|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Budapesti séta svédeknek
Egyszer régen, amikor még javában bárzongoristaként dolgoztam, odajött hozzám egy férfi. Azt mondta, hogy az a tizennyolc ember, aki ott a bárpult mellett állva annyit mutogat, mind siketnéma. Aztán még azzal lepett meg, hogy nagyon szeretnének táncolni. Erre én úgy néztem rá, mintha megoldhatatlan lenne a kérése. Megnyugtatott: csak mindíg mondjam be, hogy tangó, vagy keringő következik. A tempót majd ők átveszik, mert a basszus hangok lökéseit a mellükben érzik.
Tényleg így volt. Tizennyolc siketnéma boldog ember táncolt a zongorám előtt.
Van egy skandináv ország, ahol különösen sok gondot fordítanak a született betegségekkel küzdők mindennapjaira. Ehhez persze különböző szabályok is születtek. Ezek között szigorú előírások vonatkoznak a külföldre utazó, például siketnéma személyek, csoportok kijelölt kisérőire.
Egy svéd városkában a közelmúltban siketnémáknak szerveztek buszos utazást Budapestre. Két férfit bíztak meg a kisérői munkával. Mindketten nagyszerűen értettek a jelbeszédhez, de természetesen ők intézték az utazással kapcsolatos hivatalos tennivalókat, a szállodai helyek szétosztását, valamint az éttermi helyfoglalásokat is.
Egy nap, saját buszukon városnézésre indultak. A soför már felnőtt volt, amikor Svédországba költözött, tehát beszélt magyarul és jól ismerte az utcákat. Vezetett és idgenvezetett., hiszen a látnivalókról szinte mindent tudott.
A két kisérő, akik a buszon elől, de háttal a menetiránynak állva, egymást rendszeresen felváltva, jelbeszéddel fordították a soför beszámolóját. Mivel a kisérők mindkét kezükkel “beszéltek”, ezért kapaszkodni sem tudtak. A szabálynak megfelelően hozzá voltak csatolva az egyik függőleges rúdhoz, nehogy egy kanyarban elessenek. A negyvenhárom utas mind a mesélő kezeket figyelte.
Amikor egy fél óra után megálltak valahol, valaki feltette a kérdést: ”tetszett?”, akkor derült ki, hogy – ugyan minden az előírásoknak megfelelően történt és a jelbeszélők élete is teljes biztonságban volt -, az utasok csak egy-egy pillanatot vethettek az odakint elsuhanó épületekre, terekre, a Dunára, a budai hegyekre és a hidakra. Különben semmit nem láttak a városból.
Ebédnél azután megbeszélték, hogy másnap végigjárják ugyan azt a sétát, de akkor aztán mindenki nézelődjön kedvére. Otthon aztán elmesélheti majd, milyen szép a magyar főváros.
Az élmény mindenképpen feledhetetlennek bizonyult.
Göteborg, 2016.
|
|
|
- május 31 2016 01:56:55
Kedves László !Érdekes történet,gondolom akik valami fogyatékosságot szenvednek azok megvannak áldva valami különleges tehetséggelÜdvözlettel
Tibor |
- május 31 2016 11:19:08
[b]Tibor,[/b] köszönöm az olvasást. A soför-idegenvezetô a társam, akivel eddig már 84 városban (svéd) tartottunk elôadást Magyarország történelmérôl és érdekességekrôl; én pedig zongorázom, éneklek.
Üdvözlettel:
PiaNista (Laci) |
- július 15 2016 09:05:12
Ez is egy kedves történet, László!
Szeretettel: Zsuzsa  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 07. kedd,
Appolónia napja van.
Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
