|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyen is túl, ott ahol a kurta farkú malac is túr, volt egy királyság. Ennek a királyságnak a neve Szeretet.
Az ország trónján ült a király: Törődöm. Volt neki hét szépséges leánya: Becsület, Szépség, Jószív, Szerényke, Derűlátó, Együttérző és Bölcsesség. A palota kertjét a lányok tették tündérszéppé kezük munkájával. A parkban sok fűz volt madárfészkekkel és benne kis fiókákkal, akác és hárs a finom illatával, fenyő kismókusokkal, tölgy, oldalán kopácsoló harkállyal és még sorolhatnám. Az öreg, hatalmas fák árnyékot adtak a tűző napmeleg ellen. Becsület minden reggel virágos gumikesztyűjében összeszedte az elhullott szemeteket, kidobálta őket a megfelelő konténerbe. Szépség megöntözte a virágokat, a frissen ültetett facsemetéket. A madáretetőt megtöltötte friss magokkal, friss vízzel, még madárkalácsot is készített. Ekkor odasereglettek a szépséges kismadarak. Csicsergéssel köszönték meg a gondoskodást. Becsület kedvesen elmosolyodott. Jó, étvágyat kismadárkák! – mondta, majd tovább sétált. Szépség körülnézett a kertben. Ábrándos szemeivel kereste, kutatta azt a témát, amit ma szeretne lefesteni. Gondolkozott egy keveset, majd jókedvűen nekilátott a feladatnak. Közben dúdolászni kezdett. Jószív eközben, ahogy a kert távolabb eső szegletében sétálgatott észrevett egy madárfiókát a kövek között. Egy kakukk repült el mellette. Kieshetett a fészekből!- gondolta. Óvatosan felemelte, szemével megvizsgálta. Ó, de jó! Nem sérültél meg kismadárka! Visszateszlek a fészekbe! Szerényke és Derűlátó együtt sétálgattak a kertben. Együttérző és Bölcsesség az öreg mezei szil alatt, a kézzel faragott, díszes padon ülve beszélgettek. Együttérző egyszer csak azt mondta: Testvérem! Azt álmodtam, hogy egy távoli sziget királya megirigyelte a mi békés, gondtalan életünket és hadba indította népét ellenünk, élén a király fiaival. – Bölcsesség elszomorodott. Még jó, hogy csak álom volt! - majd elindultak sétálni a meseszép kertben. Örültek, hogy egy csodálatos országban élhetnek, melynek élén egy remek király van, mert tudták, hogy miatta ilyen jó élni ebben az birodalomban. Mellesleg annak is, hogy az ország feje az édesapjuk.
Alighogy visszaérkeztek a leányok a palotába, hírnök érkezett, hogy Nemtörődöm, a király, háborút kezdeményez az országért. Összeültek a Szeretet ország bölcsei, tudósai. A tanácskozás három nap és három éjjel tartott, amikor Törődöm király kihirdette a népének, hogy elkerülhetetlen a háború. Bergengócia követe már- már elindult az üzenettel, amikor a hét leány bebocsájtást kért a királyhoz. Édesapám! Arra gondoltunk, hogy adj nekünk egy kis időt és mi megoldjuk ezt a problémát, mert hisszük, hogy van rá békés megoldás. Törődöm király rábólintott. A lányok álruhát öltöttek, majd útnak indultak. Hamarosan megérkeztek Bergengócia földjére. Döbbenetes látvány tárult szemük elé. Ahogy mentek az utcákon, rengeteg hulladék, törött üvegek hevertek a földön. Szikkadt földeket, kivágott fákat találtak. Madarak, kisállatok sehol. Ahogy beljebb értek a falvakba, az utcák, üzletek néptelenek, kihaltak voltak. A gyárak hatalmas, sötét füstöket okádtak ki magukból. Az állatfeldolgozóból szennyvíz zúdult a közeli patakba. Még fel sem ocsúdtak, amikor elérkeztek a fővároshoz, ahol a király is élt. A városban rohanó, tülekedő embertömeget láttak. Járművek száguldoztak, a sofőrök dudáltak. A falak összefirkálva, cigarettacsikkek mindenhol. Ahogy a leányok mentek, mendegéltek, egyszer csak elérkeztek a palotához, s szembe találták magukat a királlyal. Elmondták neki, hogy kik, s mik ők. Nemtörődöm király nagyon megörült, majd elmesélte, hogy a természet tündére megelégelte az uralkodó nemtörődömségét és elvarázsolta őt és a népét. Addig kellett a varázslat alatt élniük, amíg el nem jön az országába hét leány testvér: Becsület, Szépség, Jószív, Szerényke, Derűlátó, Együttérző és Bölcsesség, aki a saját személyiségével megváltoztatja a királyt. A lányok megkérték a királyt, hogy öltözzön álruhába néhány testőrével, hét fiával együtt és kövesse őket. Így is tettek. Végigjárták azt az utat, amelyen a leányok is végig mentek idefelé jövet, majd visszatértek a palotába. Mivel közben beesteledett nyugovóra tértek. Megbeszélték, hogy másnap reggeli után összeülnek tanácskozni. Így is történt, majd a leányok megkérték a királyt, fiait, s néhány testőrt hogy a palota körül kövesse őket. Közösen láttak hozzá, hogy a palota kertjét rendbe tegyék, letisztítsák a palota falát. Közben a szívüket egyre inkább melegség járta át. Mikor elkészültek, csak ámultak és bámultak munkájuk gyümölcsén. Ekkor Bölcsesség, a néphez szólt. Bergengócia népei! Mi a Szeretet ország követei vagyunk! Azért jöttünk, hogy segítsünk néktek abban, hogy ismét békében, szeretetben és jólétben élhessetek! Ha ezt ti is így szeretnétek, a segítségetekre is szükség lesz! Mit szóltok hozzá? Ekkor a nép éljenezni kezdett. Bölcsesség ekkor folytatta szónoklatát.
