|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A fajzati parkban néma veszélyek leskelődtek ránk….
A II. világháború után sok özvegy nevelte egyedül a félárvákat. Néha, hiábavalónak tűnt az igyekezet. A háború árnyai még sokáig kísértettek az élők között. Az asszonyok tették napi dolgukat, az élet ment tovább, ha nehezen is. A felügyelet nélkül maradt gyerekek nagyon találékonyak voltak játék dolgában.
A szakácsnőnek, Terusnak három fia múlatta a napot, reggeltől estig. A legidősebbnek, nagy gondolat született a fejében.- Szedjünk lőszereket, van elég!- A többiek is bekapcsolódtak a munkába. Ügyesen, gyorsan szedték össze a lőszereket. Akadt bőségesen az erdőn. Még gránátokat is leltek a figyelmesebbek. Gyorsan növekedett a rakás a tölgyfa alatt. A szegény és a módosabb gyerek együtt csapták agyon az időt. Gyorsan este lett, másnapra maradt a lényeg.
Az izgalomtól korán keltek a kölkök. Kis gatyában gyülekeztek a reggeli fényben a fa alatt. Az ég világon senki nem figyelt rájuk csak a jó Isten! Nagy izgalom lett úrrá rajtuk. Valamennyien tudták mire készülnek, még az apróságok is. Kis kezükben száraz ágakat hoztak, a nagyok bíztatták is őket. – Ügyes vagy Évike, hozzál még!- bíztatta a nővéremet Palika- Annyi eszük azért volt, hogy távol a kastélytól jelöltek ki helyet. A tölgyfa alatt, lángot kapott a rőzse, majd egyre erősödött a láng ereje. A nagyobbak, vastagabb gallyakkal táplálták az éhenkórász tüzet. A gyorsan született óriás a leveleket perzselte már a magasban. Elérkezett a pillanat! A melegtől hátrább léptek a nagyobb gyerekek,- gyere Évike szaladjunk!- de Istvánkára nem figyelt senki. A lövedékeket egyre gyorsabban dobálták a fiúk. Kézigránátok is berepültek a vörös óriás szájába. Röpke percek teltek és egyesült erővel robbantak föl a lőszerek. Minden követhetetlen lett. A lökéshullámtól, volt aki hanyatt esett, ordítások hallatszódtak. A fájdalom hangja szakadt ki a gyerekekből. Azt sem tudták, mi történik velük, talán tízen is lehettek. Még nagyobb lett a pánik, amikor vért láttak mindenütt…
A kastély ablakai megrázkódtak. A felnőttek letették, ami a kezükben volt. Akadt, aki a szívéhez kapott. Valamennyien kirohantak az épületből, keresték a robbanás irányát. Nagyon közel volt a háború „emléke”. A kápolna mögül gomolygott a fekete füst. Aki csak tudott, rohant a baleset helyszínére. Mindenki a maga gyerekét kereste a kavarodásban. Terus kettőt megtalált véresen, de hol a harmadik, a legkisebb? – Istvánka! Hol vagy kisfiam? Valaki, orvosért kiáltott. Közben a szekérre fölrakják a sebesült gyerekeket.
Hol van Istvánka?- röppen fel ismét a kérdés. Terka gyereke hiányzik, szalad szájról, szájra. Távolról egy férfihang érkezik. –Itt van!- a zajon át is meghallja az Édesanya! – Terkát ne engedjétek ide!- jön az utasítás. Valaki erősen megragadja az asszony húsos karját. – Nem, te nem mehetsz oda!- A nő kiszabadítja magát a szorításból és ott is van a fia mellett. Elájul!
A tölgyfa helyén hatalmas kráter tátong. Eső után megtelik vízzel, majd lassan kiapad. Rengeteg margitvirág nyílik csokorban, ha itt a nyár. A Természet soha nem felejtette el azt a tragédiát. Istvánka ha arra jár, csöpp kezével végig simogatja a virágok bóbitáját. Olyankor látni a margitvirágok lágy hullámzását, amint köztük jár a kisfiú lelke…
|
|
|
- március 15 2017 13:32:34
Csodálatos, és megrázó történetet írtál.
A befejezése is költőien szép.
Erre a mély és kíméletlen fájdalomra nincsenek is szavak.
Nagyszerű írás.
gyuri |
- március 16 2017 02:32:33
Drága Glica!
Döbbenettel olvastam ezt a tragédiát gyönyörű írásodban.
Nyugodjék békében Istvánka.
Szeretettel: Viola  |
- március 16 2017 11:19:49
Sajnos nem volt egyedi eset. A 60-70-es korosztály sokat tud mesélni az ilyen "kalandokról." Akkor fel sem fogták, hogy az életükkel játszanak! Voltak akik csonkolásos balesetet szenvedtek, és egy életen át viselik a butaságuk nyomát...
Köszönöm, hogy időt szenteltetek erre a történetre.Üdv:Glica |
- március 16 2017 18:20:48
Kedves Katalin
Szomorú, megrázó történet, gratulálok
Tibor |
- március 17 2017 08:29:11
Kedves Tibor köszön, hogy olvastad. Üdv:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
