|
 Vendég: 113
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hogyan rontsuk el az életünket?
Ez nem célunk, de könnyen elérjük, ha nem figyelünk a részletekre és a fontos állomásoknál, válaszutaknál téves döntéseket hozunk. Az időskori magány, nyomor, depresszió alkalmas arra, hogy életünkre visszatekintve összegezzük, hogyan, miért jutottunk gödörbe.
Nemcsak a test, az emberi lélek hibái is öröklődhetnek, a hajlam kódolva van, és a későbbi körülmények, élethelyzetek előhívják, kiteljesítik ezeket.
A kisgyermek, amikor én-tudata kialakul, minden elérhető eszközzel próbálja felhívni magára a közelében levő, főként a felnőttek figyelmét. Törekvése – ha kedves emberek veszik körül – sikerrel jár. Foglalkoznak vele, csínyeit nevetve fogadják. Jellemző, hogy a gyerek ajándékokat vár az érkező vendégektől, szülőktől, mikor megérkeznek és hozzá beszélnek. Önzően nem osztja meg „javait” másokkal, még legjobb pajtásokkal is csak ritkán, nem szívesen, de élvezi elrontani más gyerekek játékát. Természetesen a nevelés erről kellő szeretettel leszoktathatja. Ha elnézik ezeket a kis apró csínyeket, rögződnek a gyerekben és felnőtt korában arányosan terjeszkednek, növekednek.
A magamutogatás lehet pozitív, segít a pályaválasztásban /színész, tanár/, de hatalomvágy is politikai, gazdasági nagyság – akár mások kárára – már kóros következménye a gyerekkori kényeztetésnek. Ha ehhez nincsenek megfelelő lehetőségek, de a szándék erős, megkezdődik az élet elrontása, majd beteges méreteket ölthet, és még saját kárán sem okul a kudarcokból, míg rádöbben, hogy elszállt az élet, már nem lehet változtatni.
Az életrontás kezdődhet azzal, hogy nem járunk iskolába, hanem helyette csavargunk, bandázunk, hazudunk erről, és a szülő számára akkor derül ki a mulasztás, amikor nem kapunk bizonyítványt a sok igazolatlan hiányzás miatt. Ezt még pótolni lehet évismétléssel, noha egy évet máris elvesztegettünk a rövid életből. Konkrét esetben nagy segítség lehetne, hogy tanár nővérünk diplomája megszerzése után elintézi, hogy tanulhass abban a gimnáziumban, ahol ő tanít – és garantált, hogy az ő kollégái nem buktatnának meg, - de nem él ezzel a lehetőséggel. Később, már kétgyermekes anyaként esti tagozaton mégis megszerzi az érettségit, és nagyon büszke magára, talán joggal. De mi motiválja, a tény, hogy felnőjön a nővéréhez, akit mindenkinek megemlít, ha ebből bármilyen protekciója származhat, és ez mutatja, hogy rangot akar, mert ő nem akárki.
A házasságot is el lehet rontani, már megkötése előtt. A barátnők férjhez mentek, akkor sietnie kell, noha még alig tizennyolc éves. A férjjelöltet nem szereti, nem is illenek egymáshoz, noha az szereti őt, ragaszkodik hozzá, mindig kedvében jár, de ez kevés. A munkahelyén jogászok gépírónője, művelt, úri társaság. Közéjük akar tartozni a magánéletben is, de a férje nem illik ide. Ezért – csúnyán – elválnak. A két gyereket elválasztják egymástól, hogy ne kelljen egyiküknek sem gyerektartást fizetni. Ez a fiúk lelkét megviseli. Az idősebbik az apánál marad, aki egyre inkább lecsúszik, elveszíti munkáját sikkasztás miatt, inni kezd, megbetegszik és fiatalon meghal. A nála lakó fia találja meg, már felnőttként, de labilis maradt idegileg. Megházasodik, gyermekei lesznek, de rossz társaságba keveredik, és nem tud gyerektartást fizetni a válás után, majd eltűnik anyja és testvére látóköréből.
Az özvegy éli világát, szórja a pénzét, férfiakkal ismerkedik, de csak diplomásokkal, még ha azok jóval idősebbek is. Új, rangot jelentő házasságra vágyik, mindent bevet, de csak szeretőnek kell a kiszemelt férfiaknak. Megöregszik, nyugdíjas lesz, és két kutyával lakik, sétáltatja őket, és más kutyasétáltatókkal ismerkedik. Pénze kevés, míg egészsége engedi, ápolási munkát vállal kevés pénzért. Egészségi állapota romlik, lába fáj, hallása gyengül. Idős élettársa nem lakik vele, mert már lakását sem tudja rendben tartani. Kutyái elpusztulnak, így már nem kell lejárnia a lakásból, ami jó is, mert gyakran elveszíti fontos tárgyait: lakáskulcsát, bankkártyáját, táskáját. Előfordul, hogy égve hagyja a gázt, amikor lemegy a boltba, és már ég az edényben a hús, mire visszatér. /Szerencséje van, de a lakás kormos marad/. Hallását teljesen elveszíti, már telefonálni sem képes, egyre magányosabb, bár a fia – aki nála nőtt fel – látogatja, pénzt is ad neki. Ez persze kevés a boldogsághoz, antidepresszánsokat szed nappal, sokat, iszik rá, bódultan alszik, de éjjel nem tud. Sorsáért mindenkit hibáztat, szüleit, nővérét, rokonait, barátait, csak magát nem. Egyszer mégis rádöbben, értelmetlen volt a nagyravágyás, mindent elkapkodott, nem fogadta meg a tanácsát azoknak, akik őt akarták megóvni saját rossz döntéseitől. Éppen az ellenkezőjét tette, és nem okult belőle. Már tudja, hogy késő, de az életet nem lehet újra kezdeni. Elrontani könnyű.
|
|
|
- január 27 2017 13:20:42
kedves Ica!
örülök, hogy véleményedet is leírtad. Igazat adok neked. nem változott meg a látószöge, öntörvényűnek nevezi magát, szándékosan félre magyaráz minden más véleményt.Beteg - de azt hiszem, ezt nem látja be soha.
köszönöm.
szeretettel Sarolta  |
- január 28 2017 05:15:09
Kedves Sarolta!
Remek gondolataidat olvasva én úgy gondolom, hogy egy ember életének az elromlása, rontása már a gyerekkorban kezdődik. Ha nem figyel kellőképpen a gyerekre az is baj, ha túlságosan figyel - kényeztet - az is. Az egyensúlyt kellene megtalálni elsősorban a nevelés során. Egy gyerek olyan felnőtté válik, amilyenné nevelik Őt...és ezután már nincs megállás. Jól szemlélteted ezt a folyamatot.
Szeretettel olvastalak és gratulálok:
Évi |
- február 13 2017 18:27:22
Nagyon sok igazság van abban amit elmondtál, szívesen olvastalak. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
