|
 Vendég: 128
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy elmulasztott alkalom.....
Már a háború végefelé jártunk,elfásúltak lettünk mindnyájan, a sok légiriadó,lépcső mászások,különösen aki a harmadik vagy negyedik emeleten lakott,azt az utat megjárni
számtalanszor egy nap mikor megszólaltak a riadók.
Nyólcadik kerületben laktam,közel a József kőrúthoz,ami akkoriban jobb környéknek
számított,középosztályú családok lakták közel a Mária Terézia templom mellett.
Tizenhét éves voltam,fital éveimet megviselte a háború bonyodalmai.
Egy alkalommal a város keleti részéböl indultam hazafelé gyalog. Már esteledett és minden
kis utca után sötétebb lett.
Szigorú elsötétítés volt rendeletben katonai autók cirkáltak minden környéket és ahol
valami fényt láttak,ott nem volt könnyű a magyarázat.Hogy időt spóroljak átvágtam egy bizonyos környezeten ahol örömlányok szoktak ácsorogni bizonyos időben.
Már annyira sötét volt,hogy szinte félő volt,és alig lehetet látni valamit.
Egyszercsak egy hang szólalt meg mögöttem :
-Szép fiú akarsz-e jönni velem szeretkezni-? Meglepett a hang és gondoltam honnan tudja
ez a nő,hogy szép fiú vagyok-e vagy sem ebben a sötétben.Mondtam :
-Nem látok belőled semmit,gyere be egy kapu mögé,ahol gyújthatok egy szál gyufát,hogy
lássalak.
A nő :
-Add a kezed,én odavezetlek- Talán két ház után elértünk egy nagy duplaszárnyú kapuhoz
ahol ő már jaratos volt.
Nekem ez nem volt annyira új,tizennégy éves múltam mikor megkaptam az első hosszú
nadrágomat és ahogy visszaemlékszem,nagyon nagynak éreztem magamat. Gondoltam,
itt az alkalom.Elmentem egy hasonló környezetbe,kiválasztottam a nekem tetsző nőt,aki
talán sokkal idősebb volt nálam de szép jó formájú aki látta a lámpalázamat és láttam
rajta,hogy ő élvezi a feszült viselkedésemet......Feláldoztam szűzességemet !
Visszatérve a témához :
Beléptünk a kapun,elővettem a gyufás dobozomat.Kocadohányos voltam mert az volt a
divat soha nem szívtam le a füstöt ami a következő évben megmentette az életemet.
Egy szál gyufát végighúztam a dobozon a láng lobbant........a hölgy kitárta a kabátját alig
volt rajta valami,gyönyörű mellei hívogattak......
Egyszercsak.....Achtung,achtung luft alarm....Figyelem,figyelem légiveszély bömbölt az
utcai hangszoró mindíg először németül majd magyarul mondták be.Mikor ez elhangzott
már hallani lehetett a nehéz bombázók morajló hangját.
Ez a ház egy rendes lakóház volt aminek az ovóhelyére mentünk ahol a helybeli lakók
szemlélgettek bennünket és a kis pillangó leleményesen úgy viselkedett mintha a
barátnőm lenne amit megértettem.
Miután azok a hatalmas gépek bombáiktol megkönnyebbülten elhagyták a területet
lefújták a riadót. A kis nő mondja : édesem,nekem itt a másik házban csak egy pár percre
van egy szobám,gyere velem nem fogod megbánni...
-Nézd,mondtam:-
-Eljárt az idő,engem várnak otthon,nem tudják elképzelni mi lett velem,ha legközelebb
erre járok felkereslek jó ? -mond mi a neved- Joli
Olyan kiábrándultan nézett rám mint aki menedéket keres.Abban az időben a legtöbb
ember idegbeteg volt,senki nem tudhatta,hogy megéri-e a holnapot.
Ágoston Tibor
2017 Arizona |
|
|
- február 27 2017 08:24:52
Kedves Tibor!
Én 1955-ben születtem, de a szüleim átélték a háborút. Én csak tanulmányaimból és az ő elbeszéléseikből ismerem a háború borzalmait. És én nagyon csodálkozom mindig azon, hogy hogy volt lelkierejük azoknak az embereknek ezt átélni, túlélni, és egyáltalán...és sokszor elgondolkodom dolgokon. Hogy volt lelki erejük, én biztos, hogy szörnyet haltam volna. Én úgy gondolom, hogy jobb, hogy elutasítottad a "királylányt"...mindenki félt, rettegett, védelmet keresett volna nálad, talán az volt lett volna az egyetlen motivációja. A ma embere nem élné túl, vagy ezt csak ott akkor abban a szituációban tudja meg az ember, hogy mire képes?
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- február 27 2017 12:43:05
Kedves Tibor.
Blikkfangos történeted kedves, és emberi, amit felvillantasz a kusza sötétségből.
Nem véletlen a korabeli sláger, aminek első sora: "Csak egy nap a világ".
Tetszett írásod.
gyuri |
- február 27 2017 13:12:07
Kedves Évi !
Az én tapasztalataim abbol az időböl egészen mások.
A halálra itélteknek is van utolsó kivánsága ami nagyon változó.hallottam
nem egy nő ajkátol,hogy "ha csak még egyszer"A szerelem szabadabb volt
mint bármikor,több népszerű dal ezzel foglalkozott.
Nagyon sokat tudnák mondani abbol az időkböl ami remélem nem fog
megismétlődni.
Köszönöm,hogy olvastál
Szeretettel
Tibor |
- február 27 2017 13:19:25
Kedves Gyuri !
Sokat tudnék írni,sajnos a magyar nyelv nálam már eléggé sántikál 60 év
külföldön hosszú idő.
Köszönöm,hogy olvastad
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
