|
 Vendég: 49
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ez a történet olyan időket elevenít meg, amikor az égbolton még egyáltalán nem létezett éjszaka. A hegytetőn körbe-körbe járt a Nap, és a világ is csupán egyetlen utcácskából állt, azt sem nevezték másképpen, mint Nap utcának. Négy család lakott ott, s mind másféle dologgal foglalkozott.
Legkönnyebb életet az Orlay család viselt, nemesi származásuk révén egyetlen fiuk, Murok, ideje java részét kedvtelésének, a festegetésnek szentelte. A másik ifjas família, Kornisék, mindenféle mesterséget ismertek, Tárnicsban már igen korán az ezermestert tisztelték.
A Budai család a földet művelte, egyhangú és dolgos mindennapjaik ellensúlyozására, leányuk, Imola, erős érdeklődést mutatot a tudományok és a művészetek iránt. De gyomlálni kellett, vetni, öntözni.
A Gamandorokat két lánnyal is áldotta a Jóisten, Veronika már sudár süldőlány, Gyöngyike pedig aranyos, apró gyermek. Az ő szüleik a gyógyászattal foglalkoztak, értettek minden bajhoz, betegséghez. Egy valakihez nem.
Gyöngyike egy baljóslat szerint, amit szigorúan titokban tartott a család, szerencsétlenséget fog hozni az egész utcára. Hát mennyire, hogy vigyáztak rá.
Midőn már-már múlni látszott a veszély, a tragédia mégis bekövetkezett.
A szobák félhomályában rejtegetett Gyöngyike egyszer kiszaladt a labdája után a napvilágra. Hófehér bőrét alig érte a fény, azon nyomban bizony fürtös-húsos kék virággá varázsolódott át. Eddig lehetett csak ember.
Hirtelen olyan dolgok történtek, amilyenek azelőtt sohasem.
Orlay Murok festés közben ismeretlen színt kevert ki. Megrettent tőle. Elnevezte feketének.
Budai Imola meggyszedés közben sápadtabb fényre lett figyelmes, ami a hőséget nem ontja. Vonzotta nagyon. Elnevezte holdnak.
Gamandor Veronika pedig huga miatt érzettt bánatában egész felsőtestével rázkódott, abbahagyhatatlanul törölgette könnyeit. Nem érezte feleslegesnek. Az egész család zokogott. Az utca elnevezte könnyeiket zápornak.
Serpenyő – ez a szó járt Kornis Tárnics fejében, mikor váratlan ötlettől vezérelve csuda tárgyat szerkesztett. Hatalmas vászonból készült a teteje, meggyfából a nyele, s ha a szükség úgy diktálta, akár össze is lehetett csukni kicsire.
Esernyő – végül így nevezte. S rögtön elsietett vele. Gamandorékhoz. Hívta a családot, oda, ahol Gyöngyike virág most, és védelmezőn szétnyitotta találmányát.
Hát nyomban kívül rekedt a zápor. Az esernyő alatt sötét volt – amíg csak Kornis Tárnics úgy akarta. S már kívánta az egész utca, hogy legyen néha éjszaka is, holddal, hideggel, szurokfeketével.
Azt is kívánták, legyenek záporok, legyenek új szavak, utcák, falvak, városok, nyíljanak ajtók, esernyők, virágok.
Gyöngyike dehogy hozott szerencsétlenséget az utcára. Sőt!
Az ezrmester és feltaláló Kornis Tárnics beleszeretett, ki másba, mint az áldott lelkű Gamandor Veronikába, s a sors leánygyermekkel örvendeztette meg házasságuk: Naprózsával.
Orlay Murok sem tétlenkedett, festészete Budai Imola oldalán teljesedett ki. Boldog idők jártak feléjük.
Gyöngyike, meg ha sétál, és túl erősen süt a Nap, komótosan szétnyitja esernyőjét, s akkor milyen napszak van?
Aludni hát…!
|
|
|
- október 13 2016 23:19:58
Hát ez egy nagyon szép kis történet, szeretettel gratulálok hozzá! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
