|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
- Már hogyne lehetne, milyen kérdés ez mondd Tündi - Tündi a Múzsám által küldött ihletem, szeretem, már négy éve itt lóg a nyakamon, de imádom a kis hülyét - hogyne lehetnék hülye. Elmondom Neked a gondolataimat.
- Jól van mondd, de ne pofázz sokáig, még szeretnék aludni, nézd már meg Te ökör mennyi az idő hajnali fél három van és már egy órától püfölöd a klaviatúrát, jó, nem hangos, nem zavar, csak egy kicsit. A fény. Nem tudsz Te sötétben "dolgozni"? A fene egyen meg! Na lökd a dumát, hadd ítéljem meg, hogy publikálható-e.
- Szóval ott tartottam, hogy hülye vagyok. Több okból is. Minden emberi kapcsolatban keresek valamit. Például rájöttem, hogy az emberek nem tudnak beszélni, pedig tudnak, tudnának, csak nem akarnak. Nem ismerik például azt a szót, hogy "légy szíves", pedig ez a két szó olyan gyönyörű...nekem. Nem ismerik a tiszteletet, disztingválás nélkül kommunikálnak, már amelyik tud. Továbbmegyek, figyelj! Most Te is tiszteletlen vagy, mert már lehunytad a szemed, mindjárt elalszol! - korholom Tündit, de egyelőre nem tudom ébren tartani a figyelmét. Na majd most, ez a téma érdekelni fogja a kis cédát!
- Figyelj légy szíves! Ismered a hovatartozásomat ideológiailag. Meg mindenféle szempontból. Hülye vagyok! Nem vagyok hívő, ateista vagyok! Pedig tudom, hogy könnyebb lenne bármit feldolgozni az életben, ha hinnék valamelyik istenben, de nem megy! - mondom Tündinek és hülyén elgondolkodom.
- Na látod kedvesem tényleg hülye vagy, miért nem jársz templomba? Jó hely! - mondja Tündi belevigyorogva a képembe.
- Te meg honnan tudod, hogy milyen hely? Na hiszen! Egyetlen emlékem van egy éjféli miséről, talán tizenöt éves lehettem, amikor a keresztanyám rábeszélt, hogy menjek el vele - azt hiszem karácsony volt - és rohadt hideg. Esett a hó, fújt a szél, szóval mínusz volt. Alig vártam, hogy beérjünk a templomba, ott is majdnem mínusz volt. Na jó, gondoltam, itt se leszek én sokáig...
- Elmondod még ebben az évben karácsonyig? Nem mintha én követni akarnám a példádat, de szeretnék még ma aludni - mondja Tündi ellentmondást nem tűrő hangon.
- Jól van, mindjárt aludhatsz, hagyjál már kibontakozni légy szíves! Hogy a keresztanyám hogyan imádkozott, azt nem tudom, nem is érdekelt. Ültem mellette a padban és néztem a falon a festményeket. Szépek voltak. Én pedig rohadtul fáztam. Nem tudom meddig tartott a mise, vagy a fene tudja, hogy hogy hívták -, soha nem kérdeztem rá -, annyira megfáztam, hogy ezután két hétig nyomtam az ágyat lázban fetrengve. Természetesen és szidtam magamban a keresztanyámat, meg magamat főleg, hogy ilyen baromságra rávett engem. Na mindegy, ez volt a második élményem amely templom közeli volt.Miért másnak halálközeli van, nekem ez volt. Gyorsan elmondom az elsőt is, és utána visszadögölhetsz, mert látom, hogy nem bírsz magaddal.
- Ha lehet kedvesem, egy kicsit gyorsabban, mert mire a végére érsz, elfelejtem az elejét. Most nagyon körülményes vagy, ne is haragudj! Mi van veled? Egyre hülyébb vagy? Na hallgatlak! - mondja a képembe vágva a könyörtelen igazságot.
- Csak ne lennél ilyen kedves hozzám Tündikém ma hajnalban! Na mindegy, ilyen vagy és kész. Az embereket úgy kell elfogadni amilyenek. De téged nem, mert Te nem vagy ember, Te egy képzeletbeli lény vagy a tudatomban, úgyhogy jó lesz, ha ügyelsz a pofádra, mert kiűzlek innen. Na szóval az első templombeli látogatásom saccperkábé 13-14 éves koromban lehetett, a barátnőm járt hittanra, neki kötelező volt, úgy döntöttek a szülei. Én pedig elkísértem. Egyszer, csak egyszer igen, mert nem mehettünk oda többet. Ugyanis amíg a pap beszélt, a mi gondolataink máshol jártak, és hangosan felröhögtünk. A pap megsértődött cefetül és azt mondta: Titeket gyerekek itt soha többé nem akarlak látni", és kiküldött gyerekek lettünk. Bánta a franc- én mondjuk nem - de a barátnőm parázott a szülei miatt. - mondom Tündinek, de már látom, hogy álmodik, mert mosolyog.
- Tündi, nem bírsz ki még egy fél percet, mindjárt befejezem! - és nézek rá hülyén, persze, hogy hülyén, hát hogyan máshogyan?
- Kedvesem, most gondold azt, hogy templomban ülsz, rohadt tetű hideg van, nem röhögsz, most nem, hanem fázol, és tépjél haza...ez volt a harmadik templombeli látogatásod, kész vége, nincs tovább! De az írásod is itt ér véget!
- Hát jól van Tündi, konstatálom, hogy mégiscsak én vagyok a hülye. Te meg aludj jól!
Hogy miről is akartam írni tulajdonképpen összességében, nem is tudom. De azt már most rögtön vágom, hogy tényleg hülye vagyok!
|
|
|
- március 16 2017 18:13:29
Kedves Évi !
Szeretettel gratulálok
Tibor |
- március 16 2017 19:03:39
Köszönöm kedves Tibor, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- március 18 2017 18:09:42
Kedves Évi.
Egy hülye - egy profi - nem tudja, hogy Ő hülye. Aki magáról állítja, az szerencsére normális.
Tehát, hálsten nincs baj.
Ha kérdéseidre szívesen kapnál választ, az egészséges érdeklődés csupán.
Ügyes írás, gratula.
gyuri |
- március 18 2017 18:50:10
Kedves Gyuri!
Igen, egyetértünk. Egy hülyében fel sem merül ez a kérdés, hogy milyen az ő elmeállapota...Igen, a kérdéseimre talán egy hülyétől várhatnék választ, és lehet, hogy azt mondaná, hogy "Te tényleg hülye vagy!"
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
