|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Harsonaszóra, és dobpergésre keltem azon a büdös helyen. Azon a koszos, büdös helyen. Még alig tudtam magamról, szemhéjaim alig tépõdtek még szét, hogy valóságra nyíljanak, máris hangosan ébresztettek. Egyik meztelen lábam kilátszott a takaró alól, még aludni sem tudtam rendesen, és ez a zenebona most már kiborító kezdett lenni. A hang közelrõl jött, mintha csak a takaró alatt lett volna a zenekar, és felkúszott volna a fülkagylóimba nyekeregni. A baldachinos ágy alatt, úgy húsz centi rés volt, féltem is miatta, de most kénytelen voltam betekinteni a távoli, keskeny sötétségbe. Látszólag most is sötét volt. Némaság, halott szag, szalmaszag; elkapott a hányinger. Láttam már öt perc után a lényeget. A zene az ágy alól jött, az biztos, és jöttek is ki szépen, katonásan mozogva, magassági sorrendben az apró zenészek, akik csótányok voltak. Nem mertem nézni. Nem, ez csak bizonyára álom. Vagy meg vagyunk fordítva: a bogarak látnak engem az ágy alatt - gondoltam. Húzták a nótát, tudomást se vettek rólam, s az ágy mellett felejtett kávéscsésze felé tartott a menetelés. Én még ilyet nem pipáltam. Kávézó zenészbogarak? Ki hallott még ilyet? Úgy ötvenen lehettek, volt köztük nõ nemû is, azok voltak a mazsorettek. Gyufaszálat loptak a cigarettám mellett szunyókáló dobozkából, majd a felét meglovasították a produkció miatt. Ha jól láttam az egyik bogár még zászlót is vitt, és õ jobban verte a cipõjét a padlónak, hogy nyomatékosítsa vele az õ fontosságát. Kis piros kabátkát viseltek, a hangszereket talán egy náluk jóval nagyobb valaki, vagy valami készíthette, mert nekik, a bogaraknak, nem lett volna szemük, meg erejük ehhez. Akármekkorák is voltak a pici harsonák, és trombiták. Csúcsprodukció: felmásztak szépen sorban a kávéscsésze peremére, hogy talán hagyományaikhoz hûek maradjanak: az ilyen fellépéseket mindig szunnyadó vulkán mellett tartják. Persze onnan még a forró láva nélkül is nagyot lehet esni, ahogy néhány bogárlány már meg is tapasztalta. A bogárlányok dinkák. A bogárfiúk nem tudnak egyensúlyozni. Így lett néhány pillanat múlva egy pohár bogaram hangszerekkel. Ott sisteregtek, mocorogtak egymás nyakán, de felkelni egy sem tudott. Jót nevettem a cirkuszon, fõleg, hogy az összes bogárlány a csésze aljára préselõdött. A zene abbamaradt, miután az utolsó trombitás is belezuhant a csészébe. Felemeltem õket, tenyeremet alájuk tartva, nehogy leessenek, kivittem õket a reggeli kertbe, mely még harmatos volt, zsibbadt és álmos, és beszórtam a társaságot az egyik dísztujába. A hangszerek fennakadtak az ágakon, s néhány csótány abban kapaszkodott meg, hogy mentse szívós testét. A bogárlányok mind ki lettek lapítva, valahol félájultan ébredeztek az óriásnövény gigantikus, dagadt termései mellett. Máskor kétszer is átgondolják majd, hogy melyik szobába menjenek legközelebb zenélni- kacarásztam. Amint a szobába értem, egy cetli várt az asztalon, bogárírással, s ez állt rajta:
rÉbresztõ, kicsim, kelj fel, indulnod kell iskolába.r1;
Itt azt hihetnék, hogy most, mint tíz éves kisfiú, felébredtem a furcsa álmomból, de a papíron tényleg ez állt. Nem voltam tíz éves. A szobakulcs, egy vas táblára rótt számmal jelezte, hogy ébren vagyok.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
