|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Életuntak
Késő ősz volt,hideg szél fújt végig a városon,Platánfák hullatták dér csípte leveleiket amiket a szél sodort,forgószél keletkezett..Késő délután volt,emberek siettek hazafelé.
A kávéház ablakábol a fény gyéren világított alig volt egy pár vendég azok is készülődtek
hazafelé,kivéve két vendég kik várták az idő teltét.
Az egyik asztalnál ötvenkörüli idős úr egyik cigarettát a másik után szívta, meglehetősen
nyugtalannak látszott,merően nézte a hamutartóját mintha a csikkeket számolná.
Látszattra az úr lattolgatta a lehetőségeket,úgy nézett ki mint aki már mindent elvesztett
Az életnek van egy kritikus pontja,mikor már nincsen vissza út.
Nem messze tőle egy másik asztalnál kopottas ruhájú fiatalabb nő űl,ő is dohányzik,talán
vár valakit,vagy várja az estét,hogy az utca kandúrjai őt megkeressék
Szomorú volt ,nézegette a mennyezetet,csillárokon a port, ami régóta leüllepedett,szegény-
sége a kávéháznak mutatkozott amit keresni nem kellett.Kávéscsésze van előtte a kávéját
kiitta régen,de azért még néha kevergeti,nem akarja,hogy valaki gondolja az idejét tölti.
Egyszercsak látja,hogy az úr a másik asztalnál két pirulát dob a kávéjában lassan kevergeti
a pirulák talán már régen elolvadtak a csészét lassan emeli.
A nő ijedtében odarohan:
-Kedves uram,már régóta figyelem,engedjen egy szót nekem-
Az úr meglepődött,letette a kávéscsészét.
-Engedje meg,hogy ezt előbb megigyam-
A hölgy:
-Hiszen éppen ezért jöttem ide,hogy valami kellemetlenségtöl megóvjam !-
Az úr :
-Asszonyom,én úgy érzem a fejem széjjel megy,és ez a két aszpirin ami a csészémben van
feloldja ezt a szörnyű tünetet s utánna ön elmondhatja,hogy mi az óhaja-
A nő egy kicsit megszeppent,restelte a dolgot,mert ő egészen másra gondolt,de ha már itt
van,valamit ki kell találjon,nem akarja,hogy tolakodónak látszon.
-Kedves uram bocsásson meg nekem,én valami szörnyű dologra gondoltam,de most már
látom tévesen aggódtam,elnézést kérek,hogy ok nélkül zavartam.-
-Az úr:
Semmi hölgyem,csak maradjon,legalább felvidítsa a szomorú napom,aggódása nem volt
hiába,életunt vagyok szeretnék menni mielőbb a halálba.-
A hölgy :
Hiszen ön még nem olyan idős,és ha megengedi akkor bemutatkozom,az én neven Olga,
és az öné ? Béla visszanézve,bár soha ne lettem volna.!-
Olga: Az én helyzetem sem könnyű,unom az életem,rossz csillag alatt születtem,nem tudom
mitévő legyek,küzdenem kell az élettel ameddig csak lehet.-
Olga és béla hosszan elbeszélgettek és a végén egészen jó barátok lettek.A kereszt
amit húztak közös volt,minkettő a sors,a társadalom kiűzöttje volt.
Hála a találkozásuknak,életük lassan megváltozott,más szemmel látták a világot.
Olga és béla közös frigybe léptek és ez lett a vége a történetüknek
Ágoston Tibor
2017 Arizona |
|
|
- március 07 2017 14:28:42
Kedves Tibor!
Érdeklődve vártam novellád végkifejletét. Az azonos orsú emberek - akiknek még a lelkük is hasonló - hamarabb egymásra találnak, hiszen a nagybetűs sors összehozza őket, mint ebben a fiktív novelládban, amely könnyen lehet valóság is valaki(k)nek az életében.
Szeretettel olvastalak és gratulálok:
Évi |
- március 07 2017 17:56:19
kedves Évi !
Mindennapos történet különösen ebben a világban ahol sok elkeseredett
ember van.
Kösönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
