|
 Vendég: 56
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radmila Marković
Valamit mindég tenni kell
Dr. Nyíri Antal tanár úr emlékére
Egy alkalommal a magyar órámra ellátogatott a Szabdkai Pedagógigi Intézetből a tanügyi tanácsos.
Óra után elbeszélgettünk, és ő adta az ötletet, hogy kár lenne nem összegyűjteni, leírni
mindazokat a szavakat, amit még használnak, vagy már esetleg kevesen ismernek a faluban.
Megfogadtam a tanácsát. Magnetofonnal a hónom alatt jártam a falu idős embereihez, akiknek szüleik is itt születtek Kishegyesen. Kezdetben gyűjtöttem a földművelésre és állattartásra vonatkozó szavakat. Útközben sok más területről is felbukkantak nyelvjárási kifejezések. Azokat is feljegyeztem.Kaptam ajánló levelet az újvidéki Magyar Tanszék tanárátől, Dr. Penavin Olgától, engedélyt a Nemzetközi Titkárságtól, hogy tanulmányaimat külföldön folytathassam, mindezzel jelentkeztem Szegeden Dr.Nyíri Antal tanár úrnál, aki elválalt, ő lett a mentorom.
Azt szoktam elkeseredésemben mondogatni, hogy én a világ egyik legszerencsétlenebb embere vagyok, mert ha van egy zsák f..., közötte egyetlen p..., én biztos ha belenyúlok, azt az egyetlent húzom ki, de ez nem teljesen igaz. Például Nyíri tanár úr áldott jó ember volt, kiváló szakember, és nagy szeretettel dolgozott velem.Emlékszem, már majdnem teljesen kész volt a munkám, persze évekig tartó gyűjtés, rendszerezés, megírás, fényképezés megtette a magáét: testileg, lelkileg kifáradtam. Szombatonként jártam át Szegedre, akkor még utazhattam bárhova az útlevelemmel vízum nélkül. Elmentem kedves tanáromhoz, és szégyenkezve, de előhozakodtam az én szövegemmel.
- Drága tanár úr! Köszönöm Önnek az eddig rám pazarolt idejét, de elállok a munkától. Nincs hozzá se erőm, se kedvem tovább folytatni.
Nem szólt semmit. Felkelt, átment a másik szobába, és az egész falat beborító könyvek között elkezdett keresgélni. Levett egy könyvet a könyvespolcról, odahozta hozzám, kinyitotta, és azt mondta szelíd, de parancsoló hangon: “Olvassa el!”
Már nem tudom szó szerint idézni, de az állt benne kézírással, ha nincs mellette a tanár úr, soha sem doktorált volna.
- Látja, kedves Radmila, nehogy azt higyje, hogy ön az egyetlen, aki a finisben megtorpan. Ezen a fázison majdnem mindenki átesik. Most mennjen szépen haza. Két hétig ne csináljon semmit. Két hét múlva itt folytatjuk, ahol abbahagytuk. Két hét múlva várom.
Nem tiltakoztam, de azt sem igértem meg, hogy két hét múlva ott leszek.
Eltelt a kiszabott idő, én mentem a tanáromhoz, rövidesen beköttettem a munkámat, amit boldogan vittem Szegedre.
A határon leszedett az autóbuszról a magyar illetékes vámos, és bekísértek egy terembe. Elvették a munkámat., nézegette egy férfi. Kinyitotta a könyvet, s kérdezgetett arról, ahol éppen nyitva volt. Ez így ment egy darabig, amikor kezdett a türelmem fogytán lenni.
- Mondja, úgy nézek én ki, mint aki nem tud egy ilyen könyvet megírni?!
Rám nézett, visszaadta a könyvemet, és azt mondta: mehet.
Az autóbusz csak rám várt.
Leadtam a József Attila Tudományegyetemen a munkámat, és szívszorongva vártam, elfogadják-e.
Kimehetek-e megvédeni, meg vizsgázni.
Sikerült. A titkárnővel megbeszéltük az időpontot.Először 13-ára, péntekre sorozott volna be. Rémülten ránéztem a kedves titkárnőre, és nyiltan megmondtam:”Ne tegyen engem péntek tizenharmadikára, mert én babonás vagyok, ami azt jelenti, azon a napon nem sikerül megvédenem a munkámat, meg a tantárgyakból is megbuknék.
Kissé furcsán nézet rám a szeme sarkából az asszony, a szája mosolyra állt, de teljesítette kívánságom.
A vizsga napján olyan ideges voltam, hogy epét hánytam. Az első vizsga után, a titkárnőnél várakozva, megkérdeztem tőle: “Volt már aki megbukott a vizsgán?”.
- Várjon, mindjárt jövök.
Bement a terembe. Kis idő után, amikor kijött, igyekezett megnyugtatni.
- Mit idegeskedik? A munkája summa cum laude, az első vizsgája úgyszintén. A nehezén már túl van.
A többi tantárgyból is levizsgáztam ugyanilyen jegyekkel, de mire befejeztem, addigra tiszta víz lett még az alsóneműm is.
Ezek után, úgy éreztem időmilliomos lettem, hiányzott az éjszakai írás, tanulás, egészséges izgalom. Nem sokáig. A munka engem mindig megtalált.
|
|
|
- augusztus 19 2015 19:25:21
Élvezettel olvastam remek visszaemlékezésedet drága Barátom! Nagyon szeretem a pedagógiai munkáddal kapcsolatos írásaidat. Olyan "látványosan", kissé humorosan nekem nagyon tetsző stílusban tudod "előadni" a mondanivalót, hogy ideszögezi a tekintetemet.
Szeretettel olvastalak és gratulálok! Örülök, hogy újra itt vagy, gondolom megviselt ez a nagy hőség kis szívem, nagyon vigyázz magadra!
Ölellek: Évi |
- augusztus 20 2015 07:44:10
Drága Évikém!
Köszönöm aggódó szavaidat. Remélem Te jól vagy. Még az egészséges fiatal embereket is leveszi lábról ez a lehetetlen időjárás.
Szobába vagyok zárva, mert sem a hőség, sem a szél esővel és az abnormális hőcsökkenés nem enged sétálni. Majd csak normális lesz az időjárás.
Köszönöm, hogy Barátom vagy.
Elismerésed hálásan köszönöm.
Szeretettel ölellek: Mila |
- augusztus 23 2015 03:15:28
Drága Radmila!
Még én is leizzadtam az olvasásba, annyira átéreztem. Hogy tudod ilyen szerényen viselni a nagy tudásodat?
Minden elismerésem a Tiéd.
Szeretettel: Viola |
- szeptember 17 2015 12:46:46
Drága Viola!
Hidd el nekem, hogy azért, mert doktoráltam, én maradtam az, aki voltam. Van egy mondás: Az üres kalász hordja fent a fejét. Hát talán az enyém nem teljesen üres  .
Köszönöm szép elismerésed.
Szeretettel : Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
