|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Több órás várakozás egy hétköznap délután a Sürgősségin
A 63 éves asszony, aki több mint 41 évnyi munkaviszony után immár ötödik éve, hogy nyugdíjas éveit „élvezte”, - s már kora gyermekkorától kezdve segített a szüleinek a kerti munkában és a tsz-ben is többször helyettesítette édesanyját -, ma is egész nap dolgozott a férjével együtt a szőlőhegyen.
A konyhakertben a már kikelt növényeket ritkította és gyomtalanította, majd egy kis ebéd elfogyasztása után levetette hosszú nadrágját és rövidre cserélte, fejére pedig kalapot kötött, ahogy azt az erős napsütésben végzett munkáknál szokta. Úgy 2 óra tájban végzett is a 8 sor krumpli betöltésével, elégedetten hagyta abba, mert ugyan „kellemesen” elfáradt, de amit eltervezett, azt megcsinálta. Jóleső érzéssel nézett végig a betöltött krumpli sorokon. Addigra már férje is végzett az aznapra betervezett munkájával és hazafelé készülődtek. De még mielőtt átöltözött volna, átment a szomszédos szőlőbe, ahol a bódé előtt elvetett zöldségfélék kelését szerette volna ellenőrizni. A nemrég még több napig tartó esős, hűvös idő éreztette a hatását, mert nem kelt ki minden, amit elvetegetett. Sajnálkozva, de belenyugodva, hogy Ő nem tehet róla, - talán sok volt az eső, leverte a földet, vagy a magok sem voltak megfelelőek -, a szőlősor mellett visszafelé indult a telekre, ahol a konyhakert, a gyümölcsös és a kicsi ház előtt, - melynek előterében már kezdtek a bordó futórózsák nyílni -, ott állt a traktor és pótkocsi már hazafelé indulásra készen. Addigra nagyon nehezen emelte a lábait, főleg a bal, már régóta fájós térde kezdet fájni és nehezére estek a lépések.
A szomszéd telek idős gazdája is velük indult, s már fel is ült a pótkocsira helyezett, fából készített ülésre. A pótkocsi hátsó része le volt nyitva, hogy könnyebben felszállhassanak. Amikor az asszony a kis pótkocsi platójára „fellépett”, - nem a broadway, s nem a „red karpet” szőnyegén érezte magát, hanem egyszeriben olyan erős nyilalló fájdalmat a bal térdében, hogy egy hangos jajszó, vagy inkább sikoly hagyta el a száját, majd a bal lábát már nem is tudta mozgatni tovább. Úgy, valahogy 90 fokos szögben tartva a lábát ült le nagy nehezen az ülésre, majd hazaindultak, de előbb az idős szomszéd gazdát is hazaszállították.
Odahaza a férje lesegítette az ülésről és a pótkocsiról, de az asszonynak olyan erős fájdalmai voltak, hogy a férjének nem engedte magát besegíteni a házba, hanem a bal térdcsontjára ereszkedve, négykézláb araszolt befelé a házba. Valahogy úgy, mint amikor a trafikba próbált négykézláb bemászni egy ember, - ezt már többször is mutatták a Tv-ben -.
Nem is akart Ő kórházba menni, először úgy gondolta, hogy majd másnap meglátják, milyen állapotban lesz. De a férje unszolására beleegyezett, hogy lánya és férje autóval bevigyék a Sürgősségire. Nagyon nehezen tudta a kádba tenni a lábait és a földmunka porát lemosni, azután tiszta ruhát is ölteni.
A Sürgősségin 16:04-kor regisztrálták, de akkor már kerekes széket kapott, hogy bele tudjon ülni, mert csak a jobb lábára tudott ránehezedni. Aztán hosszú várakozás kezdődött. Akkor éppen kézműtétet hajtottak végre egy fiatalemberen, aki a hozzátartozók szerint már másfél órát töltött a vizsgáló helyiségben. S jöttek sorba többen szintén kerekes székesek hozzátartozóik kíséretében, gyermekek édesanyjukkal, fiatal anyukák kicsi gyermekükkel. De hoztak idős hölgyet mentőautóval, s egy fiatalembert is bekísértek vezetőszáron. Mindenkinek valami problémája akadt ezen a csütörtöki késő délutánon. Az asszonynak már az ülőcsontjai is belemerevedtek a tolókocsin való ülésbe, s órák teltek el úgy, hogy Őt nem szólították, de addigra már az összes, utánuk érkezett beteget beszólították. A regisztráló dokumentumokat már régen beszedték, de az asszony úgy gondolta, hogy nem figyelik, hogy ki mikor érkezett, mert már régen sorra kellett volna kerülnie, hiszen a „sürgető” szó volt beikszelve a regisztrációs lapján.
