|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Már tizenöt perce zongorázott. A zene minden zegzugát betöltötte a kicsi szobának. A dallamok megtapadtak a falon, és az ember fülébe is vadul belekapaszkodtak, ha Erik játszott. Ujjai hol finoman, hogy erõsen tapadtak vagy estek a billentyûkre, bámulattal néztem. Erik tekintete ritkán esett az elõtte álló kottára, gyakran üveges tekintettel ábrándozott el, vagy nézett mérhetetlen nagy felsõbbrendûséggel a zongorára. Nem volt öntelt. Nem. Csak nagyon csendes. Olyan csend volt ez, ami egyszerre bosszantott és szórakoztatott, nem tudom, hogyan mûvelte.
Vagy talán, a muzsikája miatt volt olyannyira vonzó?
Ezért szerettem hát?
De hiszen, annyival szebb volt õ, mint a zongorából kicsalható valamennyi hang, és maga a hangszer együtt. Nem volt hozzá fogható, és õ tényleg egy kicsit foghatatlan is volt. Soha nem engedte, hogy megérintsem, a teste öntelt volt.
Ahogy most látom ujjai mesteri pontosságát, ahogyan a Für Elise-t játsszák, felébred bennem a dühös vágy, hogy kezeit a billentyûkre szorítsam.
Miért jobb õ nálam?
Szürke napok.
Idõpontokra jönni-menni.
Bezártnak, magányosnak lenni.
Õ pedig csak játszott. Játszik. Játszani fog mindenkoron, mert neki ez jó. Mert nekem jó.
- Megtanítod nekem a dalt?
A szavamra azonnal összehúzta magát, mint akit hirtelen hátulról megijesztenek. Ujjait óvva lecsúsztatta az elefántcsont billentyûkrõl, és egyenesen a szemembe nézett. Ó, azok a méregzöld színek, amik a szemében fortyogtak! Idegesen a kottáért nyúltam, de Erik elkapta a csuklóm.
Az íróasztalhoz indult szótlanul, megragadta az egyik fiókja pántját, lassan kihúzta. Nem néztem a mûveletet, csak a kutatása hangjait hallgattam. Rálelt valamire. Egy filctollra. Félve feléje néztem, õ visszaült a zongorához. A filc sötétkék volt, és fogott. Erik lassan, és megfontoltan felcímkézte a zongora egyes billentyûit a tollal, számomra érthetetlen jelzésekkel.
Egyr30;kettõr30;kettõ-három-négyr30;.hétr30;kilencr30;tizenkettõ.
- Miért csakr30;? Egyébként is miért firkálsz rá?
- Haszna van. Gyere. Nézz ide!
Ránéztem újra a jelekre. Egyr30;kettõr30;
- Ne, ne számolgass, ez most nem kell! r11; intett.
Átadta a székét, mely a fényes fekete hangszer elõtt állt, és szólt, hogy üljek le. Már éreztem, hogy nem vagyok akárki. Még egy hangot sem ütöttem le. Egyet sem. Erik elmosolyodott látható félelmem miatt, de könyörületes volt, hosszú ujjai közé vette kezeim, s a zongorára helyezte. Azokra a filces jelekre.
- Ezekre a hangokra lesz szükséged, ehhez a dalhoz. Ha erre és erre a jelre teszed az ujjad, a dal fel fog ébredni r11; kezdte tanítását -, el fog kezdõdni. Vigyáznod kell, nem egyszerû a folytatás. Utána ide és ide kell érned az ujjaddal, és valamivel erõsebben kell leütnödr30;
Szóval csak egy dal.
Megint mennyire megközelíthetetlen.
Magától semmit nem adott volna. Ha legalább az õ választott dalát játszhattam volnar30;
Aznap megtanította nekem a Für Elise-t. Estére már teljesen folyamatosan játszottam, a pontos tempót még nem tartva, ami Eriknek külön tetszett. Lassú voltam. Lassú és romantikus.
Nem gondoltam az órákra.
Nem gondoltam a holnapra.
Szerettem. Játszottam. Tekintetem üvegesen tapadt Erik mélabús tekintetére. A jelek lemosódtak. Már nem a lefestett dalt játszottam.
Ez már durva volt.
Erik hirtelen a zongorához taszított, mindkét kezemet lefogva, és vadul az alsó ajkamba mart fogaival. Engedtem, hogy lelökjön a székrõl, le földre. A kották lapjai széthullottak a hirtelen keltett huzattól, de a dal, még remegve szólt a fejemben. Hallottam, hogy Erikében is.
A fiatal zongorista, a fiatal, éretlen zongorista, a fiatal, megközelíthetetlen, érintetlen, érinthetetlen zongorista, most a testemen feküdt, és a bal mellemre tapasztotta fülét.
Egyr30;kettõr30;kettõ-három-négyr30;hétr30;kilencr30;tizenkettõr30;
Hallottam, ahogy suttogva számolja a dobbanásokat.
Megint ugyanaz az ember voltam.
Eszköz valamihez.
Egy mozdulatlan billentyû, aki várta a mûvész érintését.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
