|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Életutunk olyan, mint a vidámpark, csak az életben nem nevetünk annyit, mint egy nap a vidámparkban.
Megvesszük a belépõt és keressük az utat, merre s hová. Remélhetõleg teli zsebbel érkeztünk, hogy mindent kipróbálhassunk.
Emlékeim szerint, a Hullámvasúttal kezdtük a délelõttöt. Sorban álltunk mi is, a ma már igen öreg, s recsegõ favázú építmény elõtt. Magas, kacskaringós, kanyarokkal teli pálya, elstartoltunk ülve a felhõk felé. A hatalmas csúcsra érve, izgalommal telve vártuk a zuhanást, sikollyal kísérve a völgy aljáig, majd tovább jobbra s balra. Az a néhány perc felpezsdítette a vérünket és adrenalinszintünket. Szélcsapta hajjal és remegõ lábakkal szálltunk ki a kiskocsikból, s szinte éves élményeket kezdtünk el beszélgetni, sétálva a következõ meglepetéshez.
Elvarázsolt kastély. Fûû! Fából épült ez is, szép volt, teli ablakokkal, széllel, sok sok tükörrel. Itt mindenki másnak látszott, ki sovány, ki kövér alakjában nevetett magán, vagy másokon. És a végén még a forgó hordó is megtréfált sokakat, vagy ha nem akarta, hogy fejreálljon a világ, hát kiléphetett a lefelé vezetõ lépcsõn. Némi séta után - pihenés gyanánt - érkeztünk a kihagyhatatlan Óriáskerék lábához. Mindig lassan forgott, méltóságteljesen, mint ha annyira ráért volna. Beléptünk a kis nyitott kabinba és leültünk. Mint egy lomhán elszabadult lufi, úsztunk fel a semmibe. Hamarosan elénktárult Budapest látképének töredéke, csak annyi, ameddig elláttunk, akinek jobb volt a látása, az akár Budárais átlátott. Legközelebb a nyugati pályaudvart láttuk, rengetek sínnel és vagonnal. Továbbmenet itt sem volt lehetséges, így készülve a kilépéshez landoltunk és léptünk egy nagyot, mint a Holdra az a bizonyos híres ember.
Szellembarlangban is jártunk, ugyan nem volt nagy szám, de ki ért hozzá a hajamhoz akkor, ott a sötétben? És azok az ilyesztõ hangok!!?
Dél körül már mosolyogva ettük a mustáros kolbászt a büfében, Coca-Cola-val. Csokit is kaptunk, de a vattacukor jobb volt és nagyobb is. :)
Hatalmas játékterembe vonultunk be, s az a sok robotgép, csak úgy nyelte a sok 2 Ft-ost. A félkarú rablókból tán két sor is volt és a flipperek igen csak közismert filmekbõl lettek odamásolva. Óh! Emlékeim tetõfokára emelem a Dodgemet. Kivártuk, mert kivártuk. Az a néhány perces hadakozás azon a kis helyen megérte. Koccanások voltak, meg szikrázás az antenna hegyében, de volt hangosbemondó is. Alig értettük szavát, mi csak nyomtuk a gázpedált, s egyszer csak, elfogytak a zsetonok, elfogytak a gyerekévek is.
Ha már szüleinkkel nem is, de késõbb a haverokkal, barátokkal befizettünk egy kis vidámságra egy nap. Az elvarázsolt kastély leégett, az új már nem tetszett annyira, de nosztalgiáztunk a félgõzzel mûködõ hullámvasúton is, hiszen elkorhadtak a gerendák, meglazultak a csavarok. A rakétába csak brhiból ültönk be, sötét volt és ennyi, de a centrifugát kipróbáltuk a lengõ hajóval együtt. Hát a hányós emberek nem bírtak magukkal. :) A játékteremben mégjobban raboltak a gépek, és már nem Bélással mûködtek.
Biz' , az élet is ilyesmivel van tele, kipróbálunk mindent, egy kicsit ilyesztõ. Meg egyszer fent, egyszer lent, néha forog velünk az egyész világ, olykor rókázunk is.
Ezek mellékhatások, de hol marad a vidám mosolygás?
Sancho |
|
|
- június 09 2008 14:38:22
Bizony, bizony, egyszer fent, egyszer lent, akár csak az Óriáskeréken.
Én egyszer ültem óriáskeréken, de nem kívánom mégegyszer.
Nem is csoda, ha arról leszállva elmaradt a mosolygás!
De azért nagyon sok jó dologról írtál, ami jó és megmosolyogni való.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 10 2008 09:05:30
Szia Sancho!
Én, aki prózákat írok inkább,örültem amikor megláttam a neved, s rögtön olvasni kezdtem.
Édes kis visszaemlékezést írtál, tetszik végén a kérdés is!
Talán ez a fõ mondanivalója!
Pusszantalak: Madi |
- június 11 2008 12:39:14
Drága Sanchó! A vidámpark tönkrement, felkellene újítani mindannyiónk lelkében! De Néha meg-meg botlunk,és már ezis nevetséges, mert csak akkor vesszük észre, hogy a téma, a földön hever, pedig nagyjaink annak idején mondták. De mindenki iparkodik fenn hordani az orrát és igy a nevetés csak megbotlás!!!
Köszönöm sépen, hogy ilyen gondolatébresztõen írtál a régi ......... idõkrõl.
Szeretttel: marica mama |
- június 11 2008 12:47:40
Örülök nektek, hogy olvastatok, remélem emlékeitek is szépek!
Torma, az óriáskeréken kívül is van még kellemesebb dolog
madi69, örültem neked!
marica kedves, teljesen igazad van, fején találtad a szöget!
pápá |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
