Amint elnézi az édes kicsi csöppséget a játszótéren, amint játszik a többi gyerekkel, a pajtásaival, könnyek szöknek a szemébe Izabellának. Közben odaszalad hozzá Ákos Fia - az ő drága Ákoskája, a szerelemgyerek, így mondta az anyja neki és nagyon mérges volt rá, amikor megtudta, hogy állapotos -, letörli gyorsan könnyeit, hogy a gyerek észre ne vegye, mert sokadszorra sem tud neki mit mondani. Nem, egyelőre nem!
- Anyukám! Ugye nekem is lesz majd apukám, mert nézd meg, a Petrával az apukája játszik, mert az anyukája dolgozik. Nekem hol van az apukám? - és néz az anyjára értelmes tekintettel, de mivel még gyerek, nem sokáig vár a válaszra, szalad vissza a kis társához.
Ó, drága gyermekem mit mondjak Neked? Mondjam el, hogy egy-két éjszakás kaland voltál, mondjam el, hogy apád nős ember volt, én egy kis zsákutca voltam neki nagyon fiatalon. Na hogyan mondjam el? Hazudjam, hogy meghalt, nem azt nem tehetem. De szerencsére még nem érdekli annyira ez a téma, fontosabb a játék és a kis pajtása.
A Petra apukája viszont tetszik neki, és úgy veszi észre, hogy Ádámnak sem közömbös Ő. Legszívesebben elmondaná ezt neki, na de a büszkesége, az értékrendje, a női mivolta ezt nem engedi. Közeledjen a férfi, ha valamit szeretne, ő még ilyen konzervatívan nevelkedett. De mit akar Ő ettől a férfitól? Felesége van, valakinek dolgozni kell, és sokan alkalmazták azt módszert, hogy aki többet keres egy házasságban az marad otthon GYES-en. Náluk a feleség keres többet, ezt a megoldást látták célszerűnek. Meg azt hiszem, hogy az is közrejátszik, az a tény, hogy kissé elhidegültek egymástól. Nem is bánja egyikőjük sem, hogy kevés időt töltenek együtt. A nőt kielégíti a munkája, talán mindennél jobban szereti azt, a férfiak körülrajongják, hízelegnek, udvarolnak neki, bókolnak, szépeket mondanak, mindig ápoltak, illatosak, varázslatosak. Nem mintha Ádám nem ilyen lenne, csak Ádám már unalmas...Miért is kellett akkor neki - nekik - a gyerek, erre viszont nem tudja a választ. Talán túl fiatal volt, nem, ez nem függ össze a korral.
Ádám összeszedte minden bátorságát és odalépett Izabellához és bemutatkozott az illemszabályok szerint. Hamar közös nevezőre találtak, egyik a gyerek volt, másik a közös érdeklődési kör, hasonló életfelfogás...Mivel minden nap találkoztak a játszótéren, elhatározták, hogy ideje közelebbről megismerkedniük. Egyik este találkozót beszéltek meg egy szállodai szobában - a gyerekekre a nagymama, amott a feleség vigyázott -, ők pedig egy gyönyörű, meghitt szerelmes éjszakát töltöttek együtt.Mindketten szerelmesek voltak és azon gondolkodtak, hogy összekötik az életüket. Ádám felesége nem gördített akadályt, Petra a férfinál maradt jogilag is. Következő napokban ismét találkoztak a játszótéren és odahívta kisfiát magához, és bemutatta neki Ádámot:
- Kisfiam, annyiszor kérdezted már, hogy hol van az apukám, ime, bemutatom Neked! - és Ádámra mutatott.
- Jajj, anyu, de hát ezt miért nem mondtad eddig? Hiszen itt játszunk minden nap! Jól van, nem baj, de tényleg ő az apukám?
- Igen Kisfiam, ő az apukád!
A kisfiú gondolkodott és annyit felelt:
- Szuper, akkor ezt elmondom Petrának hadd örüljön Ő is! - és odaszaladt a kis pajtásához. Azon a napon együtt mentek haza négyesben
Közben a biológiai apának tudomására jutott, hogy van egy gyermeke, könnyezni kezdett és meghallgatta ezt a gyönyörű dalt, de nem mert a lány szeme elé kerülni.