|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A karácsony idén is meghozta hozzánk a Kisjézus születésének örömét, a szeretetet, a meghitt hangulatot. Erre vetett árnyékot karácsony másnapján egy szomorú halálhír. A belül, középről tekintve jobbra levő, felső, második fogam, hosszú, munkás élet után, nem bírva az ideg – és tömést őrlő nehéz munkát, az esti fogmosásnál diszkrét koppanással, a mosdókagylónkban befejezte az életét.
Drága – már több mint 50 évet mellettem kibíró – kis feleségem nem felejtette el a házasságkötésünkkor esküvel erősített ígéretét, hogy kitart mellettem jóban, rosszban, most is betartotta a szavát, két nap múlva neki is kitört az egyik foga.
Nos, nem volt mit tennünk, fölkerestük a 40 év óta a fogainkkal együtt öregedő fogorvosunkat, hogy vázolja föl nekünk, milyen jövő vár ránk, hogy lehetne a hiányosságokat betömni. Állapotfelmérésre bátran előre engedtem a nejemet, aki mindegy 10 perc múlva jött vissza azzal a nem túl lelkesítő hírrel, hogy egy disszidálásra készülő, rossz fogat is talált nála még a doki, akit rossz magaviselete miatt, – mielőtt valami súlyosabb gonosztettet elkövetne, – el kell távolítani. A két fog helyén keletkezett bombatölcsérszerű lyukból tűzszerész-óvatossággal el kell távolítani az ideget, a mellette levő fogakat átszobrászkodni kalaptartónak, majd erre ráhelyezni a megérdemelt jutalmat, a koronát. Kérdően rám nézett, és én beleegyezően bólintot-tam. Kerül, amibe kerül, elvégre egy nő nem járhat hiányos és rossz fogakkal. Ezután került rám a sor. A doki egy horgolótű szerű eszközzel levizitelte lelkiismeretesen az összes fogamat, miközben a fejével aggódva úgy bólogatott, mint a régi autók hátsó kalaptartartóján elhelyezett Bonzó kutya.
– A kitört fogat már csak 4 fogat átívelő híddal lehet pótolni, kezdte a diagnózisát.
– J. úr, magának nagyon erős a harapása, folytatta. Erre utal az alsó fogak erősen kopott állapota. Ezeket le kellene csiszolni, és helyettük egy 3 fogat áthidaló koronát beépíteni. Ismerve anyagi helyzetemet, rögtön hozzátette:
– Ezek nem porcelánt utánzó fogak lennének, hanem fémből készültek, és a színük sötét hatást kelt. Rövid habozás után ráálltam a megoldásra. Végül is nem vagyok én előadó művész, akinek a magas C kiéneklésekor az egész fogsora látható a tv közvetítéskor, és békés természetű vagyok, nem vagyok rászorulva arra, hogy kimutassam a fogam fehérjét.
Ezek után rátért a munka megvalósításához szükséges anyagi fedezet nagyságának ismertetésére. Mondott egy hatszámjegyű számot, melynek nagysága akkora volt, hogy ha avval egy autókereskedőhöz autóvásárlási célból beállítottam volna, mindjárt egy új, – hitelre vásárolt, első részletét kifizetett – autóval távozhattam volna. A doki figyelmét nem kerülte el, hogy egy pillanatra kihagyott a lélegzetem, és szorosabban markoltam meg a vizsgálószék karfáját. Hirtelen hozzátette még:
– J.úr! Ezzel most 15 évig semmi baja nem lesz! Garantálom – próbált megnyugtatni! Ez a 15 év szöget ütött a fejembe. Ha a doki ekkora intervallumban gondolkodik, bizakodhatok abban, hogy legalább 3 évig még használni fogom az alkotását. Ha most bedobom a temetésemre félretett, család segítő pénzemet, – habár szerény körülmények között élünk, 3 évnek elégnek kell lenni arra, hogy visszapótoljam, – hozzáadom az egy havi nyugdíjunkat és igénybe veszem a lányom támogatását, megoldható a tranzakció.
– Nem akarom a kedves olvasóimat az elkövetkező másfél hónap fogászati munkálatainak (fogak kivésése, ideg kiölése, csap helyének kifúrása, minta vételezése, stb.) leírásával untatni, valószínűleg már sokan túl vannak ezen műveleteknek a megismerésén, és ezeknek részletes ismertetésével kellemetlen emlékeket ébreszthetnénk föl bennük. A lényeg az, hogy a hidak és a koronák a helyükre költöztek és túl vagyunk az összeszoktatáson is, azaz ha egy kicsit bátortalanul, de már merünk velük rágni is. Megbékéltem már a fém-fogpótlással is, egy kicsit emlékeztetnek a szaracénok ellen hadba vonuló kereszteslovagok páncél sisakjára. Búcsúzásul még „ráijesztettem” a fogorvosunkra. Biztosítottam, hogy 5 évenként majd rendszeresen eljövünk a fogaink ellenőrzésére.
|
|
|
- február 24 2017 20:30:05
Egy arab mondás:
A fogaink, olyanok mint a nők. Fájnak mikor jönnek, és fájnak, mikor elveszítjük őket...
Nagyon lehangoló ez a kiszolgáltatottság.
Igen jól megírtad, gratulálok.
gyuri |
- február 24 2017 22:39:16
Szeretettel olvastam Tőled megszokott humoros írásodat.
Gratulálok!
Évi |
- február 25 2017 20:39:23
Sajnos én is hasonlóképp jártam, de nekem a fogorvosom is elhunyt váratlanul.
nem nevettem a mésok kárán. |
- február 25 2017 21:16:57
Kedves Barátaim!
Nagy örömre szolgált, hogy belátogattatok hozzám. Koromhoz képest nyugodt, de esemény szegény életet élek. Az ilyen helyekre nem szívesen látogat be a múzsa. Ez az oka annak, hogy már nem tudok olyan gyakran jelentkezni egy-egy szösszenettel, mint régebben.
Szeretettel Andy |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
