|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
...
 Z
Hosszú ideig nem szóltam senkihez. Valami mocorgott bennem. Valami szokatlan. Nem akartam, hogy utáljanak érte, ezért említeni nem említettem meg.
A lakásban csend honolt aznap este. Csak én hallottam egy tompa kattogást, kintrõl jött, de túl közel is volt. Megrémített. Azt gondoltam, talán egy szellem, vagy hasonló. Nem derült ki, hogy az volt-e, csak egész éjjel kattogott. Egy tálban babokat áztattam. Kedvtelésbõl, mert szerettem az ujjaimmal dédelgetni õket a víz alatt. Buta dolog, de a babok is szerették a simogatást. A semmibe tekintve, fél kezemben egy kõvel, rágyújtottam. Aztán puskaporszerû köd gyengítette a látási viszonyokat a szobában. Eldurrant az agyam. Annak volt ilyen rettenetes égett szaga. Babos sütemény. Ezt meg kellett csinálnom. Az alapanyagok és a sütési alaphozzáértés azonban híján volt, ki kellett hát találnom valamit. A nyulas nylon-terítõ adta az ötletet. A bánatosan bámuló, párhuzamosan elhelyezett, egyformán elõre nézõ nyulak. Hírtelen megjelent elõttem egy csatatér. A nyulak fején katonasisak, és terepszínû egyenruha, elõttük meg az ellenség; vérszomjas sárgarépák és gyilkos tekintetû, könyörtelen saláták. Háborúzó zöldségek. Akiket végül is legyõzni, vagy megenni kellett? A süteményhez visszatérve, aggasztott, hogy nem tudtam sütni. Mi lenne, ha ez most amolyan próba lenne csak?- kérdeztem magamtól. Ha rossz lesz, hát majd nem eszem meg. Kicipeltem a vizet, amiben a babok voltak, és nekiláttam a sütésnek. A babokat felaprítottam, amikor is, egy óvatlan pillanatban elvágtam az ujjam. Eszelõsen vérzett, belement a vér a tésztába és a babokra is. Elõször megijedtem, hogy ki kell dobjak mindent, de valami homály borult a szememre, résnyire tátva maradt a szám, megfogtam a sérült ujjam és rászorítottam, hogy még jobban fröcsköljön a vér. Belekevertem a tésztába, egészen halvány rózsaszín lett. Mosolyogtam, hogy ezt a színt aztán elõ nem állítják semmilyen ételben.
A csörömpölésre felébredt a kicsi unokahúgom. Apró kezecskéjével felágaskodott a kilincsre, kiszaladt a szobából, és álmos szemecskéjével, pohárkáját kereste, hogy igyék. Miközben kevergettem a tésztát, fél szemem rajta volt. A kicsik még úgy isznak, hogy a pohár fél tartalma a nyakukba folyik, és még csak nem is zavarja õket. Feldühödve vettem ezt tudomásul, és megint megjelent egy másik szituáció. A kicsi unokahúgom egy alkoholistává változott egy mocskos kocsmában. A sört csak úgy zúdította magába, abba a csöpp fejecskéjébe, és több, mint a harmada mellément. Mámoros szemmel- emlékezzünk rá, aludt a kicsi, mikor kijött- leejtette a poharát. A koppanásra eszméltem vissza a konyhában történtekre. A kicsi, elejtette az ivóedényt, és ahelyett, hogy felvette volna, mutatóujjával turkált a szájában. Letérdeltem hozzá, a kés még a kezemben volt; a pillanat törtrésze alatt a térdem elsiklott a kiborult vízen, és a kicsinek nyakát szegtem. Emlékszem, csak csuklott egyet, és vége volt. Összeszedtem magam a földrõl, a késem még keresztbe a pici torkába süllyedve maradt. Szentséges ég! Körülbelül másfél liter vér folyt szét a padlón, a lányka teste, pedig tervezetten pihent, mint a nyulak a terítõn. Egy rövid kiáltás hagyta el a torkom. Hisz a lány, olyan aranyos volt. Halott, de tündéri halott. Mi legyen vele?- kérdeztem megint magamtól. Nem mesélhetem be senkinek, hogy az én ekkora ügyetlenségem okozta a halálát. Aztán kiagyaltam. A kislányt felszedtem a kõrõl, és a sütõbe tettem, hogy égjen el. Sütemény- alapanyagnak , vagyis most már hamuba sült pogácsának, kitûnõ lesz. Most már csak lisztet kellett még szereznem, a valamivel nagyobb adag miatt. A hulla a sütõben sercegett nagy erõvel, még a kattogásnál is nagyobb hangerõvel, így most már a sercegésre koncentráltam.
Két óra alatt totálisan száz százalékos hamu lett belõle. Már csak a pogácsákat kellett rápakolni. Amíg sültek, arra gondoltam, hogy hiányoznak a babok. Egy utolsót képzelegtem még. Egy hatalmas fekete bab, harci sisakban, az egyforma, terítõs nyulakkal a nyomában, elviszi a sütõ tartamát.
|
|
|
- május 21 2008 23:45:06
Szépek a verseid. Van hozzá érzéked 
üdv: Egy rajongód  |
- május 22 2008 10:37:27
Lám, lám, milyen látomások alakulhatnak ki bab-áztatás közben!
Egészen érdekes kis történet! Még jó, hogy a "fele sem igaz!"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 22 2008 14:29:18
Igen,még jó..Trilian,köszönöm,kedves vagy! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
