|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Minden hajnalban ott esz a fene a számítógép előtt, és az aznapi feladataimat kezdem elvégezni. Hajnali négy órakor felhajtandó az első kávé egy menthelos cigaretta kíséretében.. Enélkül nem kezdek semmihez. Aztán megtalál az erkélyen egy-két ihlet, szóba elegyedek velük, mindegyik ad egy-két remek ötletet. persze közöttük van Tündi is, és mivel Ő a kedvencem és Őt szeretem a legjobban, általában rá hallgatok.
A félig elszívott cigarettát kibányássza az ujjaim közül és lökdös befelé a számítógép elé! Jól van na, kis haver, várjál már, normális vagy?
- Nem érdekel a véleményed, ülj le, vedd fel a szemüveged, diktálok! Nem gondolod, hogy órákig fogok várni Rád mig Te átszellemülten iszod a nedűt és füstkarikákat eregetsz. Jól van nem tudsz, de én elképzelem! Írj, diktálok! - És már fel is pattan a bal vállamra, az a helye, és sasol. Sasolja, hogy mi a fenéről is fogok ma írni. Van téma bőven, úgyhogy nem kell csalódnia bennem.
Reggel o6 óra után a következő napirendi pontom a gyógyszereim bevétele. De ez is egy rituálé, mindennek megvan a maga rendje. Kipakolom sorban a gyógyszerszemeket - van erre egy speciális kis üvegpoharam - akkurátusan, minden szemet jól leellenőrizve, nehogy vétsek a szabályok ellen. De közben írok. Most speciel arról, hogy hadgyakorlatot vezetek. Igen, én, mit csodálkozol? Nincs meg hozzá a felkészültségem, a rátermettségem, a tudásom, talán? Rosszul hiszed. Vagy jól, a fene tudja. A parancsnokom bízott meg ezzel a feladattal a mai napra, mondván, "Te vagy a rangidős, vezesd le a harcászati gyakorlatot. Na nem fizikálisan, csak a tervtáblán." Bevonulok a harcálláspontra, szemrevételezem az "állományt" a tervtábla-kezelőket és kiadom a parancsot. Követem szemeimmel a "repülőket" Hopp, meglátok egy kis hetessel kezdődő négy számjegyű ellenséges gépet. Kiadom a parancsot, hogy kövessék. Ez az első lépés!
Igen, de bekattan az agyamba, hogy ott vigyorognak a gyógyszereim a pohárban, kettőt-hármat bekapok belőle, iszok rá egy dézsa vizet, közben meredek a tervtáblára. A repülő halad az országhatár felé, parancsom az, hogy kövessék, el ne veszítsék szem elől.Jól van, folyik a gyakorlat, büszkeség döngeti a mellkasomat, hogy frankó fiúlány vagyok!
Igen, de odasandítok a poharamra, gyorsan bekapom a maradék gyógyszeremet, majd lenyelem a maradék vízzel.
Egy kicsit tovább nyelek mint az előbb, hiszen a gyógyszereim között van egy akkora, amit ha kettétörnék is nagy lenne. Ezt bekapom egyszerre, fulladozok közben, a francba, gondolkodom, mi lesz velem, megfulladok? Megfulladok gyakorlat közben? Mert ha éles lenne, és lőgyakorlat lenne, akkor már lehet, hogy nem is élnék. Lelövetném magam az ellenség helyett. Na mindegy, végre kapok levegőt, ránézek Tündire, akinek már zöldet játszik a feje a rémülettől, hogy mi lesz velem.
- Ne parázz Tündi, jól vagyok, most már jól! - mondom neki kissé nyersen és már a tervtáblán a tekintetem.
Hoppá, és most ájulok el rögvest. Az ellenséges repülő elhagyta a légteret átrepült felettünk, ki tudja, hogy hol jár már, a lokátor sem deríti. Na most kezdek parázni! Mit kapok én a parancsoktól, hiszen ezt elvétettem, ez egy sikertelen gyakorlat és én okoztam, mert azokkal a hülye gyógyszerekkel voltam elfoglalva. Apropó, gyógyszerek! Ránézek a poharamra, és most esek hanyatt a parkettára! Egyetlen szem gyógyszer sincs benne. Hová lettetek Ti kis rusnyák, hogy a fene evett volna meg benneteket! Most kúszhatok mászhatok a fotelok alá, míg rátok találok. Tündit lelököm a vállamról, vagy leesett, a fene sem tudja már. Rám üvölt!
- Mi a fészkes fenét keresel a szőnyegen kúszva-mászva mint egy kis gyerek? - kérdezi csodálkozva.
