- Tündikém! Te hogyan vélekedsz erről a témáról, most már el kell, hogy mondd, mert úgy ítélem meg, hogy ebben nem értünk egyet. Ha pedig mi ketten nem értünk egyet, akkor el kell, hogy váljanak útjaink, azt tudod. Mert én nem szeretem a konfrontációt. - mondom Tündikémnek kissé félve, de nagyon.
- Hogy mit nem szeretsz velem? Konfrontálódni? Miért kellene? Azt tudom, hogy Te roppant naiv vagy, elhiszel mindenkinek mindent, elájulsz, ha a szíved felől közelítenek. Én nem! Ebben különbözünk ugyan, na de ettől még itt maradok veled és kész! - mondja Tündi beleröhögve a képembe.
Hogy most mit röhög, nem tudom, egyre inkább kezd nem tetszeni a mentális állapota, hívjam fel a pszichiáter barátunkat? Nem, még várok...
- Még te beszélsz Tündi, nem tudom, hogy ki volt legutóbb az a némber, aki az anyakomplexusban tengődő fiatalemberbe szerelmes lett, aki korban az unokája lehetne. Nem te voltál? És még én hallgatok a szívemre?
- Na jól van az egy kivételes eset volt, az ember megbotlik néha sokszor, még egy kétlábú ember is, hát még egy ihlet. - mondja Tündi szarkasztikusan.
- Jó, ezt a témát lezártuk, mindkettőnknek igaza van. Akkor azt csacsogd el légy szíves, hogyan birkózol meg azzal a feladattal, ha ismeretlen ismerősként megkedvelsz valakit.- kérdezem és most már roppant kíváncsi vagyok mert nagyon magabiztosnak, okosnak hiszi magát, pedig egy nagy frászt, én tudom csak, én ismerem, hogy hogy tud parázni még egy elképzelt randi előtt is.
- Itt kedvesem már más a helyzet. Természetesen a szívemet kiiktatom addig amig jól meg nem ismerem. - mondja Tündi, de érzem rajta, hogy most nem mondott igazat.
- Ugyan már Tündi, ne hadoválj, azt nem tudod megtenni, hiszen nap mint nap többször is kommunikáltok, a levelei alapján elképzelsz róla egy képet, talán még a jellemét is megismered. Vannak olyan nüanszai, amit nem tudsz feledni és már a szívedbe is zártad.
- Nem kedvesem, nekem nagyon sok idő kell ahhoz, hogy valakit a szívembe zárjak.Itt vagy pölödö Te, téged egyből a szívembe zártalak, pedig nem is ismertelek - bár ne ismertelek volna meg, néha azt gondolom, amikor hülye vagy -, de olvastam a verseidet, prózáidat folyamatosan, és akkor még nem tudtam elvonatkoztatni, tőled tanultam meg.Na szóval olvastam a szerelmes verseidet és ha fiú lennék, már beléd zúgtam volna, mert azt hittem, hogy nekem szólnak az irományok. De mivel én is lyány vagyok,ez igy eleve lehetetlen volt.
- Jó, de én nem ezt kérdeztem. Hogy viszonyulsz az ismeretlen ismerőseidhez? Megérinti némelyik a szívedet, lelkedet? Ha igen, hogyan reagálod le, hogyan teszed túl magad, egyáltalán mit teszel?
- Na elő a farbával, ki az illető? Hátha én többet tudok róla! Mert tudod, én láthatatlan vagyok, sok helyre bejutok észrevétlenül és akár ki is hallgathatok egy-egy beszélgetést.A segítségedre lehetek.
- Van egy fiú, akinek több személyisége van, több példányban jelenik meg, egyelőre úgy itélem meg, hogy hazudott nekem, végig hazudott. - mondom Tündinek bánatosan.
- Ó kicsi szívem ez benne van a pakliban. Aki ennyit lóg a NETEN mint Te, észrevétlenül belekerül ebbe a hálóba és belegabalyodik. De nem baj, az okos a más kárán tanul, a hülye a sajátján sem, na most nem akarom részletezni, hogy melyik kategória vagy, ha így jártál.Persze, mert az a hülye bolyongós szíved. Pedig már két oldalról is megvan támogatva, az eszeddel kellene rá hatni, de sajnos már a szürkeállományod fogyóban van. Látom, ne próbáld eltitkolni!
- Na aztán most rohadt nagy segítség vagy nekem, nem ezt kérdeztem! - feddem meg Tündit, pedig most tényleg igaza van...
- Na jó, akkor mit vársz tőlem? Dicsérjelek agyon, amikor legszívesebben agyon ütnélek te vén bolond! Ne hallgass a szívedre, iktasd ki mielőtt valakivel megismerkedsz. - mondja Tündi kissé határozatlanul, mert tudja nagyon jól, hogy ő sem tudja ezt megtenni.
- Na jól van Tündikém, akkor mi legyen velünk? Programozzuk át az agyunkat, a szívünket, legyünk pszichopaták? Mert tudod, azoknak nincsenek érzelmeik, jól át tudják vágni az ilyen szentimentális barmokat mint amilyenek mi vagyunk.
Értelmes csevejünket a városi telefon hangja szakítja félbe. Tündit keresik. Megváltozik a személyisége amikor a füléhez emeli a kagylót, és bájosan, kedvesen beleszól, randevút beszél meg valakivel.
Miután befejezte, készülődni kezd.
- Tündi éjszaka van, meghibbantál? Most Te mire hallgatsz, mert, hogy az eszedre nem, az biztos. Nem is ismered! Belemész egy vakrandiba?Te tiszta hülye vagy! Megyek veled!
- Még csak az kellene, felejtsd el, halva született ötlet, Te jönnél velem aki örökké csak a szívére hallgat? - mondja átszellemült arccal és leballag a taxihoz.
- Csá kedvesem, majd jövök és konfrontálódunk!- és megint röhög, kiröhög engem. Én is elmosolyodom, bár cefetül aggódom miatta, de tudom, hogy nem megy bele hozzá méltatlan kapcsolatba ismeretlenül sem.