|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
- Mit írsz kedvesem, nélkülem? Nem szólnál, hogy teperjek ide melléd, és diktáljak? Mi van, el akarsz tőlem válni, egyedül akarod írni tovább a förmedvényeidet, engem meg sem kérdezve? Vagy mi a bánat van veled hékás, én is itt vagyok! Nem veszel rólam tudomást? Na hiszen, akkor írj egyedül, de ha nem tetszik nekem, szétverem a klaviatúrát, meg a képernyőt, azt úgy hidd el! - zsörtölődik Tündi, valahol igaza van, de most rohadt módon nem érdekel, hogy mit mond, mert ezt a történetet ki kell írnom magamból, ha tetszik neki, ha nem!
Közel két három éve tartó kapcsolatok - Netesek -, soha nem találkoztunk személyesen, mert nekem az az elvem, hogy maradjunk inkognitóban mindnyájan, nem kell a személyes találkozás. Segíteni így is tudok, ha akarok. Na de miért is ne akarnék, ha tudok! "Nem tudom ki vagy Te, de Benned megbízom", így kezdődött ezzel a mondattal és összeismerkedtünk. Hittem neki, elhittem minden szavát, a legborzasztóbbtól a leghihetetlenebbig, megoldást, gyógyírt találtam, kerestem a "sebeire". Működött két évig. Kirángattam őket a lelki fájdalmakból, talán talpra is álltak. Voltak boldog időszakaik és együtt örültünk. Aztán voltak visszaesések és folyt. köv...ismét következett részemről az empátia, a jószívűség, a halhatatlan türelem irántuk. Gyorsan eltelt a két-három év, örömmel konstatáltam, hogy ha nem is gyógyultak meg teljesen, de a segítségemmel élhetőbb lett az életük.
- Na jól van kedvesem, ezt a dolgot nekem már elnyöszörögted százszor, az, hogy most publikálod, mit vársz ettől? Ezek az emberek ilyenek, tudom, hogy nem hálát vársz, sem köszönetet, mert nem azért teszed, hanem ilyen a természeted. - mondja Tündi a képembe röhögve!
- Röhögj, csak röhögj, Te ostoba, nem értesz semmit! Ezek az emberek egy szó nélkül kiléptek az életemből nem érted, te barom! És én ezt nem tudom felfogni! Miért tudták ezt megtenni? Intelligencia-hiány, nem tudják, hogy mit illik és mit nem, vagy csak egyszerűen megunták a képemet és tovább álltak egy szó nélkül. Na nagyokos, melyik a három közül? Válaszolj, mert ketté hasítalak, bár megfogni nem tudlak, mert Te nem létezel csak a tudatomban! - ordítom Tündi felé artikulátlan hangon. Mert már tutira felidegesített. Pedig kerülnöm kell az idegpályák igénybevételét.
- Jól van kedvesem, értem én, nagyon is - mert ismerem a lelkedet -, hogy miről beszélsz, naiv vagy, mindenkinek elhiszel mindent és magadból indulsz ki. Nem szabad. Sajnos a NETES világ ilyen...nyugodj meg, dönts magadba egy kis koffeinmenteset, szívjál el egy mentholosat, beszélgess az "ékszerdobozoddal", nyugodj meg és minden rendben lesz. Felejtsd el ezt a két három évet, mármint a renitenskedő ismerőseiddel együtt. Ez a teendő. Választ úgysem kapsz a kérdéseidre, azt borítékolom.Egyébként is kitől vársz? Aki egyik napról a másikra el tud feledni, lesajnálva a hülye fejedet? Gondolkozz! Ezek ilyen emberek, nincs erre a viselkedésre megfelelő válasz! Ennyi a történet.
- Oké, rendben van, észérveid megnyugtattak, kár ezen filozofálgatni, de tényleg, az, hogy én még eddigi életem folyamán nem találkoztam ilyen emberekkel, nem jelenti azt, hogy nem is léteznek! De ne mondd azt nekem, hogy máskor válogassam meg az ismerőseimet, és figyeljek! Figyeljek minden jelre, mert erre képtelen vagyok! Egyáltalán nem tudok gyanakodni. Érted Te ezt? Persze, hogy érted, hiszen én hoztalak létre!
|
|
|
- április 18 2017 12:13:13
Évi.
Elgondolkodtató, érdekes gondolatsor.
Tetszett.
gyuri |
- április 18 2017 23:24:19
Kedves Évi !
Érdekes,megszokott történet amiben kibontakozik az éned.
Szeretettel olvastalak
Tibor |
- április 25 2017 07:28:47
Köszönöm Gyuri, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- április 25 2017 07:29:39
Kedves Tibor!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
