|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Élt egyszer egy majdnem kerek erdőben egy majdnem kerek kis szalakóta család. Hogy mi is az a szalakóta, hát nem tudjátok? Sokáig én sem tudtam, de nemrég felhívták magukra a figyelmemet, amikor kertünkben játszadoztak. Szép színes tollazatuk és kedves csivitelésük magával ragadott. Népies nevükön kék csókának is nevezik őket. Általában párban élnek az alföldi Kiskunságon. Olyan kevesen vannak már, hogy az ornitológusok – tudjátok, akik a madarak tanulmányozásával foglalkoznak - meggyűrűzik őket, hogy megfigyelhessék mozgásukat.
Tavasszal, amikor már zöldül az erdő újból életre kel a természet is. Visszatérnek hozzánk a meleg Afrikából költöző madaraink, ahol a telet töltötték. Az idei tavaszon is a kellemes hőmérséklet beköszöntével érkeztek meg országunkba, ahol már hűs árnyékkal várta őket az erdő. Azaz csak érkeztek volna. Mert nagyon kalandos volt ám az ő utazásuk. Mielőtt elindultak csapatokba verődtek és jól teletömték begyüket mindenféle eledellel, hogy legyen energiájuk a hosszú úthoz. Útközben többször pihenőt tartottak, néhányuk azonban nem bírta a nehéz iramot és a többiek gyorsabb szárnyalását, sajnos egy csapat lemaradt a madárrajtól. Ám ekkor kezdődött a baj! Sok fiatal madárka volt köztük, akik még csak először repültek volna hozzánk. Kérték társaikat várják meg őket, de azok csak siettek tovább, úgy tettek, mintha nem is hallanák őket. A leggyengébben repülők megpihentek egy árnyas erdő fáinak lombján, a gyorsabbak pedig egy hatalmas erejű szélforgatagba keveredtek. Ide-oda csapdosta őket a légmozgás, dobálta kis testüket. Aztán még a jéghideg eső is eleredt, hát bizony a raj elején repülők, a gyorsabbak, az erősebbek szó szerint bőrig áztak. Csapzottan, fáradtan folytatták útjukat, már amelyiket nem fújta el a förtelmes szélvihar. De úgy látszik még mindig nem volt elég a sorscsapásból. Egy utasszállító repülőgép hatalmas légörvényébe keveredett jó néhány ifjú csóka, akik a felhők sűrűjében eltévedtek. Csaknem odavesztek, de az elől repülő rangidős vezető madár az utolsó pillanatban ki tudta vezetni társait az örvényből. Kis idő múlva új erőre kaptak a fiatalabb, először repülők is. Sőt, még néhányuk el is hagyta a sietős „öregeket”. Ugyanaz volt az úti célja az összes szalakótának, egy családba tartoztak, mégsem várták meg egymást. Mindegyik első akart lenni, elsőnek akartak célba érni. Pedig senki sem mondta nekik, hogy versenyezniük kellene. S lám mi lett velük: jó páran elsodródtak és elpusztultak a nagy szélben, többen pedig átáztak és megfáztak.
De mire volt jó ez a versenyzés? Több kék csóka nem érte el a kitűzött célját, aki pedig elérte, az is csak rossz szájízzel tehette. A sietősebbeknek lefagyott „csőréről” a mosoly mire hazatértek az előző nyáron a fekete harkály által készített faodvaikba. Mert hát ezek a kék színű szalakóták alapvetően lusta madarak, fészket nem készítenek. Tojásaikat a faodú csupasz falára teszik.
Így tették ezt az idei nyáron is. Csakhogy a kis falucska - ahová letelepedtek - kisiskolásai, Peti és barátai Jani, Levi és Dani bemerészkedtek az erdei ösvényen át az egyik ilyen költőhelyre. A kék csóka mama 6 tojást rakott az odú mélyére és éppen a tojásokat melegítette. A csókapapa élelmet keresett a szomszédos fákon. A gyerekek viszont nagyon kíváncsiak voltak, hogy milyenek lehetnek ezek a tojások. A két legbátrabb lurkó Peti és Levi felmászott a magas fa törzsére, pont addig ahonnan már elérték az odút. Hadonászni kezdtek fölötte, el akarták zavarni az éppen kotló madarat. Meghallotta ám ezt a hazafelé tartó csókapapa. Éktelen rikácsolásával elijesztette a lurkókat a tojásoktól. A fiúk annyira megijedtek a hangos lármázástól, hogy ijedtükben lepottyantak a földre. Levi olyan szerencsétlenül esett, hogy nem tudott egyedül felkelni a földre. Nagyon megijedtek a barátai, próbálták felállítani, de nem sikerült, bizony nagy fájdalmai lehettek, mert sírva, jajveszékelve tudott csak a fiúkba kapaszkodva lábra állni. Illetve csak a bal lábára, a jobb lába minduntalan maga alá csuklott. Peti és Jani két oldalról felkapták és így vitték el Levit a házukig. Otthon a fiú édesanyjának azonban nem merték elmondani az igazságot, azt füllentették, hogy megbotlott egy kőben és azért esett el. Bevitték a kórházba, megröntgenezték és azonnal gipszbe tették, mert eltört a lába szára.
Nemsokára kikeltek a kis csókafiókák, de a gyerekek már csak messziről merték megfigyelni a fiatal madárkák szárnypróbálgatásait. Messze elkerülték a csókacsalád lakhelyét és soha többé nem kíváncsiskodtak az odú közvetlen közelében, hanem csak tisztes távolságból csodálták a színes tollú és csivitelve csiripelő szalakótákat.
|
|
|
- január 04 2017 10:49:12
Kedves, tanulságos, jól megírt történet.
gyuri |
- január 04 2017 20:05:45
Köszönöm Gyuri figyelmedet. Ez az első próbálkozásom, mesét még soha nem írtam. Szeretnék sokkal jobb meséket is írni, mert a gyerekek nagyon kedvelik a meséket és nagy szükségük is van rá. Tapasztalatból tudom, kis unokám tágra nyílt szemekkel hallgatta. 
Melinda |
- január 15 2017 21:42:01
Kedves Menda!
Nagy érdeklődéssel és tetszéssel olvastam. Szeretnék én is ilyen szép madarakat látni. Bár tele a kert sok félével, de ilyet még nem láttam.
Szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 26. vasárnap,
Anna, Anikó napja van.
Holnap Olga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
