|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Negyedszázados házassági évforduló. Ezzel a kis írással köszöntöm meg páromnak az elmúlt éveket
Emlékszel?
Látod ,Kedves! Megint eltelt öt év, s megint életünk egy fontos szakaszához érkeztünk A hónap végén immár huszonöt éve lesz, hogy életünk összekötöttük. Negyed évszázad együtt, azért ez már nem semmi. Tudom, te is így gondolod, ekképp érzel .Már egy hónapja azon gondolkodom, mivel is lepjelek meg, miként köszönjem meg ezt a negyed emberöltõnyi idõt. Elõször verset kezdtem el írni, aztán arra gondoltam, hisz ezt tettem öt éve, most kicsit erre rátennék, még ünnepélyesebbé szeretném tenni, még jobban hangsúlyozva az eltöltött idõ fontosságát. Úgy gondoltam most ez legyen inkább egy rövidke írás, visszatekintés, emlékezés az eddig eltöltött idõre.
- , Ülj hát le ide kedves mellém, tedd kezed kezembe,úgy olvasd r11;e sorokat, hátha így könnyebb a visszaemlékezés. Nem is az ismerkedésünkig szeretnék én visszamenni, sem a házasságkötésünkig, s az azt követõ húsz évig, hiszen ezt ugye megtettem öt éve versben. Azonban, a folytonossághoz úgy érzem, idéznem kell akkori versembõl pár fontos versszakot, mi is volt eddig, s miért is vagy te olyan büszke. Mert ugye így van kedves, büszke vagy? Ím, hát az idézet:
Volt itt öröm, bánat
kevésbé jó dolog,
De szívünk mindig
egymásért dobogott.
S mi volt a legszebb,
a legszentebb nekünk?
Három új élet,
a három gyermekünk.
Most húsz év után
kicsit szomorú vagyok,
Túl gyorsan múlnak
számunkra a napok.
S valóban, ismét eltelt öt év. A fiaink lassan kész férfivé lesznek, s mi már nem is szomorkodunk az idõ múlásán, hisz ez természetes, így kell lennie
Emlékszel, mikor legnagyobb fiunk érettségije után pár évvel középsõ fiunk is boldogan hozta az érettségi bizonyítványát?
Hogyne emlékeznél, hisz látom, könnyes a szemed. Ím, már két gyermekünk tette meg ezt az utat, s ez nekünk nagy boldogság!
S még ott a legkisebb, kinek még addig hátra van három éve
Ugye, majd az õ érettségije után is így ülünk itt, meghatódva, könnyes szemekkel kéz a kézben. Igen, tudom, nehéz megszólalni, csak szorítsd meg kezem, s adj két puszit.
Ja, igen, unoka! Hát, reméljük, idõvel lesznek, s még megéljük. Képzeld el, mikor ott rohangál vagy rohangálnak körülötted, s mondják,- nadpapa, deje má..segíccs nekem.!.............
Hát, azt hiszem, ennyi lenne kedves, most én is elérzékenyültem rendesen, s már nem is igen tudnék mit írni.
Nincs más hátra, mint megköszönni neked az elmúlt huszonöt évet, amibe sok minden benne volt, jó is, rossz is. Mert persze mi sem értettünk mindig egyet, s össze is kaptunk néha olykor apróságokon is. Azonban ezeken igyekeztünk túltenni magunkat mindig.
Azt gondolom, a rosszat se kell teljesen elfelejteni, mert abból tanulunk, az tesz még erõsebbé minket. Köszönöm a szereteted, a bizalmad, tiszteletet s azt a sok törõdést, amit kaptam tõled az elmúlt évek alatt. Úgy gondolom, ezeket te is megkaptad tõlem.
Most is hasonlóképpen fejezem be, mint öt éve, csak most a vers helyett az írás szó szerepel, fogadd sok szeretettel.
-E írás ajándékom,
fogadd hát tõlem el,
S ne felejtsd azt a májust,
Én sem felejtem el!
2008. május 19
|
|
|
- május 29 2008 09:22:51
Köszönjük, hogy megosztottad velünk is. Minden szépet, jót! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
