|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Anyámnak három testvére volt.: két lány és egy fiú. Anyjuk csak második szülöttjét - Júliát - és fiát szerette. A fiú korán elköltözött a fővárosba, ahol élte a csinos arany ifjak - Jávor Pál, a sztárszínész hasonmása volt - könnyelmű életét. / Történetét már megírtam/
- Júlia kihasználta az elfogult anyai szeretetet. Ő volt az a szerencsés, aki kitanulhatta a varrónő szakmát - noha nem volt szüksége rá, hogy gyakorolja, mert "jól ment férjhez" egy tisztviselőhöz. Ők úrnak hitték és vallották magukat, a család többi tagjához képest felsőbbrendű lényeknek. Ennek megfelelően is viselkedtek. Nekem gyerekkoromtól kezdve sok keserűséget okoztak, feltehetően irigységből és valami genetikus, szadista rosszindulatból. Ők voltak a keresztszüleim, és ennél fogva gyakran jártam náluk. Velem egykorú unokanővéremmel játszottunk, megbeszéltük kis titkainkat. Naiv voltam, álmomban sem gondoltam, hogy visszaél vele és szüleinek úgy adja tovább, hogy belőle én elvetemült, neveletlen gyereknek, később erkölcstelen személynek tűnjek ..
- Apja is gúnyt űzött belőlem minden szavával - kihasználva, hogy szegénységünk miatt nem ismertem eléggé a klasszikus zenét. Nekik volt világvevő rádiójuk - és amikor együtt römiztünk /náluk tanultam meg/ . szólt az operett a rádióból, megjegyezte nekem:
- No Ducérjó /ez volt a csúfnevem nála/ ugye te ezt nem ismered! Mondd meg neki Babuskám / az ő lányát nevezte így/, hadd lássa, milyen okos vagy! Tudom, te orvos leszel majd, ő pedig jó lesz postásnak, az neki való.
- A sors rácáfolt a bizakodásra, mert Babuska nem tudott leérettségizni sem, eladó lett egy áruházban és a fiúk sem futottak utána,,. Végül egy asztaloshoz ment feleségül. Akkor azzal szépítettek: többet ér egy jó szakma, mint a tanulás,.Amikor szóba került egyetemre jelentkezésem, apámat keresztapám minden szónoki képességét latba vetve próbálta lebeszélni, hogy ezt megengedje:
- Ha elengeded, nem győzöd fizetni a költségeket és, ha diplomája lesz, lenéz majd téged - győzködte apámat. - szerencsére eredménytelenül.Ugyanakkor rendkivül büszke volt a saját hivatalnoki beosztására.Karácsonykor - nagyapám, János névnapján - összegyűlt az egész család. Jelen volt az én vőlegényem is, aki akkor egy kisebb vállalat főkönyvelőjeként szintén tisztviselőnek számított. Keresztapám beszélgetett vele - ismerkedés ürügyén - és ezzel "kedveskedett:"
- Én telekkönyvvezető úr vagyok, maga pedig csak paraszt, igaz?
Származását tekintve Lajos valóban az volt, szülei gazdálkodók, de ő közgazdasági egyetemet végzett és rangja sem volt kisebb, mint egy telekkönyvvezetőnek. Ezt csak keresztapám gőgjét jellemző momentumként említettem meg.
- A leggonoszabb tettüket szüleimmel szemben követték el. Amikor nagyapám nyugddíjba ment, a kapott végkielégítést - minket a nyomorúságos lakáskörülményekből kiszabadítva - arra fordította, hogy szobát építtetett a meglevő családi házhoz és visszaköltöztünk hozzájuk. A szoba cementpadlós volt, bontott anyagokból épült, külön kéménye nem lévén nehéz volt befűteni, mert folyton füstölt. Ezért fűtetlen szobában aludtunk, csak nagy ünnepeken és betegség idején fűtöttünk be. A konyhát közösen használtuk nagyanyámmal.
