|
 Vendég: 112
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy esküvõ, ahol semmi sem úgy megy, ahogy eltervezték.
Olvasva Zsuzsa írását, eszembe jutott a mi esküvõnk is. Az sem volt mentes az izgalmaktól.
Fiatalok voltunk húsz évesek, és úgy terveztük, hogy decemberben esküszünk, hogy a karácsonyi ünnepeket már házasokként tölthessük.
Mondani sem kell, hogy minket sem vetett fel a pénz. A rokonság nagy volt, nekünk pedig nem telt arra, hogy mindenkit vendégül lássunk. Ha csak egy részét hívjuk meg, akkor
világraszóló sértõdés lett volna belõle. Végül is, leszûkítettük a meghívottak számát, a szülõkre, és a násznagyok családjára. Így lettünk tizenhárman, mint a gonoszok. Már akkor gondolnom kellett volna rá, hogy nem jó ómen ez.
Nagyon izgatottak voltunk, és már hetekkel elõtte elkezdtük a készülõdést. Annál is inkább, mert nem csak polgári, hanem templomi esküvõt is terveztünk. A templomba el kellett menni, hogy lelkileg is felkészítsenek bennünket, és elpróbáljuk az esküvõi ceremónia
menetét.
Végre eljött a nap. December 9.-én délután három órára volt kitûzve az esküvõ. Korán keltünk, én átmentem a szomszédba a fodrászhoz, a frizurámat megcsináltatni. Ez mindig az õ ajándéka volt, a menyasszonyoknak. A délelõtt a vendégek fogadásával és a készülõdéssel telt el. Majd elérkezett az a pillanat is, amikor felvehettem a csodálatos, hófehér ruhámat, a võlegényem pedig egy elegáns szmokingot. Útra készen álltunk és elindultunk. Dodi, az unokabátyám vezette az autót. Alig mentünk egy keveset, amikor, egy török kamion kis híján belénk szaladt. A szívem a torkomban dobogott, vérnyomásom pedig a csúcson.
Aztán odaértünk a tanácsházához (mert akkor még nem önkormányzatnak hívták).
Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor az általunk választott zene helyett, más szólalt meg. Ezen túltettük magunkat. Az anyakönyvvezetõ, kezdte volna a beszédét, amikor rájött, hogy a szemüvegét otthon felejtette, és nélküle nem lát, kívülrõl pedig nem tudja a szöveget.
Ekkor vette kezdetét az össznépi szemüvegpróba. Miután minden létezõ szemüveget megpróbált, végre akadt egy, amivel tudott olvasni. Húsz perc múlva házasok voltunk.
Ezután a katolikus templomba mentünk, ami csak 2-300 méterre volt, a házasságkötõ teremtõl.
A templomban meghatottság vett rajtunk erõt, amint közeledtünk az oltár felé. Sajnos egy kis hiba itt is akadt. A jegygyûrûmet, egy lehelet vékony kesztyûre húztuk fel, és le kellett volna vennem, hogy az atyának átadjuk. Akárhogy erõlködtem, nem jött le. Végül is a Mindenható megkönyörült rajtam szorult helyzetemben, és mielõtt az oltár elé értem volna, rántottam rajta egyet, szép diszkréten, amitõl pedig majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, mert sikerült a négy lépcsõn két lépéssel felmennem. Gondoljátok el, a komolyságnak, fennköltségnek, annyi.
Az atya üdvözölt bennünket és kezdetét vette a szertartás. Mi eredetileg élõ orgona zenét választottunk, a D-moll toccatát. A szép díszes neobarokk templomban fenségesen szólt volna a hangja. Ez helyett, egy visító szoprán, a veresegyházi asszonykórus stílusában, és mély átéléssel énekelni kezdett. Szem nem maradt szárazon, én pedig a méregtõl nem láttam, mert teljesen tönkretették vele az esküvõnket (késõbb kiderült, hogy szegény orgonista haldoklott, ezért nem tudott jönni). Ennél az éneklésnél a csend is jobb lett volna.
A szertartás nagyon hosszú volt, a templom hideg és nagyon fáztam, ugyanis le kellett térdelnem az oltár lépcsõjére, arcom elé borították a fátylamat és egy hatalmas szál meggyújtott gyertyát adtak a kezembe. Az atya nagyon szépen beszélt, meghatódtam tõle. Teljes áhítattal figyeltem, amit mond, de nagyon-nagyon hosszan beszélt, és egy idõ után,
azt hittem, odafagyok a hideg kõre. Nem beszélve a nehéz gyertyáról, ami idõnként megremegett a kezemben.
Majd vége lett a szertartásnak, az atya gratulált nekünk, áldását adta, belénk karolt és sok boldogságot kívánva kikísért a templom ajtajáig. Ez után, a fényképészhez mentünk.
Az esküvõ többi része, már éppen úgy zajlott, mint más normális helyen szokott, de szó mi szó felejthetetlen maradt.
|
|
|
- június 02 2008 12:09:22
Kedves Zsuzsukám!
Ittam a szavaidat. Örülök, hogy Te is leírtad az esküvõtök viszontagságait. Azt hiszem ha sokan leírnák itt a tapasztalataikat, sok esetben hasonló elõre nem látott körülményrõl adnának számot az illetékesek. Hiszen egy esküvõ mindig jár elõre nem várt kellemetlen helyzetekkel. Talán nincs és nem is lesz normális esküvõ vagy lakodalom a világon, ahol mindenki mindennel meg lenne elégedve.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 15 2009 19:53:05
Heten - mint a gonoszok, a 13 babona, a kettőnek nincs köze egymáshoz...
A mi esküvőnk ? ebből arra következtetek, hogy a házasság viszont tartós lett...
ha nem fáztál fel, nagyon - a nászéjszaka is sikerülhetett!
A hamis zene és igaz szerelem, ezek szerint kiegyenlítették egymást4
[b]VÉGÜLIS[/b], ha így van, [b]szerencsések vagytok[/b]  |
- november 22 2009 18:18:41
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rá. Izgalmas egy nap volt annyi biztos. Ami a házasságunkat illeti, az egy nagyon érdekes történet. Köszi. Szeretettel: zsuzsu |
- június 19 2010 01:54:31
hm ! izgalom volt, van és lesz! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
