|
 Vendég: 79
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor ballagott kifelé a dombra nem gondolt már semmire és senkire. A fájdalom és a félelem gyenge galamblelkét mardosta. Sokkhatás alatt állt. Az éjszaka mámora elszállt, a feje kitisztult. Talán túlságosan is.
Hajnal fél négy volt mire hazaért kimerülten, véresen, megszaggatott ruhában. Anyja idegesen várta a konyhában.
- Hol voltál te ringyó? – kérdezte mérgesen.
- Hát tudod anyu este lagzit mentünk nézni Katával. – kezdte fáradtan a lány a mondókáját.
- És most kell hazajönni? És hogy nézel ki, akár egy ribanc. – vetette oda a szót mérgesen az asszony.
- De anyu! Hát nem látod mit tettek velem? – sírta el magát a tinédzser.
- Ugyan mit, biztos te is akartad!
- Nem! Nem! Megerőszakoltak anyu! – ordította torkaszakadtából Márta.
- Meg a fenét! Biztosan odaadtad magad nekik. Ismerlek én téged, mint a rossz pénzt. – kiáltotta a lány felé.
- Hát nem érted anyu? Nem látod a ruhámat, tiszta vér vagyok! – szipogta és rámutatott véres szoknyájára.
- Ha rendes lány lennél, akkor már rég hazajöttél volna és nem csak most hajnalok hajnalán.
- De anyu, hát nem hiszel nekem! Mi csak a kerítésen keresztül akartunk nézelődni, amikor elkaptak és elvittek a Kerekdomb másik oldalára és ott leszaggatták a ruháimat és nekem estek. – pityeregte el magát a lány.
- Még hazudsz is, nem szégyelled magad! Én a te helyedben felkötném magam szégyenemben!
- De anyu! Én nem akartam, hidd el! – szipogta Márta.
- Tudod ki hisz neked ezek után, itt egy kötél kösd fel vele magad! Ennyit érsz te szégyentelen! Rád se bírok nézni!
Itt lett vége a diskurzusnak. Örökre. Márta elindult, lábai alig vánszorogtak. Súlyos terhet cipelt. Hófehér lelke mélyén mázsás követ érzett. Csak tizenhat éves volt. Hát, ha még az anyja sem hisz neki, akkor mások előtt, hogyan fogja tisztázni magát. Mi lesz holnap az iskolában, mit szólnak a barátnői, az osztálytársai? És az apja? Ő elhiszi-e ugyan majd, hogy ártatlanul áldozattá vált. Nem tudott válaszolni ezekre a kérdésekre. Most mit csináljon? Mi lenne neki a legjobb?
- De mi van a kezemben? – kérdezte magától.
- Jaj, a kötél, amit anyám dobott nekem. Lehet, hogy azt kellene tennem, amit mondott. Ilyen szégyennel nem élhetek tovább.
Bandukolt fel a hegyre, ahol oly sokat járt apjával és testvéreivel. Jól ismerte a helyet. Elhagyott szilvás volt arrafelé, cefrének valót jártak oda szedni a falubeliek. Kinézett egy jókora, erős fát, amit alkalmasnak talált céljának megvalósítására. Nem gondolkozott, csak cselekedett. Ügyes lányka volt. A hurkot nem volt nehéz megcsinálnia. Dél körül lehetett, amikor elállt a lélegzete.
Forróság tombolt a nyár derekán, július közepén. Délután elkezdte keresni az anyja lányát, nem tudta mire vélni, hogy eltűnését. Kezdett megijedni. A két kisebb gyerekeket is elküldte, hogy nézzék meg nincs-e a barátnőjénél a testvérük. Aztán már a férjének is szólt, hogy este óta nem jött haza lányuk, menjen ő is keresni. Hat óra tájban találta meg egy falubeli öreg bácsika, aki hullott szilvát ment szedni a dombra. Megismerte a lányt sötétbarna göndör fürtjeiről. Loholt lefelé a lejtőn, ahogy csak bírt, meg sem állt a lány szüleinek házáig.
- Maris! Jöjjön gyorsan, megtaláltam a lányát! – üvöltötte hangosan.
- Hol van? Mondja rögtön! – kérdezte most már kétségbeesetten az anyja.
Megmondta neki az öregember a helyet, az asszony meg elkezdett jajveszékelni.