- Nagyszüleim akkor már sokat betegeskedtek, állandó gondozásra szorultak, nagyapám teljesen süket lett, nagyanyámnak végbélrákja volt. Logikusnak látszott, hogy mi vállaljuk - és szívesen tettük is - Anyám és apám /én akkor már egyetemen tanultam, távol/ - de a testvérek közül csak Júlia nem mondott le az örökségről. Okos férje tanácsára kikötötte. kössenek szerződést arról, hogy a házat akkor örökölhetjük, ha a gondozás mellett havi rendszerességgel életjáradékot is fizetünk a nagyszülőknek /amit ők kértek el/ Szüleim - bár alig éltek meg apám kevés fizetéséből, - rendesen fizették a havi összeget nyugták ellenében. Nekem nem küldtek, de nem is kellett pénz, különféle munkákkal és ösztöndíjjal, segéllyel jól megvoltam a magam kenyerén. Nyaranta kevés időre látogattam haza, mert dolgoztam Szegeden.
- Egy ilyen alkalommal, amikor éppen otthon voltam, tört ki a háború a testvérek között. Sok zivatar volt azon a nyáron, éjjelente anyám virrasztott a beteg szülők ágyánál. Kimerült és könyörgött éppen oda látogató Júliának és Babuskának, hogy legalább vállaljanak egy-két éjszakai ügyeletet, mert ő már nem bírja. Baba erre reagált emígyen:
- A keresztanyusnak bírni kell, hiszen örökölni fog, ezt ki kell érdemelni.
Anyám sírni kezdett. Ekkor mentem be és vigasztaltam, mondva_
- Ne sírj ezeknek, nem sajnálnak, nincs szívük! - és kivezettem onnan.
Keresztanyám utánam futott, nem engedtem be a lakásunkba. Letépte a blúzomat. A reccsenést hallva, dühbe gurultam és visszakézből lekentem neki egy nagy pofont. Szaladt a nagyanyám, közénk állt, hogy szétválasszon, de ekkorra már elszabadultak az indulatok és ő is kapott az ütésekből. A két férfi - keresztapám és apám is - hazajött hívásunkra, összeszólalkoztak és perre került a sor. Én közben visszamentem Szegedre. Kedves rokonaim kilátásba helyezték, hogy kirúgatnak az egyetemről. Nagyapám a veszekedés ideje alatt meghalt. A temetésére nem mehettem el a beígért botránycsinálás miatt.
- A családi harag végig kísérte további életünket. Anyám tovább ápolta anyját annak haláláig,. A testvérek nem békültek ki, én sem az unokanővéremmel, aki a főiskolán adminisztrátorként dolgozott, amikor én ott tanítottam. Próbált ocsmány pletykákat terjeszteni rólam, de nem adtak neki hitelt. Egyetlen lányát egy gazdag idős külföldi úrhoz adta feleségül remélve, hogy nagy vagyont örököl és ő kimehet majd hozzá. Így is történt.
- Nem különleges ez a történet, sok hasonló van és csak azért érdekes, mert hozzájárul az ember keserűségéhez, szomorú emlékeit gyarapítja..
|
|
|
- március 20 2017 17:12:16
Mamuszka.
Tökéletesen igazad van, ez a pofon volt a minimum, amit érdemelt.
Az ember, okos, ha távol tartja magát a rokonaitól, mert aki ócska és buta, az menjen a fenébe.
Nagyon jó az írás, egész bedühödtem tőle.
Már sokkal előbb ki kellett volna őket rúgnotok.
Gratulálok írásodhoz.
gyuri |
- március 21 2017 07:42:38
Kedves Gyuri!
Szépen köszönöm figyelmet és együtt érző üzenetedet. Régen az emberek többsége -mint az én szüleim is - jók voltak, segítőkészek - és csak későn ismerték fel a nyilvánvaló rosszindulatot.
Köszönöm elismerésedet
Mamuszka |
- március 22 2017 00:48:41
Kedves mamuszka !
Bonyodalmas,szomorú családi történet még jó,hogy a vége jól fejeződött be
Tartalmas írás,gratulálok
Tibor |
- március 22 2017 08:08:08
Kedves Tibor!
A családi drámákból mindenkinek vannak emlékei
köszönöm, hogy olvastad és értelmezted
Sarolta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
