|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radmila Marković
Vendégségben Irmánál
Kétfajta élmény fűz Németországhoz. Az egyik rémálom volt, a másik, mintha a mennyországban lettem volna. Az egyik harminc éves koromban történt, a másik harminc egynéhány évvel később. Tulajdonképpen nem az ország volt a kemény küzdés oka, és a boldogságot sem az ország idézte elő, hanem az emberek, akik körülvettek, és a körülmények, amiért oda mentem.
Harminc évvel ezelőtt anyagi válságba kerültem, és ebben az országban keservesen, de sikerült megdolgozni keményen azokért a márkákért, amikre szükségem volt. Két kicsi gyerekemmel, meg az anyámmal éltem a válás után. Az anyám volt a jobb kezem. Mellettem állt minden tekintetben. Segített a háztarás vezetésében, nem csak vigyázott, de nevelte is a gyerekeimet. De sokszor elmondta:
-
- Gyere lányom, megtanítom veled, hogyan kell tortát sütni, mikor lesz szép tiszta, átlátszó a leves, a hús legyen piros, de olvadjon el a szádban, olyan puha maradjon, mint a vaj, mikor lesz a sült krumpli belől puha, kívül ropogós.
- Ugyan anyus, ezt csak te tudod elkészíteni.
- Lányom, nem élek én sem örökké. tanuld meg a legalapvetőbb főzési fogásokat.
- Ne is beszélj nekem a halálról! Dehogy halsz meg!
- Most arra összpontosítsunk, hogyan kecmeregjek ki az adósságokból, jobban mondva a kölcsönök visszafizetését hogyan oldjam meg. Ettől a rövid lejáratú, egy éves kölcsöntől ha megszabadulok, akkor a hosszúlejáratút könnyen törlesztem. Kaptam egy ajánlatot, nem valami fényes,de ha beválik a tervem, akkor lovon leszünk.
- Féltelek lányom, egyedül neki vágni a nagy világnak, nem fiatal, helyes asszonynak való.
- Sose félts te engem. Tudod, olyan vagyok, mint a macska, mindig talpra esek,mondtam nevetve.
Ha tudtam volna, hogy nem talpra, hanem kis híján az emeletről a hátamra esek, biztosan meggondoltam volna, de nagyon is, milyen szervezésben indulok el Németországba. Nekem olyan a szerencsém, mint annak a nőnek, akinek adnak egy zsákot tele férfi nemi szervet, és egyetlen női van benne, hát én biztos azt az egyetlen egyet húzom ki.
A lényeg az, hogy a két hónapot kihúztam. Volt ott szerencsére két angyali teremtés, akik nélkül nem tudom hogyan viseltem volna el ott az életet. Az országból annyit láttam, amit a vendéglő falai megengedtek nekem.
Amikor elérkezett a haza indulás ideje, megkönnyebbültem, és sikerült megoldani a problémámat. Sajnos, nem sokáig tartott a szép élet az anyámmal, mert megbetegedett, ágynak esett. elhagyott örökre, és éltem az életemet, amit hol én irányítottam, hol mások.
Sok év után, a barátnőm meghívott hozzá Németországba. Egy egész hónapot töltöttem nála. Ez volt a mennyország korszaka.
A fiával mentünk hozzá autóval, aki nagyon figyelmes, kitűnő vezető. Útközben megálltunk pihenni, mert elfáradt. Becsültem benne a megfontoltságot. Amikor már nagyon közel voltunk barátnőm falvához, egy kitérőn megállunk.
- Most nézz át a szembe levő hegyre. Ott látsz a hegyoldalban egy várost. Mi a véleményed?
- Ez valami csodás! Nem hiányzik a rengeteg zöld sem, a házak, meg mintha szép nyugodtan sétálnának egymás után, megfelelő távolságban a hegy csúcsa felé.
- Örömmel hallom a tetszésed kinyilvánítását. A neve ennek a városnak Hornb, és a Fekete erdő kapujának nevezik. A körzetben a legszebb városnak ismerték el.
- Semmi kétségem felőle.
- Anyuci biztos elvisz a városba, és közelről is meglátod.
Indultunk tovább.
A barátnőm már nagyon várt engem. Aznap pihenünk Helmut is, meg én is, majd Helmut folytatta az útját haza, Konstancba. a barátnőmmel nem fogytunk ki a szóból. Én meséltem mi van odahaza, ő elmondta, milyen programokat tervezett nekem. Még elmondani is sok.
Először is bemutatott a barátnőinek, barátainak, a szomszédoknak, Mindenki nagyon kedvesen fogadott. Nos az én német nyelvtudásomat a fejem minden zugában megkerestem, és igyekeztem valamicskét mondani. Különösen a hónap végre már elég jól megértettük egymást.
Minden nap tettem egy egészségügyi sétát. Közel volt az erdő, tiszta levegővel töltöttem fel a tüdőmet.
Egy reggel rám kérdezett a barátnőm, aki tőlem hat évvel fiatalabb, magas, szép arcú, mosolygós, és jószívű teremés.
- Volna kedved velem eljönni egy barátommal, megnéznéd a Duna forrását, a vízesést, a Titisét,
- Ehetnél igazi feketeerdő tortát.
- Nagyon megörültem az ajánlatának
- Minden gondolkodás nélkül rávágtam:de még mennyire szeretném látni ezeket a helyeket.
János, aki Irma barátnőm kedves ismerőse, vállalta az útvezető szerepét.
Útközben jöttem rá, miért Fekete erdő a neve, mert a fenyők feketébe borítják a hegyeket.
- Tetszik? – kérdezte János.
- De még mennyire!
Amikor a Duna forrásához értünk, ott is szép volt a környezet.
- Tudod, hogy a Duna két forrásból ered, és csak később egyesülnek?
