|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
A múlt században a háziorvos valóban mindent tudott a családról,melynek gyógyítása hozzá tartozott. A szüléseket is levezette, ellenőrizte házhoz járással betegei állapotát.
nevelőapám sok gyermekes paraszti családban született hetedik gyerekként, volt tizenegy testvére, de közülük csak öten érték meg a felnőtt kort. Az I. világháború után a családot Csallóközből - a Trianoni békének köszönhetően - áttelepítették a Kisalföldre, és újra kezdték itt az életet.
Nagyanyám vallásos asszony volt, egymás után szülte a gyerekeket, nem panaszkodott. "Ha Isten báránykát adott,legelőtis ad majd hozzá" - és mivel nem mindig adott, sok gyermek meghalt különféle járványos betegségekben, spanyolnáthában és diftériában. Férjét pedig a tífusz vitte el.
Apám sokat mesélt gyermekkoráról, a nyomorról, a betegségekről és a házi orvosról is.
Anyja mesélte neki, hogy amikor megszületett a háziorvos azt mondta anyjának.
- Asszonyom, ezzel a gyerekkel nem szaporodtak, gyenge a szíve és a tüdeje.
Igaza volt, de mégis megélt hatvankilenc évet,miközben felnőtt korában nehéz fizikai munkával kereste kenyerünket.
A háziorvos egyik látogatása alkalmával nagyanyám büszkén mutatta neki akkor tízéves apámat:
- Látja doktor úr, ez az a gyerek, akinek nem jósolt hosszú életet.
- és mondja Katus néi, nem beteges ez a gyerek? Az is lesz kamasz koráig, de ha azt átvészeli, akkor már megéri a felnőtt kort. Így is történt. A csoda az, hogy az orvos ismerte a gyerek szervezetét és életlehetőségeit.Tudta, hogy szervei gyengék, szíve a normálisnál kisebb volt, nem is vált be sorkatonának. Így a II. világháborúba nem került ki a frontra.
Hadiüzemben dolgozott,majd a háború után részt vett a romok eltakarításában. szakmája nem lévén segédmunkásként keveset keresett, de ötven évesen kitanulta a műkőkészítést és ez vezetett a halálához. Erei kifekélyesedtek, ödémás lett és bár
nem akrt sha, most mégis orvoshoz kellett fordulnia.
A mostani háziorvos - fiatal és nem nagy szakmai tudással - vízhajtőtrendelt neki, dea hozzájáró semlegesítő sót nem írta fel. Emiatt tönkrement a mája és pokoli kínok között a kőrházban az én karomban halt meg,szemérmesen fal felé fordulva láttam elszállni nemes lelkét,hártyásodó szemét.
Hát ez a különbség - a régi és a mostani háziorvosok között.
A saját eseteimmel is kiegészíthetném, de ez másik,még szomorúbb történet, noha már közel nyolcvan éves vagyok, húsz éve kínoznak örökölt génekből eredő betegségem következnményei, melyet enyhíteni sem szorgalmaznak a mai házi és szakorvosok - persze van kivétel ,hiszen ennek híján már meghaltam volna - de a tudomány folyton fejlődik és a gyógyításért elvárt hálapénz összege is. Ma a háziorvosom felírja a recepteket - vagy 20 féle - és a szükséges beutaló a szakorvosi rendelésre, ahol időpontot kérek, de mikor oda kerülök, a rendelőben nincs orvos,mert elhívták értekezletre, másik alkalommal több hónapos várakozást jegyez elő olyan vizsgálatra, ami nem a lényeges bajra szükséges. Hát itt tartunk. Az öregekért nem kell nagyon buzgón törekedni, haszontalanok, csak a nyugdíjat veszik fel. |
|
|
- október 13 2016 21:14:01
Kedves Mamuszka!
Bizony nagyon sok mindenben igazad van a háziorvosokat illetően.
Azért akadnak kivételek is. Én az első férjemet a háziorvosunk hibájából (is) veszítettem el. Ekkor a leányom az anyukám háziorvosához jelentkezett át, ennek már 16 éve. Ez a háziorvos már akkor sem volt fiatal,de most borzasztóan megöregedett. Ő az, akihez én nem jelentkeztem át, de számon tart és tanácsaival is ellát. Előfordul, hogy gyógyszert is felír. A lányommal, ha találkozik mindíg megkérdezi tőle, hogy mi van velem.
Nagyon féltjük a Doktor urat, mert nagyon tönkrement és nyugdíjas korban is van már! Ő az egész családban gondolkodik.
Az én fiatal háziorvosommal viszont nem vagyok megelégedve, de nem merek váltani. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
