|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A nagymama, Bözsi néni szikár kis öregasszony volt.
Galambősz hajjal.Vasutas férjének mindkét lábát levágta a vonat.Ekkor őszült meg egy pillanat alatt,ébenfekete haja a feleségének,
Láb nélkül lehet élni, de minek? A férj rövidesen meghalt.
Egy kis vidéki faluban
Nagy Lajos u.77-ben laktak.Ez olyan mágikusan hagzott, ez a két hetes és még hozzá a király, bár ekkor még nem ismerte a történelmet az unoka.
Az özvegy nem maradt egyedül, amikor a kisebbik fia elindult szerencsét próbálni a fővárosba.
A nagyobbik fia, Lali otthon maradt. Ő nem volt egészséges.Születésekoro a bábaasszony megnyomta a fejét.Öt ujjanyomát a fiú fején hagyta örökre.Megsérült az agya, a bal kezét semtudta használni. Teljesen összekócolódhattak az idegek,mert a bal keze teljesen kifordult, úgy mintha egy óriás kicsavarta volna.A kéz mereven lógott, ujjai összerándultak, tenyere az égfelé fordult.
Iskolába sem járt,mert nem tudott tanulni sem, ez már az elemi népiskola első osztályában kiderült.
Felöltözködni, mosakodni sem tudott egyedül. Édesanyja mosdatta, öltöztette. Egy héten kétszer is elküldte a "borbél-ho"beretválkozni és nyáron hajat vágatni.
A borbéé' nullás géppel nyírta meg, ilyenkor szinte világítottak fején a bábaasszony ujjnyomai.
Sokat evett, nagyon erős ember lett, de hiába. Erejét csak irányítással lehetett hasznosítani.
Anyja elküldte a kútra vízért , két kannával. Ezt haza tudta vinni, mert a merev karjára ráakasztotta az egyik kannát,a másik kezével jól tudott fogni. Komótosan lépegetett hazafelé a vízzzel. Kezdetbe előfordult, hogy a rossz kezén billegő kannából kiloccsant a víz.
A "jó kútra" csak egy kannával ment,mert az messze volt. Artézi vize alkalmasabb volt ivásra, főzésre.
Mindig tisztán járt, mert anyja sokat mosott. Teknőben, esővízben, saját készítésű mosószappnnal és gyökérkefével súrolta fia ruháit.
A nehéz dolgokat s fiú mozgatta. A "tengirit"(kukoricát)
Ő vitte fel csövestül a "pallásra." Téli estéken lehozott belőle és a kukorica morzsolást is rá lehetett bízni.
A kenyérnek való búzát is eltolta targoncán (ez egy egykerekű, fából készült szálllítóeszköz volt) a malomba édesanyja kíséretében, mert mindent mondani kellett neki, önállóan semmit nem csinált.
A boltba is elment, úgy hogy édesanyja felírta, hogy mit hozzon. A pénzt sem ismerte.
A boltban nem sok mindent vettek: sót, cukrot, "petrót" petróóleumot a lámpába), gyufát, élesztőt, egy forintért savanyúcukrot....ezeket persze nem egyszerre, csak amikor kellett
Lali nagyon szerette a savanyúcukrot.
Ha már kétféle dolgot kellett venni, Lali nem tudta megjegyezni, erért kellett felírni.
A felnőttek elfogadták és általában segítettek neki a afalubeliek,mert sajnálták szegény Büzsi nénit.
A gyerekek gúnyolták, próbálták utánozni kitekeredett karját, bicegő lépéseit. Nem sértődött meg, talán még örült is , hogy foglalkoznak vele.
Bözsi néninek voltak állatai főleg baromfi : tyúkok, libák, kacsák.és 2-3 disznó mindig röfögött az ólban.Volt egy iromba cica is, a legjobb egérfogó fajtából.
Tehén már nem volt az istállóban, de Lali nagyon szívesen ment a tejaskannával egy liter tejért.
Anyja előre kifizette a tej árát.
A fiúnak mindennapos szórakozása volt, hogy elmegy tejért.
Bözsi néni özvegyi nyugdíja, amit a Máv-tól kapott nagyon kevés volt. Szabadjegye viszont volt, Lalinak is. A fia és a pesti menye küldtek minden hónapban 200 Ft-ot az öregasszonynak hosszú évekig.
Ezt úgy hálálta meg Bözsi néni, hogy időnként hazai finomságokkal megrakott kosarat vitt, amit a fia szívesen fogadott.A menye nem nagyon lelkesedett, mert attól félt, hogy egyszer s nyakába szakad anyósának keresztje.
Sajnos az élet rendje szerint Bözsi néni meghalt, Lali pedig az öregek otthonába került.
Testvére hacsak tehette , meglátogatta, mindig vitt neki édességet és savanyúcukrot is.
Eltelt egy év, és érkezett egy távirat. Lali megcsúszott és hanyatt esett. Többé nem tudott felkelni.
Rövidesen követte édesanyját a temetőbe.
|
|
|
- február 28 2017 00:52:58
Igen jól megírtad, emléket állítva vele ennek a szerencsétlen családnak.
Csak hálát adhatunk a sorsnak, hogy nem vagyunk a kiválasztottjai között.
gyuri |
- február 28 2017 08:59:20
Kedves György!
Köszönöm, hogy elolvastad, igyekszem írni hasonlókat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
