Elhatároztam, hogy így a Nemzetközi Nőnap közeledtével - ez az egyetlen központi ünnep, melyet nem hagyok figyelmen kívül - meglátogatom szeretteimet immár sokadszor a mennyországban. Szeretteim közül négyen laknak már ott, anyukám, apukám és két irodalmár barátom.
- Tündikém, jössz velem? Már többször akartál, de mindig itt hagytalak mert úgy gondoltam, hogy ide csak nekem illik menni, de most átgondoltam és úgy döntöttem, hogy Nemzetközi Nőnap alkalmából elviszlek magammal. - mondom Tündinek, aki örömmel fogadja döntésemet.
- Jó, jó, de mi lesz Gáborral, a fiammal? Őt egyedül nem hagyhatom, gondolom oda meg nem vihetem. - mondja Tündi szomorúan.
- Nem, oda nem hozhatod, de viszont itthon van az apja a zöldszemű ihletfiú Ádám, Ő majd vigyáz rá, amíg távol leszünk. Ideje megismerned a szüleimet és a két fenomenális barátomat. Öltözz légy szíves!
Kezembe veszem a kis csodálatos kék színű mágneskártyámat a "főnöktől" kaptam annak idején...
Megérkezünk a kapuhoz, kinyitjuk a kártyával és elindulunk a szobák irányába. A rózsaszín szoba anyukámé ebből nyílik apukám szobája, amely kék színű. Ezen szobák mellett van a két barátom szobája, ők közösen kaptak egy szobát, mivel mindketten író-költő emberek, sőt az egyik festőművész.
Nagy csokor fehér rózsát viszek anyukámnak Nőnap alkalmából, apukámnak egy jófajta balatoni bort, szintén Nőnap alkalmából, a fiúknak pálinkát és üdítőt. Együtt van a csapat, ők így négyen mindig együtt vannak. Apukám az Erika tipusú mechanikus írógépe fölé hajolva ír. Anyukám tálalja a finomabbnál finomabb süteményeket, a fenébe, ezt most nekem nem szabad. A három fiú együtt írnak, de külön-külön történetet. Az egyikőjük pajzán verseken töri a fejét, a másik elvont verseken. Az elvont versein mindig összekülönböztünk, mert soha nem értettem belőle egy gondolatot sem. Mindegy, rám hagyta, amikor látta, hogy kezdem elveszíteni a türelmemet, felhívott és azt mondta. "Most egy szerelmeset, erotikusat fogok írni Neked azért is!" Na hiszen mondtam én, röhögőgörcsöt fogok kapni ettől, nem is tudsz írni olyat. Na ezen szintén összekülönböztünk, ráment egy éjszakánk, de összehozta. Most odaléptem hozzá a baráti puszi után belekukkantottam az irományába, megint szerelmes verset írt mosolyogva.
Apukám pedig novellát, vagy netán ez már regény? Rákérdeztem.
- Igen kislányom megírom az önéletrajzi regényemet. Miért, nem nézed ki belőlem? Én sem magamból, de ki ez a hölgy akit magaddal hoztál? Bemutatnád?
- Ó, te jó ég, de bunkó vagyok, apukám Ő az ihletem, Tündi. Tudod, beszéltem már róla nektek. - és bedobtam Tündit a mély vízbe. Kimentem anyukám szobájába beszélgetni. Hamar eltelt az idő, néha-néha Tündi harsány kacagására lettem figyelmes.
- Tündikém indulnunk kell, lejárt az időnk! - mondom neki, de látom, hogy lázas munkában van!
- Szóval Bandi bácsi, légy szíves ott a harmadik fejezetnél részletesebben- de jövök és fogok neked diktálni -, István azt a pajzán részt, tudod, amikor beléhatol, jobban kidomborítanám, de hozzád is jövök és diktálok...János, Neked még gyakorolnod kell a szerelmes verseket, ehhez nincs tehetséged, de majd segítek, hozzád is jövök! Az elvont kategória tetszik te majd arra taníts meg légy szíves!
- Megáll az eszem Tündi, Te már itt is itthon vagy? - érzékeny búcsút veszek tőlük, Tündi is, de meghallom Tündi utolsó mondatát, ahogy a három fiúnak odasúgja: "Jövök hozzátok ne aggódjatok, úgyis unom már Évi pofáját, mert sokszor degradál, kiabál velem, nem értünk egyet, de veletek minden más lesz...remélem"
Kiléptünk a kapun, most még nem teszem szóvá, hogy mit hallottam, de látom Tündi néma fájdalmát és így szól: csak a jók mennek el, mindig csak a jók mennek el?
Mondd meg nekem kedvesem, hol itt az igazság?
Vállamra hajtja a fejét és együtt sírunk, amíg csendben haza érkezünk. Gábor pici lábaival az anyja elé szalad, átöleli és ezt mondja:
- Szeretlek anyukám, soha de soha nem foglak elhagyni! Ugye Te sem teszed?
Tiberius - február 26 2017 00:28:48
Kedves Évi !
Te meg a Tündi,fantáziád csodálatos amikböl sosem fogysz ki és ne is
tedd mert novelláid páratlanok.
Szeretettel olvastalak
Tibor
gyongyszem555 - február 26 2017 00:38:40
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet kedves Tibor, örülök, hogy ilyennek látod a novelláimat. Tündi nagyon aranyos - megszemélyesített, képzeletbeli lélek, nem is tudom, hogy jutott az eszembe, hogy létrehozzam Őt - segítőkész ihletlány, és minden nap hoz valami "eseményt", melyet meg kell írnom...
Különlegesen szép gondolat, ami a témát illeti. Én is boldogan mennék látogatni eltávozott szeretteimet...
Igen jó a novellád, megfogott.
Szeretettel.
gyuri
gyongyszem555 - február 26 2017 14:22:00
Tudod, kedves Gyuri, én így dolgozom fel a szeretteim hiányát. Elképzelem őket ott, abban a világban, és ők számomra nem haltak meg. Itt élnek a szívemben és tovább a gondolataimban. Időközönként "meglátogatom" őket, én így "gyászolok". Apukám 15 éve halt meg, még ma sem tudtam elengedni. Tudod, hogy mit képzelek? Elutazott messzire és egyszer vissza fog térni hozzám, de jelenleg még akadályoztatva van...és ebbe annyira beleélem magam a fantáziám által, hogy "eljutok" hozzájuk gondolatban. Minden szerettem folytatja a földi életét a mennyben. Ezt kiírom magamból és megnyugszom. Nem rossz terápia. Én nem járom a temetőt soha! Köszönöm szépen, hogy olvastál.