Amikor végre sorra került, férje begurította a vizsgáló helyiségbe. Ahol a vizsgáló asztalra való feljutás ismét csak nagy nehézséggel sikerült. A kedves doktornő először megkérdezte, hogy „miben segíthet”, majd a „beteg” elmondta, hogy mi történt, bár ezzel a lábával már évek óta voltak gondjai, fájdalmai, de gyógyszer szedésének hatására hosszabb-rövidebb időre enyhültek. A doktornő - annak ellenére, hogy sok volt már az eddig is ellátott beteg -, türelmesen megvárta, míg az asszony egy kis bátorítás és lazítás után végre majdnem egyenesbe tudta helyezni a bal lábát, majd figyelmesen és gyöngéden végig tapintotta a fájós térdet. Az oldaltáji mozdulat okozott neki igen erős hirtelen fájdalmakat. Azután röntgen-felvétel készült a térdéről, a röntgenes fiatalember már jól begyakorolt mozdulattal fordította a bal oldalára, amit az asszony nem is nagyon vett észre, szinte kellemes érzés volt számára a folyamatosan érzett fájdalom mellett! A röntgen asztalról is sikerült lecsusszannia a kerekes székbe. Majd megint csak várakozás és valamikor 8:30 körüli időben megkapta a vizsgálati eredményt. Mérsékelt ízületi kopás, - később majd szóba jöhet a térdprotézis, vagy valamilyen drága injekció, ami egy időre megoldja a gondjait -. A doktornő ugyanis már a vizsgálat előtt megvigasztalta, hogy az Ő nagymamájának is ültettek be térdprotézist, és azóta jobban tud menni, mint azelőtt! Az asszony -, aki már előtte a folyóson várakozva jól kisírta magát, mert a világ összes problémája eszébe jutott és mintha mind az Ő vállán állapodott volna meg -, meg is jegyezte: „Én még nem vagyok nagymama, mert még nincs unokám!” Tudta, hogy eddig is voltak gondjai, s nem csak a lábával, hanem évek óta sok már baj is utolérte. Sok is lenne felsorolni, bár gondolta, hogy kiállít odahaza magáról egy kórlapot – állapot felmérést -, hogy mikor milyen problémával volt már orvosnál. De nagyon sok esetben még orvoshoz sem fordult, hiszen így sikerült neki annyi éven át szinte folyamatosan munkát végeznie a munkahelyen és odahaza is. Most is csak arra gondolt, hogy nagy szerencséje van, hogy nem tört el a térdcsontja, nem szakadt el a térdszalagja és ínszakadást sem állapítottak meg. S a kenőcsök használata majd most is segít átmenetileg, no meg az a bizonyos drága gyógyszer, amit ismét elkezdett szedni a sokízületi kopására, főleg a térdízületek karbantartására. (Ez nem a reklám helye!)
Két nap múlva tudta csak ellazulás közben kinyújtani a lábát, de még ráállni csak úgy tudott, hogy közben a jobb lábát is jól megerőltette. Most már mindegyik fájt.
De mi az Ő baja a többiekéhez képest! Megoperált, begipszelt kézfej, eltört, s begipszelésre váró láb, idős asszony, a homlokán látott több sérülés és kötés. Kisgyermekkel érkezett fiatal anyuka, aki azért jött, mert a volt párja összeverte. És még sokan mások, akik mint egy filmben a mellékszereplők a felsorolásban, de mindegyik orvosi ellátásra szorult, de itt mindenki „főszereplő”. Csak valaki előbb kerül a színre, s van, aki később! Közben megfigyelhette, hogy ott, a várakozás közben szinte mindenki „egyforma” volt, mindenki segítségre szorult. S az sem kerülte el a figyelmét, hogy az idő közben a vizsgáló helyiség ajtajához közelebb ülő fiatalember arcán könnyek gördültek le, s megbilincselt kezével csak a rendőr segítsége mellett sikerült előhúznia a zsebéből a papír zsebkendőt. Az asszony a beszélgetések következtében elejtett egy olyan mondatot, hogy „ az alapvető tulajdonságait senki sem tudja levetkőzni”. (Csak magában gondolta, hogy a rajtunk kívül álló, külső tényezők nagy befolyással lehetnek az életünkre, a cselekedeteinkre.)
Harmadik napra már felkelt az ágyból és az otthoni konyhakertbe is kisétált és élvezte a szombat délelőtti gyönyörű napsütést, míg végignézett növényein és virágain. Az neki már fél gyógyulást jelentett. A negyedik napon már képes volt „kapirgálni” a kertben és a virágai megöntözését sem hanyagolta el. Pedig nagyon óvatosan kell lépkednie, most sok pihenésre van szüksége.
Torma Zsuzsanna
2016. májusa
|
|
|
- May 23 2016 18:27:40
Kedves Zsuzsanna!
Jól bemutattad a magyar egészségügyet. Hasonló cipőben már jártam én is, ezért átérzem a helyzetet.
Csak orvoshoz ne kelljen menni! |
- May 26 2016 14:43:10
Kedves Zsuzsa !
Jó,és szomorú történet,örülök,hogy nekem ezeket nem kell átélnem
Üdv. Tibor |
- June 15 2016 14:58:47
kedves Zsuzsa!
írtam neked a történethez, de sajnos egy másik - oda nem illő - történetíró kapta meg, mert rossz helyre raktam fel. Kérlek, ha érdekel, keresd meg, a címe nyári szerelem.
Látod, már mennyire buta lettem???
szeretettel Mamuszka  |
- July 15 2016 08:39:43
Kedves Esprit, Tibor és Mamuszka! Köszönöm kedves hozzászólásaitokat. Sajnos, ahogy idősödik az ember, egyre több a nyavalya, de nem szabad elhagyni magunkat. A munka megvár engem is, ahogy mindenki mást.
A bal lábam még mindig nincs rendben, azóta egy jó nagyot estem is, s azt hittem, itt a vég! De még élek, szerencsére nagyobb bajom az eséstől nem lett!
Szeretettel üdvözöllek benneteket! Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 13. Monday,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