- Mit tettél Márta? Hát én nem mondtam komolyan azt a kötelet! Miért tetted, miért? – zokogta a némber fajzat.
Az apja csak állt és dermedten maga elé meredt. Legidősebb és legkedvesebb gyermekét veszítette el. Megvető pillantást vetett asszonyára és lehorgasztott fejjel indult a Kerekdomb felé.
|
|
|
- április 04 2017 09:19:26
Hát...megrázó, és bőszítő ez az anyai hülyeség, aminek egy vétlen fiatal lány lett az ára.
Remélem, ennek az "Anyának", élete végéig nem lesz egy perce, lelkiismeretfurdalás nélkül.
Így is lehet ölni, ezt nem bünteti a BTK.
Az emberi baromság határtalan.
Remek írás! Le a kalappal.
gyuri |
- április 04 2017 09:40:23
Gyuri
Nem is volt ennek az anyának nem nevezhető lénynek egy perc nyugalma ezután. A lány testvérei és az unokák a apát nagyon szerették. Unokatestvérem volt az áldozat, nagyon megrendített a halála. Köszönöm véleményed. |
- április 04 2017 12:41:15
Kedves Menda !
Megrázó történet és,hogy igaz arra még gondolni se jó.
Az az anya csak névleg nem szívböl volt,nem csak a lányát saját magát
ölte meg. Amire nem lehet szavakat találni.
Szomorú történetedhez gratulálok : Tibor |
- április 04 2017 22:05:18
Kedves Tibor!
Köszönöm figyelmedet és vélemény nyilvánításod is. Sajnos az életben ilyen szomorú igaz történetek is vannak.
Üdv. Melinda |
- április 07 2017 16:14:26
Melinda kedves!
Ha az emberi butaság fájna, ez az anya hátralévő életében egyfolytában ordítana. Igy is fog, mert a bűntudat rágni fogja a lelkét! Késő bánat azt mondani, hogy ő nem gondolta komolyan azt a kötelet! A lánya segítséget kért tőle kilátástalan helyzetébe, de ő eltaszította magától. Gondoltam, hogy igaz történet amit írsz, mert sok ilyen eseményről olvastam. El lehet gondolkodni minden szülőnek, hogy vajon hol hibázott? Az tény, hogy nem figyelt eléggé a lányára,nagy ívben lesajnálta...utólag könnyű okosnak lenni.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- április 07 2017 21:19:37
Kedves Melinda ! Fájó szívvel olvastam ezt az igaz történetet.Az ilyen anya nem anya. Eleve , hogy ****ozza saját nevelt lányát. Felháborító, hogy nem hitte el neki az igazságot. Ezek után neki kellett volna magát felakasztania.Sajnálom, hogy még ráadásul még az unokatestvéred is volt. Ezt még leírnod is nehéz lehetett. Ölellek. szinci |
- április 08 2017 10:47:37
Kedves Melinda,
Rettenetes történet, elsírtam magam rajta. Márta őszinte volt, ez a nőnemű lény meg... nem is tudom aposztrofálni, és az jutott eszembe, hogy valószínű akad még hasonló. Megbocsájthatatlan bűn volt az anyától. Sajnos segíteni pedig már nem lehet. Szépen leírtad. |
- április 08 2017 21:03:15
Kedves Évi!
Köszönöm gratulációd! Bár ne kellett volna erről írnom és ne történt volna meg! Feldolgozhatatlan számomra a halála! Aranyos, kedves velem egyidős kamaszlány volt, nem lett volna szabad, hogy ez megtörténjen vele. Az anya tavaly halt meg, élete lelkiismeret furdalásban telhetett.
Örültem jelenlétednek: Melinda |
- április 08 2017 21:05:21
Kedves Szinci!
Nem volt könnyű leírnom a történetét az unokatestvéremnek, de nyomta a lelkem és muszáj volt kiírnom magamból.
Köszönöm véleményed!
Melinda |
- április 08 2017 21:10:00
Kedves Noémi!
Sajnálom, hogy sírásra késztetett történetem. Emléket szerettem volna állítani Mártának és kiírni magamból a fájdalmamat. Egy fiatal, kedves lelket veszítettünk el. Faluhelyen szokás menyasszonyi ruhában eltemetni a fiatalon elhunytat, szörnyű volt átélni a temetését.
Legközelebb vidámabb történetet hozok, megigérem!
Üdv. Melinda |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
