|
 Vendég: 72
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radmila Marković
Gombócka
Kellemes melegben a pince-szoba jobboldali falához kényelmes aljon 3 kiskutya pihent elégedetten.
- Mit szólsz hozzájuk?
- Szépek –vetett rájuk egy tekintetet a barátnője.
– Gyere, megsimogathatod őket, csak az öcsém be ne lépjen. Ezek még nem bántanak senkit sem.
– Tudom –mosolyodott el a barna hajú asszony.
Közelebb ment a kiskutyákhoz, akik elkezdtek mocorogni, és megindultak felé. Nem volt az övéké az egész terület, csak egy elválasztott rész, de az kényelmesen elégnek bizonyult.
- Marika, mert így hívták az asszonyt, szemügyre vette a három kis gombócot, és egy pillanat alatt annyira megtetszett neki az egyik, hogy felemelni volt kedve, magához ölelte volna, de a barátnője nem engedte.
- Csak nézni szabad .
- Nem eszem meg. Mi a baj?
- Az öcsémé a kutyák, és ez valami nevelési módszer. Idegenek nem szeretgethetik őket.
Ebben a pillanatban a három közül az egyikkel összeakadt a tekintetük. Szeretni való volt, ahogyan csillogó szemekkel Marikához igyekezett. Csakhogy nem szólalt meg: vegyél fel. Annyira különbözött a másik kettőtől, mintha nem tartoznának össze, mintha teljesen más lenne, pedig a szőrzetük, nagyságuk tökéletesen hasonlított, mint a tojás a tojáshoz. Ez a kicsi kutyus úgy nézett rá, mint még egy sem, szinte valamiféle vonzalmat érzett iránta. Mintha mindég látta volna ezt a kiskutyát. Volt benne valami édes bájosság, úgy érezte hozzá tartozik, és szerette volna felemelni, és elvinni haza, az ő kutyusa legyen. Leguggolt, és beszélt neki. Mennyire tetszett ez a kis betyárnak. Nem vette le a tekintetét róla, figyelt, mintha értené, mit mond neki Marika. Mintha egyetértene vele. Életében először gondolt arra: beszélgetek vele, vele, a kiskutyával. (Azóta már sokszor beszélget a saját kutyusúval). Mintha válaszolna szavaira hol jobbra, hol balra fordítva a fejét.
Mivel dolgozniuk kellett, így figyelmeztetve lett, induljanak a dolgozó szobába.
- Elköszönt a gombóckától, de az nem akart a többiekhez csatlakozni. Felállt az asszony, és olyan rossz érzés kerített hatalmába. Úgy szeretné ezt a kicsi kutyust haza vinni. Érezte, közös a vonzalom, közös a kívánság, és jött a de. Igaz, eladó mind a három, de fajkutya lévén az árak az eget verték, meg azután honnan a pénz a külön nevelési költségekre.
- Gyerünk, szólalt meg Marika, de még mindég nézték egymást, és kérezkedett a kutyus: vegyél fel, vigyél el.
Marikának majd meg szakadt a szíve, le kellett mondani a kis élő gombóckáról, és mindketten szomorúan váltak el egymástól.
Később megtudta, amikor jöttek a vevők, egyhez sem közelített. Nekem adták volna ingyen, de hogy hozzam el magamhoz, amikor nincs se időm, se erőm se lehetőségem becsületesen felnevelni az egyetlen kiskutyát, akivel szó szerint beszélgettem.
|
|
|
- március 01 2016 07:51:11
Kedves Radmila!
Aranyos kis történet. Velem is történt hasonló egy éve lesz áprilisban.
Unokám állatvédő, képen mutatott egy kidobott, utcán talált kicsi kutyát. Ahogy megláttam a tekintetét, éreztem, hogy kell nekem. Nem gondolkodtam, befogadtam. Másfél éves volt, nem ismerhettem a viselkedését,de erre akkor nem is gondoltam. Hála Istennek egy tünemény a kicsi Maszat. Gondozatlan volt, a szeme műtétre várt. Nagyon hálás, imádom. Egy percig sem bántam meg a döntésemet. Boldogok vagyunk, a családom is elfogadta és szereti.
Szeretettel olvastam a történetedet. Szofi |
- március 01 2016 11:18:16
Gyönyörű történet drága Marám!
Érzelem dús, figyelemfelkeltő - az emberek felé - ebben az elanyagiasodott, gonosznak, hidegnek tűnő világban. De...ugyanakkor bebizonyosodott az ellenkezője is, vannak még érző emberek a Földön. És remélem, hogy többen vannak ők, mint az önző, hideg emberek.
Nagy -nagy szeretettel olvastalak, barátsággal ölellek:
Évi |
- március 03 2016 03:46:46
Drága Radmila!
Nagyon aranyos történet, meghatódva olvastam.
Egyszer az utcán menve hozzám csatlakozott egy nagy fehér kutya, teljesen feldúlta a lelkemet, annyira sajnáltam, hogy nem vihetem magammal. Beszéltem hozzá: menj vissza, megértette és vissza ment a kocsmához. A szívem szakad meg azóta is, ha rágondolok.
Szeretettel: Viola  |
- március 20 2016 10:08:46
Kedves Szofi!
örömmel olvastam, hogy neked sikerült a kutyusoddal megtalálni a szeretet hangját.
Minden elismerésem.
Szeretettel és köszönettel: radmila |
- március 20 2016 10:11:29
Drága Évikém!
Nem tudom elfejteni soha sem azt a kiskutyát.
Van kutyusom, nagyon szeretjük egymást. Addig nem eszik, amíg nem szeretgetem meg. Azután megvárja szépen a neki szánt ennivalót. Még egy szeretet, és eszik, én meg elmegyek a dolgomra.
Szeretettel és köszönettel: Mara |
- március 20 2016 10:15:06
Drága Viola!
Sajnos nagyon sok kutya kóborol az utcán. Van olyan is, amelyiktől félek, de sok esetben hozzám szegődik valamelyik, elkísér egy darabig, vagy a szomszéd pulija ha az utcán reked, elkísér, és utána szépen hazamegy.
Különben félek a kutyáktól, mert már kettő is megharapott. Azt mondják a kutya megérzi ha félsz tőle.
Szeretettel és köszönettel: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
