- Nem rakoncátlankodsz, nem izegsz-mozogsz mint eddig, nem indulsz világ körüli utadra mint ahogy azt fél éve teszed gondot, problémát fájdalmat okozva a test többi részének és a léleknek! Vége, vedd tudomásul egy hete én parancsolok, ha tetszik, ha nem! Vagy beállsz a sorba, vagy kinyírlak! - mondja a pacemakerem a szívemnek.
- Mi a francért jöttél te, utállak, gyűlöllek, én szabad vagyok, szabadon szeretek fájdalmat okozni, mert rossz vagyok, nekem mennem kell, bolyonganom kell a testben, akkor érzem jól magam, tudod? - válaszol a szívem olyan erőteljesen hisztizve, hogy erre felébredek. Kíváncsi vagyok a végkifejletre, ezért csöndben maradok és hallgatom őket!
- Mit gondolsz, miért helyezett be engem ide hozzád a bázis parancsnok? Felügyelet alá helyezett! Az én felügyeletem alá én pedig nagyon jól végzem a munkámat, mellettem nem lehet renitenskedni! Bármennyire is teszed itt nekem a búrádat,nem érdekelsz! Az van, lesz amit én mondok! - mondja tisztelettel teli kis szívében a pacemaker.
- Ott evett volna meg a doki amikor kitalálta, hogy belém kerülj, hát orvos az ilyen? Mondd csak Te nagy hülye! Azért mert téged a gazdánk úgy hív, hogy "kis ékszerdobozom", nem vagy az, tudod? Én vagyok a szebb, szív formám van, vörös vagyok mint a rák, kék a szemem, szőke a hajam - csak te nem látod - és nagyon csinos vagyok. Nem olyan tégla mint Te! - igy próbálkozik a szívem. Degradál. Degradálja az ékszerdobozomat. Pedig én Őt már jobban szeretem, mint a szívemet. A szívem megkínzott, és nekem alacsony a fájdalomküszöböm, nem bírom a fájdalmat.
- Nem tudsz meghatni, megsérteni meg főleg, én egy "beépített ember vagyok" benned, minden mozdulatodat figyelem és a fejedre koppintok, ha mozgolódsz, tüntetsz, harcra készen hőbörögsz. Nálam nem győzhetsz kis haver, bármennyire próbálod bevetni női bájaidat is akár - húzod vissza a szoknyádat rögtön! Nem mondom szép a combod, de nálam nem vagy nyerő! Én nemtelen vagyok, sem a női bájak, sem a férfiak nem érdekelnek! - mondja a kis ékszerdobozom önelégülten és büszkén.
- A francba, mit találjak már ki ellened akkor, nem érted, hogy nekem mennem kell? Várnak a haverok a város túlsó végében, táncolni akarok úgy mint régen, pörögni, forogni a mellkasban, nagyot rúgni a szövetekbe és kiszakadni a helyéről. Na, engedj már egy kicsit! Ne légy ilyen kegyetlen, szépen kérlek! - mondja zokogva a szívem.
A franc egyen meg engem is már még meg is sajnálom a nagy marhát, de abban a pillanatban belehasít a tudatomba, hogy mit is tett velem egy fél éven keresztül és bekeményítek, megkeményedik a lelkem.Nem érdemli meg a céda, hogy jól bánjon vele a pacemaker. Nem is teszi, nem azért van itt bennem!
- Tátsd ki a szád - szól az ékszerdoboz - kapsz egy kis nyugtatót az elektrodámból, leszedállak! 24 órán keresztül aludni fogsz, és végleg megnyugszol két három napra. Ez még most nem fáj, de ha tovább értetlenkedsz, mozgolódsz keményebb eszközökhöz fogok folyamodni. Meg kell szoknod, hogy én vagyok a parancsnok! És én szeretem a fegyelmet, melyet tőled is megkövetelek! Szigorú vagyok és igazságtalan a te szemszögedből kitekintve. Tudod hány óra van? Hajnali kettő! Most már csitulj el, a gazdánknak még aludni kell! Már Tündit is felébresztetted! Szégyelld magad! - és meglegyinti a szívemet. Nem fáj, csak egy ici pici nyomást éreztem a bal oldalamon a szívbillentyűk közelében, aztán néma csönd. Vége a párbeszédnek..
- Szia Tündikém.Te is felébredtél erre a zajra? Az ékszerdobozunk megrendszabályozta a szívemet, mert rendetlenkedni akart. - mondom Tündinek, de nem igazán érdekli, óvatosan odalök a monitor elé, az ujjaimat ráhelyezi a klavira, és annyit mond: Írd, írd meg ezt az eseményt, hátha érdekel valakit! Segítek, közben tolja magába a koffeinmentes kávét egy mentholos kiséretében. Ad nekem is, jószívű, szeretem, tudom, ezt mondtam már egy párszor, de nélküle nem érek egy negyedet sem.
szinci - április 14 2017 15:15:31
Évike ! a kis ékszerdobozodra nagyon kell vigyáznod, nem csak neki rád.Szerintem a pörgést a táncot el kell felejteni. A nyugalom, a pihenés, nem idegeskedés a lényeg. Csak írogass kedvedre. a zenét pedig jól össze illesztetted ai írásoddal, mint mindég.
Kellems ünnepeket kívánok Neked és a Tündinek is , vigyázzatok egymásra. Szinci
Tiberius - április 15 2017 02:55:01
Kedves Évi !
Érdekes történet mint mindég.
Szeretettel olvastalak : Tibor
gyongyszem555 - április 15 2017 06:35:48
Szincikém drága, azt hiszem, hogy tegnap délután túlzásba vittem az örömködést - úgy örültem, hogy jól vagyok - és kicsit többet "dolgoztam" a kelleténél és a szívem közbe szólt, hogy még pihennem kell! És most tudatosult bennem szavaidnak értéke. "Pihenés, nyugalom", mert semmi sem ugyanolyan már, mint azelőtt volt. Megfogadom a bölcs tanácsaidat, elhamarkodtam a döntésemet. Megdorgált a szívem egy kicsit, úgy látszik nagyon nem szereti az ékszerdobozt, vagy engem, mert a saját útját akarja járni! De megpróbálok túljárni az eszén.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet.
Évi
gyongyszem555 - április 15 2017 06:37:18
Tibor kedves, mindig örülök Neked.
Köszönöm a mindenkor megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi