|
 Vendég: 42
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radmila Marković: Visszapillantás az elmúlt évre
Itt van már január vége, majdnem vége, és én még nem végeztem magammal számadást.
Mit tevékenykedtem én az elmúlt évben?
A lista nem is tudom, hosszú-e avagy sem, de nekem aztán rettenetesen hosszúnak tűnik.
Kezdem azzal: az év elején még olyan voltam, mint a lipántos csirke. Nehezen „akartam” talpra állni az operáció után. A lányom és a legidősebb unokám nem is tudom, hogyan bírtak elviselni. Olyan kiállhatatlan voltam, hogy „nincs rá szó, nincsen fogalom.”
Amikor rákérdeztem az orvosra: miért vagyok ilyen nyavalyás, azt mondta: ebben a korban már nehezebben épül fel az ember.
Na ne már! Van neki szeme? Engem fellékeltek hosszában és keresztben, rengeteg vért veszítettem, ott topogtam a rák előszobájában, és a koromra hivatkozik. (Nektek elárulom, hogy ebben az évben fogom ünnepelni a hetvenedik születésnapom, de a család, ha megérkezik, akkor a negyvenedikből nem engedek:- Mamám, legyél már 41 éves, - mondta Dani unokám tavaly,- és kerek perec elutasítottam kérését). Nos talpra álltam én, de nem úgy a mélyhűtőm. Igaz időbe tellett, mire rájöttem, mi a baja. Elvitte a maga fenéje szó nélkül. Ezt a válást szépen átvészeltem. Fiatal, szép, rozsdamentes mélyhűtőt vettem részletlefizetésre. Bizonyára hiányzott a mosógépnek a beszélgetés a mélyhűtőmmel, mert búcsút intett könnyhullatással, hogy alig tudtam felszedni a fürdőszobából a könnyeit. Nem is sajnáltam, velem egykorú, tehát negyven éves volt, és mindenki azt mondta: „Még mindig dolgozik ez az öreg mosógép?” Azt feleltem: „Hál Istennek, igen!”- csak nem gondoltam, hogy azt is ki kellett volna mondani, hogy phű, babona fokhagyma, akkor nem fogja meg a dicséret. Bánatában elment a mélyhűtő után, de most szerencsém volt, egy fiatalabbat kaptam az unokahúgomtól, aki felújította a gépezeteit, így ezt a problémát zökkenőmentesen úsztam meg én, nem úgy a fiam meg a barátja,- akiknek földig lógott a nyelve-, szépen mondtam-, mire megoldották a mosógép szállítását rendeltetési helyére.
Mindenki tudja, hogy négy szemmel és három füllel élek, a gyerekeim szerint így is csak azt hallom meg, amit akarok. Látni viszont azt is meglátom, amit nem kellene. Micsoda feltételezés! Persze némi igazság van benne, de nem estem a fejemre, hogy bevalljam nekik.
Nos, a mosogatóm szerkentyűje, ami a falba vezeti a vizet, szintén hűtlen lett hozzám, és se szó, se beszéd „leszakadt” tőlem. Hallom én, hogy jobban csobog a víz, amikor mosogatok, és örültem, ni, ni, kezdek jobban hallani. Egy francot,a víz megint nem oda folyt, ahova kellett volna. Semmiség! Ezt aránylag olcsó pénzből megúsztam. Nos, megtörtént a három baj, vagy lehet nem is az (?), úgy véltem befejeződött a sorozat, de sajnos tévedtem, csak most kezdődött.
A gyerekeim mért ne örökölték volna el tőlem, csodavízbe mártás nélkül, nem Achillesz sarkát, hanem az anyjuk térdét. Először a fiamnak szakadtak el a térdében a szalagok, aki csak azért nem mer elmenni operációra, mert gyáva, mint a kukac. Hatalmas nagy ember, akitől ha vért vesznek, elájul. A fájdalmakat viszont tűri, mint a mula. Itt már nem tehettem semmit. A lányom megoperáltatta a térdét, de sajnos nem sokat segített, mert ki-kiugrik a helyéből.
Még bicegett, amikor a legfiatalabb unokám eltörte a karját. Futballozott a nagyfiúkkal, és egy erősen megrúgott labda megtette a magáét. Ő egy kis hős. Tűrte a kezének helyretevését sírás nélkül. Maja unokám térde sérült meg kézilabdázás közben annyira, hogy három deci vért szívtak le belőle, később vizet, de nem akart kimaradni az iskolából, így két mankóval beült a rozoga autómba, és vittem az iskolába, meg mentem érte, mindaddig, amíg a mankót viselnie kellett. Ő is egy kis hős volt, hiszen az iskolában kirúgták, nem készakarva, a mankót alóla, de nem sírt, csak szomorú volt.
Nos vettem egy nagy lélegzetet. Vége a sorozatnak! Akkor egy láthatatlan kéz lenyomta a fejemet a víz alá. Éjjel fél tizenkettőkor kopogott a fiam az ablakon, hogy rögtön vinni kell Danikát a kórházba, mert futballozás közben a tornaterem radiátora csontig fúródott az alsó lábszárába. Csak tudnám ki volt az a balga, aki azt találta ki, hogy ha háromszor történik valami rossz, akkor leáll a sorozat. Az volt az okosabb, aki azt állította, hogy a baj csőstől jön, de szerencsére Danika is helyre jött. Nos, mondom én: Elég legyen! Nagyon rosszul tettem, azt kellett volna mondani, hogy a nyavalya törje ki a lábát annak a sok Rossznak, akkor biztos nem ólálkodhatott volna körülöttünk.
Amit még érdemes megemlíteni, mért ne veszítettem volna el a pénztárcámat, ha elveszíthettem. Kiesett a zsebemből. Benne volt a személyim, a postai kártyám, amivel a nyugdíjamat vehetem fel, meg egy kis pénzmag. Mentem, letiltottam a kártyámat, új személyazonosságira beadtam a kérvényt, és ki gondolná, már hat hónaptól idősebb volt a születési anyakönyvi kivonatom, újat kellett beteremteni. Morogtam, mint a bolhás kutya, mintha máshol születtem volna hat hónap után. Kifelé menet, összefutottam az unokaöcsémmel, Józsikával, aki mosolyogva megpuszilt, és megkérdezte mit csináltam, és hova megyek. Ránéztem, és kivágtam: Dolgom végezetlenül megyek az anyám pics…ba. Nekem egy cseppet sem volt nevetséges, de az utánam jövők meghallották, és hangosan nevetni kezdtek A szemüvegem elvesztése, már egészen természetes volt, akár csak az esernyőim elhagyása.
Majd 2011-ben azzal kezdem a számadást, hogy az egyik szomszéd kutyái átsétáltak hozzám, és megszabadítottak a tyúkok és a kakas etetésétől, a másik szomszéd pitbullja meg kizavart a saját házamból. |
|
|
- július 07 2015 06:43:15
Remek írás Marám drága REMEK!
Hoztad a formádat, amely, csodálatos, vidám, humorérzéked is a tetőfokra hágott, holott mennyi baj ért téged az elmúlt esztendőben.
Remekül indítasz - ha lehet így fogalmaznom -, hiszen nem csúsztál magad alá a műtéti beavatkozások után- és csodálatosan hajlítod mondanivalódat a kisebb bajok felé, amelyek értek. (hűtőszekrény, mosógép, mosogató)
Csodálom a stílusodat, a humorodat, a pozitív kisugárzásodat. Ennyi "kaszabolás" és baj után, még volt erőd humorosan - persze Te nem érezted úgy, de ez jött le - dolgod végezetlenül az anyád pi...-ba.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek, sok-sok puszi.
Évi  |
- július 09 2015 02:34:23
Drága Évikém!
Olyan jó volt olvasni hozzám intézet szavaidat.
Tudod drága szívem, az orvos szerint, amikor el voltam keseredve, és az orvosnő azt mondta, hogy nagyban el vagyok keseredve, és telibe talált. Ráébresztett, hogy a francba is, bele kell illeszkedni az új életfeltételekbe. Kicsit nehezen ment, mert túlbecsültem a fizikai képességemet, de nem adtam fel, lassan fizikailag is erősödök. Évikém, az alaptermészetem vidám és igyekszem megtartani. Hidd el nekem, hogy Te is így tennél.
Szeretettel ölelleké ás szerető barátomnak érezlek: Mara |
- július 09 2015 07:10:31
Drága Marám!
Biztos vagyok abban, hogy én is így tennék a helyedben, hisz nem kevés kórházi kezelésen vagy túl - írósaidat olvasva -, és mindig talpra álltál. Igen, ez köszönhető az egyébként erős egyéniségednek, a humorodnak és a pozitív beállítottságodnak. És akinek az alaptermészete vidám, minden akadályt könnyebben legyőz, ez így igaz. Én ugyan nem voltam kórházban eddigi életem folyamán a két szülésen kívül, de februárban pofán cserdített a kaszás rendesen, és beleültetett a talicskájába és betolt a katonai kórházba. Na én most értettem meg azt igazából amiről írsz, hogy a "francba is" élni kell az életet tovább, nem lehet hülyülni és magam alá zuttyanni. Mert az már nem én lennék.
És ilyen a drága közös Barátunk Andy is. Az életeleme neki is a humor, és tényleg aki ezzel a tulajdonsággal rendelkezik, az nem veszhet el. Örülök annak drága Marám, hogy "lassan fizikailag is erősödöm". Meg mondom Neked őszintén eleinte nagyon aggódtam érted, amikor nem voltál, és csak kevésszer jöttél, egy-egy kis időre, de most már azért örömmel konstatálom a pozitív eredményt. Persze, hogy a szerető Barátod vagyok, hiszen ez nem is lehet kérdéses. Akit én a szívembe zárok egyszer, annak meg van az oka, és Őt nem engedem! Igen, én ilyen szentimentális vagyok, nekem egy ember akit én nagyon szeretek, nem csak ideig-óráig érték, hanem addig ameddig él és ameddig én élek.
Kívánok Neked további javulást drága Marám, én mindig szívesen olvaslak! És látod, most is sokat beszélek. De nem baj, ha csak a felét olvasod el - tudom, hogy nemcsak annyit fogsz elolvasni -, már akkor is megérte megírnom ezt a hozzád szólásomat, mert a szívemből jöttek a gondolatok az agyam által formálva.
Baráti szeretettel ölellek: Évi |
- július 10 2015 09:59:36
Drága Évikém!
Kellemesen megleptél a leveleddel. Hogy gondolhatsz olyant, hogy nem olvasom el az egészet.
Remélem Te teljesen meggyógyultál, és a talicskának még a közelébe sem mész, sőt azt is elfelejted hogyan néz ki. Egyet ígérjél meg! Az ördöggel többé nem paktálsz!!!!!!
Ami a barátságot illeti, én is így vagyok vele. Sajnos elveszítettem már 3 igaz barátnőmet. Kettő ovis korunktól tartott, a harmadik egyetemista koromban lépett be az életembe. Sajnos, fogyunk, mint a gyertyaszál.
Köszönöm a jókívánságaidat. Én is azt kívánom, hogy kerüljön el a betegség, de nagy ívben.
A Te alkotásaidat is élvezet olvasni, mert tele vagy pozitív energiával, szeretettel és megértéssel.
Barári puszimmal kívánok Neked szép pihenéet: Mara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