Most a nőkhöz és a gyerekekhez szólok. Húzzatok gumikesztyűt, s az egész országban szedjétek össze az elhullott szemeteket, dobáljátok ki a megfelelő konténerbe. Némely hulladékot előtte becsületesen tisztítsatok le, csak úgy dobhatjátok ki. Komposztálót is készítünk. Ide a konyhai hulladékok kerüljenek. Öntözzétek meg a szomjas virágokat. A kivágott fák helyére ültessetek facsemetéket. Csalánlevélből permetet készítsetek a kártevők ellen. Készítsetek fából madáretetőket is. Töltsétek meg friss magokkal, friss vízzel, még madárkalácsot is készítsetek.
Férfiak, most hozzátok szólok! A házaitokat meszeljétek, majd az ablakokat is. Utána tisztítsátok meg! A párkányra balkonládába virágokat helyezzetek. Építsetek az utak mellé, kerékpár utat is. Gyerekeknek építsetek játszótereket, sportlétesítményeket, művelődési házat, könyvtárakat. Városokba minél több parkot építsetek, ültessetek bele facsemetéket, a kivágott fákból padokat készítsetek az időseknek és minél több szemeteskukát is helyezzetek ki. Tisztítsátok meg a folyókat, patakokat. A szegényeknek adjatok nekik ételt, italt, ha van felesleges, többet is. Adjátok nekik a már kinőtt, kopottabb ruháitokat, gyermekeiknek megunt játékokat. A buszokat, autókat cseréljétek le környezetbarátra. Mikor ezzel készen vagytok, kicsit pihenjetek meg. Pihenésként vigyétek a családotokat kirándulni. Kerékpárral vagy gyalogosan a közeli erdőbe, vagy fel a hegyekbe. Beszélgessetek egymással sokat. Nevessetek minél többet! Tegyétek meg minden héten legalább egyszer. Egyelőre ezeket a feladatokat adom nektek. Mi most hazamegyünk a szülőföldünkre. , de hét esztendő múlva eljövünk ismét és megnézzük, hogy mire jutottatok. Jó lesz így? Miután elbúcsúztak, a lányok ismét felszálltak a hatalmas hajóra és hét nap múlva kikötöttek Szeretet ország partjainál. Ott már várták őket. Elmesélték édesapjuknak a történteket, akinek a szívét hatalmas büszkeség töltötte el a hallottak alapján. Telt az idő, múlt az idő. Hamar elröpült a hét év. A leányok ismét útra keltek, immár a király és néhány testőr kíséretében. Nemtörődöm király a fiaival már várta őket. Ahogy mentek, mendegéltek a fővároshoz vezető úton, nagyra nőtt jegenyefák, tölgyfák, akácfák szegélyezték az utat. Falvakban nyugodt, mosolygós emberek. Az utakon, kerékpárral, illetve gyalogosan közlekedtek az emberek. Mindenki kedves, udvarias, figyelmes volt a másikkal. A házak kéményén gólyák fészkeltek. Ahogy beértek a városba a járdák, utak, levegő sokkal tisztább volt. Leginkább kerékpárral, illetve környezetbarát autókkal közlekedtek az emberek. Nem volt zsúfoltság, nem tülekedett, idegeskedett senki. Játszótereken gyerekek játszadoztak önfeledten. A parkokban idősek ültek a padokon, beszélgettek, kártyáztak, sakkoztak egymással. Egy idős nénit, aki bottal csoszogott az éppen zöldre váltó lámpánál egy kisfiú segítette át a túloldalra. Egy másik kisleány a kutyapiszkot szedte össze, hisz pórázon sétáltatta a család kedvencét. A házak fala tiszta volt, az ablakpárkányokban virágok díszelegtek. Az egyik házból egy apuka a kisfiával épp lehozta a szemetet. Együtt tették bele a megfelelő konténerbe. Egy nagypapa, az unokájával épp a közeli halastóhoz igyekezett horgászni. Az árnyékot adó öreg fűz mellé telepedtek le. Nagyon jóleső érzés fogta el a leányokat. Az emberek megismerték őket és nem győztek hálálkodni. A királyfiak közben feleségül kérték a leányokat, mert nagyon megszerették őket. A két király pedig boldogan adta rájuk áldását. Végül a két országot egyesítették. A neve pedig Összefogás lett.
Így volt, mese volt, füle, farka benne volt. Aki nem hiszi, járjon utána.
|
|
|
- november 20 2016 14:43:08
Ez a mese antológiában is megjelent. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
