|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Egyszer volt egy kis falu a hegyek között megbújva az egyik völgyben. Ez a kicsiny falu egy zsák falu volt, ahova csak befelé vezetett út. Ha valaki szeretett volna tovább menni vissza kellett fordulnia s a következő falunál tudott több irányba indulni.
Ebben a kicsinyke faluban lakott egy idős nénike a férjével, akik nagyon szerették a gyerekeiket.
Mikor gyerekeik már felnőttek és a fiúk megnősültek, a lányok férjhez mentek, akkor sorba születtek a gyermekek gyerekei.
A nénike az unokáit kezdte sorban dajkálni, kényeztetni. Az unokák nagyon szerették a nénikét. Soha nem bántotta őket se tettleg se szóval.
Tizenkét unokája született az idős házaspárnak. Ebből a tizenkét unokából hat fiú és hat leány.
Sajnos a sors úgy hozta, hogy egyik gyermeke kicsit messzire került a családi háztól, amikor férjhez ment.
Annak gyermekei csak a nyári szünidőben voltak a nagymamánál. Nagyon szerettek nyaralni, menni a lányok a nagymamához, mert közben együtt lehettek az unokatestvérekkel is. Nagyon sokat játszottak kint a domboldalakon. Csak a hasuk vitte haza a gyerekeket mikor megéheztek. Bármi is volt az étel az mindig nagyon finom volt és morzsájáig elfogyott, mert azt a nagymama készítette. Abban benne volt a szíve s lelke. Ha az idő esetleg nem kedvezett a szabad ég alatti játszáshoz, mikor már a gyerekek is érettebb korban voltak megtanította őket varrni. Nagyon sokat varrt a néni, ez volt az egyetlen kikapcsolódása. Ha úgy adódott, akkor még a varrógépét se sajnálta, hogy a gyerekek megtanuljanak, azon is varrni. Nagyon sok kézi munka készült el a keze nyomán.
Teltek múltak az évek az unokák is felnőttek s maguk is szülők lettek a nénike egyedül maradt. A férje is itt hagyta a földi életet meghalt.
Az unokák után jöttek a dédunokák, akiket ha kellett már idős korában is szívesen dajkált. Vigyázott rájuk. Igaz már nem mindegyiket, mert közben elköltözött a messzire élő lányához. Az itt töltött időt a szeretet tette hosszabbá és szebbé. Sajnos az évek alatt lassan a család megfogyatkozott. elveszítette három gyermekét, két vejét és egy menyét. Egyedül a legfiatalabb gyermeke maradt neki, az unokák és a dédunokák.
Az évei száma egyre több lett, míg el nem érte a százat.
A születése napján összegyűlt az egész család. Együtt volt apraja nagyja.
Felköszöntötte őt lánya, tizenkét unokája a párjával, húsz dédunokája, egy a párjával és útban volt egy dédunoka, és egy ükunoka, akik a születésnap után születtek. Szomszédok és megannyi ismerős.
Lassan a napok egyre nehezebbek lettek a nénike számára. Már Ő igényelte a felügyeletet. Most már vigyázni kellett a napjait, mint amikor Ő vigyázta gyermekeit.
Az ükunoka születése után, akit még egy kicsit a kezében foghatott és egy kicsit dajkált, csendesen szerettei körében örök álomba szenderedett.
A szeretet ereje éltette közöttünk száz év hat és fél hónapig.
A szeretet csodákra képes, adjunk nagyon sok szeretetet gyermekeinknek és szeretteinknek.
Ő volt az én anyukám édesanyja, a nagymamám, a gyermekeim dédije, és az unokám ük nagyikája.
2015. október 10.
|
|
|
- október 12 2015 16:56:39
NAGYON SZÉP ÉLETÚT!
Megható emlékezés, örömmel olvastam a verseddel együtt.
Gratulálok a szeretet-teljes életetekhez, adjatok hálát érte minden nap. Sajnos, nem mindenhol van ilyen összhang.
Szeretettel: Viola  |
- október 13 2015 12:37:17
Marcsikám, a szeretet tényleg csodákra képes! Szép élettörténet, mely valós alapokra épül.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- október 14 2015 17:18:38
Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat kedves Viola! |
- október 14 2015 17:20:00
Köszönöm hogy olvastál és véleményt nyilvánítottál soraimnál. Marcsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
