|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
újabb novella, amire büszke vagyok... ide csak olyat teszek kiXD
Csend volt, csak néha lehetett hallani a gyertya sercegését, mely az asztalon állva halvány fényével bevilágította a szobát. A gyertya mellett csak egy szál fekete rózsa feküdt, mellette egy befejezetlen levél. ? csak kint állt az erkélyen és a holdat bámulta. Nem tudott mit írni. Kifogyott a szavakból. Arcán egy könnycsepp gördült végig, majd még egy. Szemei, tekintete, mindent elárult, amit szavakba akart önteni.
Nagyot szívott a kezében lév? cigarettacsikkb?l, majd lassan kifújta a füstöt. Hiába próbálta magában megfogalmazni mindazt, amit még el akart mondani, nem tudta. Csak másfél sorig jutott, az els? mondatot sem sikerült befejeznie.
Most már nem bírta visszatartani a könnyeit, melyek zápores?ként indultak el. Fájt a lelke, kimondhatatlanul és elviselhetetlenül. Hogy valamennyire megpróbálja enyhíteni ezt, a kézfejébe nyomta a még ég? cigarettacsikket. Felordított a fájdalomtól, de nem attól amit az égetés okozott. Az semmi volt a lelkében dúló harcok miatti szenvedéshez képest.
Szerette ?t, kimondhatatlanul. Mégis ? rontotta el, egy ostobaság miatt. ? tehetett róla, és ez fájt neki már hónapok óta. Úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Az idegei kezdték felmondani a szolgálatot. Egyik napról a másikra nyugtatókon élt, de az mára mit sem használt.
aZ éjszakái már elviselhetetlenebbek voltak neki, mint a nappalok. Senkije nem volt, akivel megbeszélhette volna gondjait. De lehet , hogy ? nem akart róluk, ki tudja. Talán még saját maga sem. Csak azt tudta, hogy ? rontotta el, ? miatta nem lehetett semmi a még el sem indult kapcsolatból. Saját magát büntette már hónapok óta. Jogosan, de talán jobban mint kellene. Minden ami szép és jó volt számára, ellökte magától. Kezdve a családdal, befejezve a barátokkal. Nem csinált egész nap semmit, csak ült a sötét szobájának sarkában és bámulta a gyertyát, mely lassan, szeme láttára csonkig égett. Ekkor jött a következ? gyerta és kezdte el?röl. Mindent ami a külvilággal összekapcsolta, eldobott. Csak egyetlen barátjával beszélt, aki hasonló cip?ben járt. Vigasztalták egymást, de ez mára kevés lett számára.
Már el?készített mindent, már csak a levelet kellett volna megírnia, de nem tudott mit. Odasétált az asztalhoz, fogta a papírlapot és összetépte, majd a többi mellé hajította a sarokba. Már szép halom gyülekezett ott. Új lapot vett el? és újra nekiállt, de ennél sem jutott tovább három mondatnál. Dühében összegy?rte, majd a papírgalacsint gyertya lángja fölé tartotta, mely azonnal lángra lobbant.. Az asztalra dobta a még ég? papírt, és csak a lángját bámulta. Ilyennek képzelte a poklot. Mindenütt ki nem alvó lángok, melyek id?tlen id?kig a b?nös lelkeket. Tudta, hogyha megteszi ? is közéjük fog tartozni, ? is egy b?nös lélek lesz a sok ezer közül. De ez nem érdekelte. Neki mindegy, hogy hol szenved. Tudta, hogy meg fog b?nh?dni tettéértr30; tetteiért, amit kedvese ellen követett el.
Valentin estéje volt, az utcán mindenütt párok sétáltak kéz a kézben. Ez az, ami annyira fájt neki. Most ?k is ott lehetnének - kéz a kézben.
Kihúzta az asztal kis fiókját, majd az aljáról el?vette a kellékeket. Egy fecskend?t, egy injekciós t?t és két ampullát.
Lassan, nagy precizitással megtöltötte a fecskend?. Tudta, hogy kell kevésbé id? hat, az alatt majd megírja a levelet.
Keze nem remegett mikor karjába nyomta a folyadékot. Kicsit csípett, kicsit égetett, de nem foglalkozott vele. Újratöltötte, majd a másikba is benyomta. Miután végzett kiment a fürd?szobába, hogy felfrissítse magát.
Ledöbbent, mikor meglátta az arcát a tükörben. Arca hófehér volt, vörös haja a kisírt szemeibe lógott. Alig volt árnyéka régi önmagának. De ez már mindegy.- gondolta. Visszament a szobába és újra nekiállt a levélírásnak. Csak pár szót vetett papírra, majd rátette a fekete rózsát. Ez a pár szó mindent kifejezett és mindent elmondott, amit akart. Újra kiment az erkélyre, majd annak az egyik sarkába leült, úgy hogy jól lássa az eget. Úgy érezte, hogy most már kezdi érezni a hatását az injekciónak. El?vette a kését, amit csakis erre az alkalomra tartogatott, majd éles és mély vágást ejtett csuklóján. Vére gyorsan kibuggyant a sebb?l, majd végigfolyt karján és lecsöppent a k?re. Egyre több és több. Kezébe vette a kést újra, eret vágott a másik karján is. Csak mosolygott, most már a harcok elmúltak lelkében. Helyét újra a szomorúság, de egyben a béke vette át. Csak nézte a saját vérét, amint az gyors tempóban végigfolyt az erkély kövezetén, ahogy egyre és egyre nagyobb tócsa keletkezett ami nem alvadt meg. Az injekció teljesítette a hozzá f?zött reményeket.
Érezte, hogy ereje elhagyta, lassan lecsukódtak szemei, lélegzése is megsz?nt. Szíve egyre kevesebbet vert, míg végül megállt.
A gyertya lassan csonkig égett és kialudt. Viasza ráfolyt a levélre, melyre az utolsó kívánságát írta szerelmének:
BOLDOG VALENTIN NAPOT! |
|
|
- október 28 2007 10:20:18
,,Oh my love,
please don't cry
I wash my bloody hands and
we'll start a new life..." /Good Charlotte: My Bloody Valentine/
A kedvencem t?lük... Ezért olvastam el a novellát... A f?szerepl?je biztos te vagy, de én végig fiúnak képzeltem valamiért... A valóságban is vannak ilyen hajlamaid,tetteid!? Különben nagyon tetszett... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