- Mit, mit, hát a gyógyszereimet Te hülye! Nem láttad őket? Ne vigyorogj, mert letörlöm az orcádról rögvest a vigyort. Hol vannak a gyógyszereim? - kérdezem tőle most már nagyon dühösen.
- Bezabáltad őket az előbb Te ostoba, nem emlékszel, a legnagyobbtól majdnem megfulladtál. Kelj fel onnan a szőnyegről, nyugodj meg, beszedted őket. - mondja Tündi ronggyá röhögve a pofáját.
Ránézek a tervtáblára, majd nyílik az ajtó, belép a parancsnokom! Lehet, hogy össze fogom csinálni magam? Lehet. Mindenesetre jelentést teszek, hogy a feladatot sikeresen végrehajtottam. Na igen ám, de a parancsnokom megálljt parancsol:
- Elvtársnő, Ön kiengedte az ellenséges repülőgépet az országunkból, innen Budapestről, de szerencsére a taszári vadászrepülő ezred katonái elkapták. Úgyhogy a dicséret nem Önt illeti. A föld alá süllyedtem szégyenemben.
A parancsnok rám néz mosolyogva és azt kérdezi:
- Egyébként mi van a szájában, mit eszik, adjon nekem is egy katonát legyen szíves!- és mosolyog bele a képembe. Hogy mit eszek, gondolkodnom kell, nem jut eszembe semmi. Tündi súg! "Ott a szádban az összes gyógyszered, nyeld már le végre, nehogy adj a parancsnoknak!"
- Csak azért kérdezem, mert hazafelé jövet elgurult egy vérnyomáscsökkentő gyógyszerem, nem adna kölcsön egyet? Csak azért, hogy ezt a traumát megakadályozzam magamban, amit Ön csinált. Egyébként gratulálok, a katonai pályafutása véget ért, ugye tudja?
- Hát persze, hogy tudom! De mivel már véget ért, igy letegezlek!
- Adjon Neked a radai rosseb vérnyomáscsökkentőt, tudod? Nem! Hisztizek egy sort, aztán feléje gurítok egy tablettát.
Valaki kegyetlenül rázza a vállamat, Tündi volt az és megszólal!
- Mi van, elaludtál, a kávé után? Na vedd be a gyógyszereidet, aztán diktálok!
- Nekem ugyan nem, Tündikém, én ma már túl vagyok mindenen! - és kiballagtam egy vödör kávé kíséretében az erkélyre kilencven szál cigarettával, melyen mindegyiken ellenséges légi célnak megfelelő számozást találtam. |
|
|
- február 26 2016 14:15:50
Kedves Évi !
MIt mondjak ? Jobb ha nem
Érdekes történet
Szeretettel
Tibor |
- február 26 2016 18:50:50
Kedves Tibor!
Nem értem a hozzászólásodat. Ez a történet fikció! Mint általában írásaim 99 %-a. Ez nem politika - ha arra gondolsz -, látszik, hogy nem ismersz. Mi az, hogy "jobb, ha nem". Jobb ha nem mondasz semmit, nincs véleményed? A humort azt nem érted, az már biztos!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- február 27 2016 19:03:33
Kedves Évi !
Látom könnyen megsértődsz.Nincs szándékomban Téged vagy bárki
mást megsérteni az életem túl rövid ahhoz.
Azt gondoltam a saját életedből merítetted a történetet s nekem
nincsenek jó katonasági emlékeim azért gondoltam jobb ha nem
szólok bele.Igen van jó humor érzékem talán jobb mint gondolnád
Szeretettel
Tibor |
- február 28 2016 00:01:53
Kedves Tibor!
Nem, én nem sértődöm könnyen, csak befejezetlen maradt a mondatod. Mert ha folytattad volna azzal, hogy "nincsenek jó katonasági emlékeim", akkor nem hagytál volna kétségeket bennem. Mert én érhettem arra is, illetve úgy is, mintha azt írtad volna, "hát elég ramaty ez a prózád, de jobb ha nem szólok" Érted, hogy miért befejezetlen számomra a gondolat? De végül is nem érdekes, ez egy fikció és a lényeg nem a katonai múltam, hanem, hogy bevettem-e a gyógyszert vagy nem?
Köszönöm, hogy reflektáltál a válasz-kommentemre.
Szeretettel: Évi |
- február 28 2016 16:48:24
Kedves Évi! Remek írásodhoz gratulálok neked!   |
- február 29 2016 09:46:39
Kedves Csaba!
Köszönöm szépen méltató szavaidat.
Szeretettel: Évi |
- február 29 2016 11:50:00
Szeretettel olvastalak, drága Évikém: Mara |
- február 29 2016 13:13:19
Köszönöm szépen drága Mara!
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
