor másodszor is elvesztettem az apust. Ettől az éjszakától kezdve sötét szobában nem merek tartózkodni, még akkor sem, ha aludni megyek. |
|
|
- június 09 2015 19:05:17
Radmila Drága!
Ez borzasztó! Írni sem tudok. Ilyet átélni Neked és Édesanyádnak, rettenetes lehet, még a visszaemlékezés is. Hát, akkor is voltak rossz emberek, mint mindig.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: Viola  |
- július 04 2015 19:46:38
Drága Viola!
Mély nyomot hagyott ez a szörnyű éjszaka az életemben. Azóta nem merek sötét szobában aludni, sem tartózkodni, pedig előtte minden további nélkül éjszaka is kimentem a VC-re.
Beszélne nem beszélek róla, mert még ma sem tudok sírás nélkül.
Dzeretettel ölellek: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