- Bevallom, nem tudtam, és valójában olyan ártatlanok ezek a források, mint a ma született kisbabák, és mire elhagyják Németországot, már nem is olyan szelídek. Éppen olyan, mint mi emberek. Csecsemőkorunkban, angyali kis teremtések vagyunk, és mire felnövünk, ki ilyen, ki olyan lesz. Közöttünk is vannak szeszélyesek, kötekedők, jóindulatúak, kedvesek, és ne soroljam, de rengeteg tulajdonsággal felfegyverezzük magunkat, mert mindenki saját magát fejleszti egy irányba, a külső behatások, csak segítenek elérni, sokszor az elérhetetlent.
- Tudod drága Barátnőm, könnyen megjegyzem a két forrás nevét, mert az egyik Briga (gondot jelent szerbül, a másik Berg, hasonló a hangzása a breg szóhoz, aminek a jelenése:hegy).
- Na látod, ezt biztos megjegyzed magadnak.
- Most már indulhatunk visszafelé, mert van még három kitérőnk, és ne érjünk későn haza, mert a sötétben nem látsz barátnőm semmit.
- Igazad van. itt szép élményben volt részem.
Amit tervbe vettünk, mindenhol jártunk. Szebbnél szebb helyek, vidékek tárultak a szemem elé, és amit mi is megtehetnénk, sehol egy csikk, sehol egy papír, műanyag zacskó, mintha szemét ezen a tájon nem létezne. Pedig biztos van, csak nem hajigálják szanaszét.
Amikor leültünk enni a tortát, kérdezte János:
- Ettél már ilyen finomat?
- Ettem hasonlót, amit te hoztál egyszer drága barátnőm, de meg ne sértődj, ez valóban finomabb, vagy csak nekem tűnik annak, mert nagyon jól esik.
- Dehogy sértődök meg, ez valóban finomabb.
Hazafelé menet egész úton locsogtunk, de meg ne kérdezze senki sem, mi volt a téma, de egyet tudok, nagyokat nevettünk.
Elmentünk Irma egyik barátnőjéhez reggeli partira. Ott volt mindegyik, Az egyik pórázon vezetett egy hatalmas nagy kutyát, amibe a lélek hálni járt, a házban meg kisbaba is volt. Ennek ellenére bevezette a szobába a beteg kutyát, és nagyon sajnálkozott miatta. Később megtudtam, a férje is komoly beteg, ágyhoz kötött, róla egy árva szót sem szólt. Elnevettem magam.
- Látod drága szívem, nekem ezért van kutyám, férjem meg nincsen.
- Bezzeg nekem nincs kutyám, de férj se kell most már ebben a korban. Megszoktam a magányos életet, nem tudnék alkalmazkodni senkihez sem.
- Én sem.
Már amikor megérkeztem, nem sokára tudtomra adta, van egy meglepetése a számomra.
Reggeli után megkért, vegyem fel a legszebb ruhámat, sminkeljek ki, megyünk Juttához.
- Rendben, menjünk. valami ünnepség lesz nála:
- Majd meglátod.
- Jó.
Amikor Juttához értünk, rajta kívül senki sem volt a házban. Száz szónak is egy a vége: a meglepetés színházi látogatás lett. valóban még a könnyeim is kicsordultak. A Mamma mia énekes vígjátékot néztük végig, és még én is megértettem azzal a kevés tudásommal, hiszen alig volt párbeszéd, rengeteget énekeltek benne.
- Köszönöm neked Irmám, még ma is a fülembe cseng az ének, a terem akusztikája kifogástalan. Sikerült a kedves meglepetés.
- Most elviszlek Maximilián császár tiszteletére készített műsorra- jelentette be Irma.
Le sem lehet írni, azt az élményt, amiben nekem részem volt. A földi paradicsomnak csak egy töredékét írtam le, Egy egész regényt lehetne megírni az ott töltött egy hónap alatti eseményekről
Volt még egy vidám történetem.
Irma baráti körével elmentünk egy közeli hegytetőre, ahol grillcsirkét ettünk. Amerre csak néztem, mindenhol nőket láttam. Megkérdeztem:
Hol vannak itt a német férfiak? Hogy maradhatok én nélkülük itt ebben a gyönyörű országban?
Erre az egyik hölgy előkapta az újságját, és keresni kezdte a párhirdetést.
Nevetve mondta meg Irma, hogy ez csak olyan tréfa, hecc, a férfiak számlájára.
Jártam Konstansban, ahonnan elmentünk a mennyei szép szigetre. Láttam a monumentális lassan forgó szobrot, a Rajna gyönyörű zöld vizát. Augsburgban, egy falum béli kedves, vidám embernek köszönve, azt a várost is megtekinthettem, ahol a csatorna, és a gyönyörű templom maradt meg bennem.
Még rengeteg élményben volt részem.
Amikor lejárt az egy hónap, elbúcsúztam a kedves ismerősöktől, akik úgy fogadtak, mintha mindig ismertek volna. Mindegyiktől kaptam valami ajándékot, amiről rájuk gondolok, de,.ajándék nélkül is a szívembe zártam őket.
Irmával együtt jöttünk haza, aki az anyukájánál maradt egy hónapig. Így még sokáig felelevenítettük a közös élményeinket.
Köszönet Neked drága Barátnőm, amiért megismerhettem Németország gyönyörű arculatát, úgy a táj ,mint az emberek részéről.
|
|
|
- augusztus 28 2015 17:34:35
Kedves írás drága Marám!
Szeretettel gratulálok!
Baráti ölelésem: Évi |
- szeptember 01 2015 17:51:41
Nagyon jól megírt visszaemlékezés.A Fekete erdő kapujánál én is jártam és a torta felejthetetlenül finom volt
Szeretettel:esprit |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
